Falbontásra készülnek

Csapattársai zöme a társaság türelmetlenségével magyarázta az első találkozó svéd sikerét. Egy hét elteltével hogy hangzik az ön véleménye a nulla egyről?Csapattársai zöme a társaság türelmetlenségével magyarázta az első találkozó svéd sikerét. Egy hét elteltével hogy hangzik az ön véleménye a nulla egyről?

Sajnos otthon csődöt mondott a támadójátékunk, klaszszikus ziccert egyet sem sikerült kialakítanunk – vonta meg a múlt keddi összecsapás mérlegét Leandro. – A svédek tényleg fegyelmezetten, jól védekeztek, mi viszont egyszerűen megfeledkeztünk a legfontosabbról, ami ilyen helyzetben megoldáshoz vezet: higgadtan kellett volna járatnunk a labdát, megkeresni a rést a védelemben, és persze a szélen vezetett akciókról sem kellett volna lemondanunk a második félidőben. Nem voltunk elég türelmesek a támadásépítésben. Szóval egyet kell értenem a többiekkel.

Edzői utasításra tömörültek középre? Miért hanyagolták a szárnyakat?

Minél gyorsabban be akartuk fejezni az akciókat, még akkor is, amikor már egy félidő tapasztalatával a hátunk mögött láttuk: védőik mindig számbeli fölényben voltak a mi támadóinkkal szemben.

Ön szerint szerdán másként lesz? A svédek vannak előnyben, miért kockáztatnának?

Nem áltatom magam, tisztában vagyok vele, hogy ebben a helyzetben mit tesz egy északi csapat. A svédek hazai pályán is a biztonságra helyezik majd a hangsúlyt, de mégiscsak otthon játszanak, tizenháromezer ember előtt nem tehetik meg, hogy végig hátul várakozzanak.

Tisztában vannak a tét nagyságával – legyen szó prémiumról, a klub bevételéről, a maradék presztízsről, a szurkolókról?

Egy hete, a lefújás után borzalmas volt a hangulat az öltözőben, elsősorban azért, mert éreztük, hogy lett volna keresnivalónk az összecsapáson, az Elfsborg nem annyira jó csapat, hogy ne tudtuk volna legyőzni. Igenis átérezzük, mit veszíthetünk a kieséssel. Megjegyzem, a tét nem nyomaszthat minket, sőt mindenkit fel kellene pörgetnie.

Ami a tétet illeti, párhuzamot tudna vonni a mostani és egy korábbi találkozó között?

Néhány éve a Fradival a Sparta Praha ellen játszottunk a BL-ben – apró eltérés, hogy a harmadik selejtezőkörben. Az Üllői úton nyertünk egy nullára, Prágában aztán a hosszabbításban kapott gólra már nem tudtunk válaszolni, és kiestünk. Ezúttal fordított a helyzet, kikaptunk az első meccsen, de még ez is belefér, ha szerdán a hoszszabbításban lőtt góllal továbbjutunk.

Lesz hozzá erejük?

Muszáj. Az ilyen „felmérők” egyébként is többet hoznak ki az emberből, igaz, többet is vesznek ki belőle – erőben és akaratban is. Az Elfsborgnál maradva: ha futásban, ütközésben nem álljuk a versenyt a svédekkel, nincs miről beszélni, aki gyenge ezekben a mutatókban, nem sok jóra számíthat a nemzetközi porondon.

Biztonság és kivárás? Esetleg frontális támadás?

Kötelező gólt rúgnunk, de nem tisztem meghatározni a harcmodort. Azt teszem, amit kérnek tőlem. Egyébként otthon sem akartunk gólt kapni, de balszerencsések voltunk.

Egy hete műfüvön gyakorolnak, ráadásul a Siófok elleni bajnokira Miroslav Beránek két kivétellel el sem vitte azokat a játékosokat, akik múlt kedden pályára léptek. Megdől a tétel, miszerint a mérkőzés a leghatékonyabb edzés?

Meggyőződésem, hogy jót tett ez az egy hét, hozzászoktunk a műfűhöz, bár a borasi más jellegű, mint a miénk. A siófoki túráról annyit: az utazás helyett pihenhettünk, szóval már csak ezért is tilos elfáradnunk a hajrára.

Műfű ide vagy oda, a nagy kérdés mégiscsak az, hol foghatják meg az Elfsborgot, de még inkább: meg tudják-e valósítani, amit kifundálnak.

tve az oldalról beívelt szabadrúgásokkal is okosabban kell sáfárkodnunk, Debrecenben ugyanis ebben az elemben is pontatlanok voltunk. Szerdán nem lehetünk megint azok. Őszintén hiszem, hogy nem másoljuk le múlt keddi produkciónkat, azaz sikerül lebontanunk az elfsborgi falat.