„Nem kaphatunk gólt”

– Hányszor nézte vissza a múlt szerdai mérkőzés felvételét?
– Nem számoltam, sokszor – mondta Supka Attila, a DVSC-TEVA vezetőedzője.
– És a csapatot hányszor ültette a képernyő elé?
– Egyetlenegyszer.

– Elégnek bizonyult? Viszszaemlékezve a találkozó utáni nyilatkozatára, azt feltételeztem, minimum dupláztak. Mit mondott a játékosoknak?
– Amit közvetlenül a lefújást követően is, azaz a védekezésbeli problémákat veséztük ki. Messze voltak a játékosaim egymástól és az ellenfél, a Rabotnicski futballistáitól is, nem szűkítették le megfelelően a területet, s ezzel utat engedtek a macedónok ellentámadásainak. A szó szoros értelmében vett ziccert mindamellett a visszatérő hibák ellenére sem alakítottak ki a vendégek, egyetlen alkalommal jártak közel hozzá, a többi lehetőségüket idő előtt sikerült megakasztanunk. Csakhogy ennyivel nem érhetjük be: ha csak két esetre emlékeznék az Oláh Gábor utcai mérkőzés kapcsán, most azt is sokallnám, de sajnos ennél lényegesen többször jutottak a macedónok a kapunk közelébe.

– Felmérő vagy pihentető jelleggel engedte „szabadságra” a szombat esti bajnokiról az alapcsapatot?
– Akad egynéhány „félkész” játékos a keretben: Komlósi Ádám a sérülése után nagyon keveset játszott, Ibrahim Sidibében is legfeljebb negyedórányi tétmeccs volt, és Kiss Zoltánnak is szüksége volt a terhelésre, azaz rájuk az előbbi kitétel, a tesztelés érvényes. Habár az együttes soha nem szerepelt ilyen összeállításban, összességében lényegesen több volt a pozitív, mint a negatív benyomás.

– A pihentetés is kétélű fegyver.
– Egy évvel ezelőtt szintén meghúztuk ezt a lépést, mert úgy gondoltam, jobb, ha teljesen fitten, egy hetet csak a legfontosabbnak ítélt összecsapásra koncentrálva lép pályára a játékosaim zöme. A Hajduk Split elleni debreceni három nulla után, akinél tudtam, eltekintettem a bevetésétől a soros bajnokin. Sokat jelentett a plusz regenerációs idő, a tapasztalat is ezt mondatja velem.

– Mi más még? Babona?
– Dehogyis, szó sincs babonáról! A természetfölöttire hivatkozva még nem nyertek futballmeccset; türelemmel, taktikával, fegyelemmel ellenben igen.
– Mi a meghatározóbb része a közvetlen felkészülésnek: a mentális ráhangolódásra vagy a taktikai felvértezésre fekteti a nagyobb hangsúlyt?
– Mind a kettő fontos, egymással egyébként is szorosan összefügg a két terület. Ki kell hoznunk magunkból a maximumot, de a cél az, hogy közben a taktikai értekezleten megvilágított gyenge pontokat ténylegesen megtalálja a csapat az ellenfél hátsó soraiban, és kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket. Magyarán: gólt lőjön és megnyerje a találkozót.

– Jelen esetben ez az alapállás. Gólt kell rúgniuk.
– Nem kaphatunk gólt.
– Az legfeljebb félsiker.
– Mégis kiemelkedően fontos szempont, ugyanis ez ad tartást a csapatnak. Nem lényegtelen szempont, hogy az utolsó pillanatban is eldőlhet a továbbjutás, apróságok határoznak a győzelemről. Szóval az alap: nem kaphatunk gólt.

– Viszont lőniük kell.
– Tény, hogy az idegenben elért találat miatt a Rabotnicski pillanatnyilag előnyben van, de tartom a csapatomat annyira maszszívnak, hogy ezt a hátrányt idegen környezetben is képes eltüntetni, sőt előnnyé alakítani.
– Felmérték, jelen esetben mit takar az idegen, akár ellenséges környezet? Erre is rákészülnek?
– Mindennel nem foglalkozhatunk, lényegében csakis a futball körül foroghatnak a gondolataink. A mellékes körülményeket egyszerűen ki kell rekesztenünk. Ezek nélkül, önmagában is kemény erőpróba elé nézünk, hiszen a Rabotnicski csapatként jóval többet nyújtott, messzemenően érettebb, mint egy évvel ezelőtt a Hajduk volt. A splitieknek ugyanúgy megvolt a maguk játéka, szisztémája, mint a szkopjeieknek, ám lebecsültek minket, ami jelentősen befolyásolta a mentális ráhangolódásukat, teljesítményüket, s ez mind a két fellépésen kézzelfoghatóan éreztette a hatását. Sikerült is megtörnünk őket. Mi nem legyintettünk a macedón gárda nevének hallatán, s tartom: ha a csapatom kihozza magából, ami valójában benne van, megnyeri a párharcot. ---- E ---- M