Első, 1906-os női futballemlékünk Tüdős Klárához kötődik

A női labdarúgás legelső mozzanata Magyarországon egy 11 éves kislányhoz fűződik, aki 1906-ban alkalmi csapatot verbuvált debreceni diáktársaiból. A helyszín ismerős lehet Szabó Magda Abigél című klasszikusából, a regénybeli Matula református internátus környezetét ugyanis a Dóczy Gedeon Református Leányiskola ihlette, a nagy múltú intézmény, ahol egy bátor, talpraesett, kísérletező szellemű növendék társait is fellelkesítve ismerkedni kezdett a brit labdajátékkal. Ösztönzője részben az akkor már kibontakozóban lévő debreceni futballélet lehetett, a DVSC elődjének számító Egyetértés Football Club 1902. március 12-én alakult, de működött futballcsapata a Debreceni Torna Egyletnek is, sőt a Debreceni Főiskolai Lapok 1899. január 20-i számának tudósítása szerint már a 19. század legvégén kipróbálta a „football”-t a városban néhány joghallgató, köztük Ady Endre.

A csapatot toborzó leány azonban tudomást szerezhetett a Nyugatról importált szórakozásról családi körben is, szülei széles műveltségű, világlátott, a kor aktuális szellemi hullámait jól ismerő emberek voltak. Édesapja, Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő, a társasági élet meghatározó figurája (alakja Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében is feltűnik), édesanyja pedig Kálmánchey Irén, Kálmáncsehi Sánta Márton református püspök leszármazottja, a Magyar lányok hozománya című népszerű szakácskönyv szerzője volt.

Történetünk főszereplője pedig nem más, mint Tüdős Klára, a nyughatatlan lelkű, sokféle tehetséggel megáldott, altruista lelkületű diáklány, akinek fordulatokban gazdag élete több könyvet is ihletett. Dizseri Eszter szerkesztésében jelent meg 1994-ben dokumentumokra épülő életrajza, ennek bevezetőjében olvasni: „Ki is volt Zsindelyné Tüdős Klára, ez a sokoldalú, különös asszony, akinek mesébe illő élete, ma is szájról szájra terjed? Néprajzkutató? Iparművész? Divat- és kosztümtervező? Film- és színházrendező? Balettszüzsék írója? A Györffy Kollégium megteremtője? Kora jeles művészeinek, politikusainak barátja és inspirálója? A Református Nőszövetség elnöke? Ez mind, de ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznünk, azt mondhatnánk, pártfogó volt. Szinte haláláig mindig támogatott valamiféle ügyet.”

A kötet idézi Kövendy Dénesné szóbeli közlését (a lábjegyzet forrásként egy 1989-es hangfelvételt említ), amelyben az egykori osztálytársnő felidézi a sportágtörténeti nevezetes mozzanatot.

„Klára nem volt szépség, de a járása nagyon feltűnő volt. Olyan könnyedén ment, mintha a lába nem is érintené a földet. Libegett rajta a rakottszoknya. S futballcsapatot alapított, 1906-ban! A Dóczyban volt egy úgynevezett felsőudvar, sima terület, oda mentünk a Klára vezényletével labdát rúgni. Akkoriban még a férfiak között is ritkán űzött sport volt, nemhogy a lányoknál! Sajnos Tili néni, az iskola szigorú igazgatónője hamar tudomást szerzett a dologról. Férjének a kemény ingnyakai azon a kisudvaron voltak kiakasztva száradni, így rögtön észrevett bennünket, és a leghatározottabban leállította a futballjátékunkat. Egyébként négyen itt, Pesten már felnőtt fejjel, öreg dócisták rendszeresen összejártunk. Pogácsáztunk, beszélgettünk, de volt bibliamagyarázat is mindig. Nem volt kitűnő tanuló Tüdős Klára, és nem volt szorgalmas sem. Féktelen fantáziája állandóan elterelte a gondolatait a meglehetősen prózai tárgyakról. Különösen a matematikával volt sok baja.”

A történeseket máshogy, más szavakkal is felelevenítette Kövendy Dénesné, akinek visszaemlékezéséből a vonatkozó passzust unokája tette közzé hozzászólásként Kozák Péter Névpont című sorozatának közléséhez: „Még azt is el kell mondanom, hogy IV. felsős korunkban Tüdős Klára (Kákó) vezetése alatt futballcsapatot szerveztünk. Nagy hévvel varrtuk a jelvényeket, s el is kezdtük a játékot az intézet alsó udvarán. Sajnos ilyetén szervezkedésünk nem találkozott Tili néni tetszésével és jóváhagyásával, s kénytelenek voltunk elállni a vállalkozástól.”

Maga Tüdős Klára saját feljegyzéseiben tudomásunk szerint nem tett említést a futballélményről, azonban az adott időszakról, lázadó, új utakat törő hozzáállásáról, szellemi kalandozásairól sokat elmond az alábbi naplórészlet:

„Az első felsőtől kezdődött nálam az olvasási düh, ami azonban a kötelező olvasmányokra nem terjedt ki. Apámnak nagy könyvtára volt. Benne rengeteg szépirodalom, amit én nyakló nélkül faltam. Nem ellenőrizték, hogy mit olvasok. Engem pedig megbabonáztak a könyvek. Hittem nekik. Szülőknek nem, iskolának nem, templom fel sem merült, de a könyveknek vakon. És nem a mese érdekelt elsősorban, hanem az emberek tetteinek a rugója. Mint testvértelen gyerek, sokat voltam nagyok között csendben. Rászoktam, hogy megfigyeljem őket, s rájöttem, hogy a beszédük s a tetteik nem fedik egymást! Magyarázatot kerestem. Ideges szüleimmel nem voltam bizalmas viszonyban. Mással sem. Senkivel. Kutattam hát a könyveket. Tudni akartam, milyen az élet, mi az igazság, milyenek az emberek? Flaubert, Balzac, Maupassant, Dosztojevszkij, Thackerey neveltek tizenhárom-tizennégy éves koromban.”

Nem igazodott tehát egykönnyen a társadalmi normákhoz, a szülők, a tanárok elvárásaihoz, ennek pedig ékes bizonyítéka az 1906-os csapatgründolás.

A futball a város oktatási intézményeiben a pedagógusok szemében egyáltalán nem számított elfogadott jelenségnek, még a fiúk körében sem. Jellemző, hogy Ady Lajos, a költő Ady Endre öccse, a Debreceni Torna Egylet társelnöke, magyar–latin szakos tanár a debreceni tankerület főigazgatójaként 1924-ben a Keletmagyarországi Sporthírlapnak így nyilatkozott: „A tanulók jelentékeny csoportja minden felesleges idejét vagy a futballsport tényleges gyakorlására, vagy pedig meccsek látogatására fordítja, s igen sokan tanulmányi kötelezettségeiket is csak ímmel-ámmal végzik. A futball-játék sokszor durvaságra szoktatja rá a tanulóifjúságot, s bizonyos, hogy nevelői értéke éppen ez okból a vívás, úszás, szer- és svédtorna, valamint az athletika mellett meglehetősen csekély, ha ugyan nem negatív természetű. Ez a körülmény kétszeresen kirívó most, amidőn a párizsi olympiászon a magyar ifjúság és a magyar érdeklődő közönség mindennemű erkölcsi és anyagi támogatását abszorbeáló labdarúgással vajmi kevés becsületet szereztünk. Felhívom az Igazgatóságot arra, hogy saját hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket a labdarúgó sportnak kellő határok közé szorítására.”

Kapcsolódó érdekesség, hogy Tüdős Klára Budapesten a tudományegyetem néprajz szakán a futball iránt leplezetlen ellenszenvvel viseltető Györffy István tanítványa és munkatársa lett, az iránta érzett tiszteletből alapította meg az 1942-ben másokkal együtt a Györffy Kollégiumot. A jeles néprajzkutató így vélekedett tanítványa, a népi kultúrára és az angol játékra egyaránt fogékony reformernő egykori debreceni szórakozásáról: „Szomorú látni, mikor a mezítlábas parasztfiúk a falu szélén futballt játszanak, holott még száz meg száz népi magyar gyermekjáték volna összegyűjthető. Olyan a futball a magyar parasztfiúnak, mint a mezítlábas néger fején a cilinder.”