Öt város harca az olimpiai öt karikáért

Miközben bent meghallgatták a nyitó beszédeket - jellemző, hogy Jacques Rogge NOB-elnök a választást csak azután említette, hogy először másfél percig ecsetelte a doppingellenes küzdelem fontosságát, s még fokozottabb ellenőrzést ígért a következő időszakra -, kint lement a nap, azaz képletesen véget ért a kampány. Amíg sütött, az öt pályázó mögött felvonuló sztárok igyekeztek a lehető legnagyobb hátszelet támasztani a kandidálásnak. Chirac tucatnyi sztársportoló társaságában s persze állandó "kameratűzben" gyakorlatilag tíz órán keresztül folyamatosan arcára pakolta joviális mosolyát. David Beckham délelőtt fekete, kapucnis joggingruhában iskolásokkal kosárlabdázott (persze jelentős médiajelenlét mellett), délután már Blair társaságában jött-ment (hófehér nyári kreációban), este pedig egy angol lordot megszégyenítő, elegáns, mellényes öltönyben jelent meg az Esplanade-ben feleségével, Victoriával.

New York lobogóját Hillary Clinton igyekezett lengetni, a napi rendes sajtótájékoztatón közölte: "Azért jöttem, hogy ha tudok segíteni az utolsó negyvennyolc órában, akkor segítsek. Hiszem, hogy a pályázat az olimpiai stadion áthelyezésével előnyére változott, s a legjobb valamennyi között." Amerikai módra persze ott állt mögötte a válogatott csapat, így a Parkinson-kórja miatt már csak integető, megszólalni nem akaró bokszlegenda, Muhammad Ali, valamint - érdekes módon - az ausztrálok úszózsenije, Ian Thorpe, aki New York-imádatával magyarázta, hogy a jenkik városa mellett kampányol (megjegyzendő: szeptember 11-én reggel épp az ikertornyokhoz indult, ám útközben észrevette, hogy a szállodában hagyta a fényképezőgépét, úgyhogy visszament érte - közben "megérkeztek" a repülők…). Madrid, minthogy spanyolhon nem számít akkora hatalomnak, mint a négy riválisa, a legkevesebb reflektorfényt kapja - talán ha János Károly is eljött volna, nem csupán Zsófia királyné Zapatero miniszterelnök társaságában, más lenne a helyzet. Persze, Raúl és Sánchez-Vicario azért megért néhány vágóképet a szingapúri híradókban, akárcsak Moszkva nagykövete, a medence sprintkirálya, Alekszandr Popov. Az ugyanakkor az oroszok relatív esélytelenségét mutatja, hogy Vlagyimir Putyin csupán videoüzenetet intéz a NOB-ülés résztvevőihez - bár az alkalom fontosságát mutatja, hogy történelemben ő a lesz az első orosz állami vezető, aki a világ nyilvánossága előtt angolul fog megszólalni.


Ez a szerdai nap egyik slágere: mielőtt a NOB-tagok szavaznának, az öt résztvevő még egyszer, utoljára megpróbálhatja meggyőzni a voksolókat. Egy-egy órát kapnak a városok, hogy bemutassák pályázatukat, ennek sorrendjét sorsolással döntötték el. Érdekes, hogy a legnagyobb esélyes, Párizs kezd reggel 9-kor (magyar idő szerint ez hajnali 3 óra), majd New York és Moszkva következik. Az ebédszünetet követően fél háromtól London, végül pedig Madrid igyekszik hatást gyakorolni a döntéshozókra. Utána a szemlebizottság félórás beszámolója rakja helyre a látottakat, 18.15-től pedig kezdetét veszi a szavazás (egy speciális gépen nyomkodják a gombokat a NOB tagjai, köztük két magyar, Schmitt Pál és Aján Tamás, a MOB vezetői), s este 19 órakor (honi idő szerint 13 órakor) Jacques Rogge bejelenti, melyik város lesz a 2012-es nyári olimpia házigazdája.

Párizst mondják befutónak, kérdés, hogy a délelőtt 10 órakor befejezett show után 8 és negyed órával mi marad még meg a szavazókban - a franciák mindenesetre azon vannak, hogy itt is a lehető leghatékonyabb produkcióval álljanak elő: filmjük rendezését világhírű rendezőjükre, Luc Bessonra bízták. ---- 2003. július 15.
A jelentkezési határidőig kilenc város nyújt be pályázatot a 2012-es játékok megrendezésére: Havanna, Isztambul, Lipcse, London, Madrid, Moszkva, New York, Párizs, Rio de Janeiro

2004. május 18.
Az első értékelést elvégző munkacsoport jelentése alapján a NOB végrehajtó bizottsága ötre szűkíti a kandidálók számát, ezeknek kell elkészíteniük a részletes pályázatot: London, Madrid, Moszkva, New York és Párizs marad a ringben

2004. november 15.
Az öt, minden részletre kiterjedő pályamunka megérkezik Lausanne-ba, a NOB székhelyére

2005. február-március
A NOB szemlebizottsága négy napot tölt valamennyi kandidáló városban, hogy a benyújtott pályázatokat és az előkészületeket ellenőrizze. A látogatások sorrendje: Madrid (február 3-6.), London (február 16-19.), New York (február 21-24.), Párizs (március 9-12.), Moszkva (március 14-17.)

2005. június 6.
Nyilvánosságra hozzák a bizottság jelentését, amelyet valamennyi NOB-tag megkap, egy hónappal a szavazás előtt. A bizottság Párizs és London pályázatát értékeli a legjobbnak, majd Madrid, New York s végül Moszkva következik

2005. július 6.
A NOB 117. ülésén, Szingapúrban a tagok előbb megtekintik a városok egyórás bemutatóit - a sorsolás alapján a sorrend: Párizs, New York, Moszkva, London, Madrid -, majd döntenek a 2012-es játékok házigazdájáról. Az a város nyer, amelyik elsőként megkapja a szavazatok felét, plusz egy voksot. ---- A Salt Lake Cityben rendezett téli olimpia kapcsán kirobbant vesztegetési botrányok után (több NOB-tagot kvázi megvettek az amerikaiak) megtiltották, hogy a szavazás résztvevői a helyszínen tájékozódjanak a pályázatokról: a NOB-tagok véleményüket a szemlebizottság jelentése alapján hozhatják meg elsősorban. A bizottságnak tehát óriási a felelőssége, azaz talán érdemes végigböngészni, kik készítették az öt kandidálót értékelő jelentést.

Elnök: Nawal el Moutawakel (marokkói, olimpiai bajnok gátfutónő, az első iszlám nő, aki NOB-tag lett). Elnökhelyettes: Gilbert Felli (svájci, a NOB ügyvezető igazgatója, a szemlebizottság "éles szeme", aki az ötödik alkalommal tagja az inspekciós testületnek).

Tagok: Simon Balderstone (ausztrál, környezetvédelmi szakértő, a sydneyi olimpia szervezőbizottságának tagja), Philippe Bovy (svájci, egyetemi tanár, szállításügyi szakértő), Els van Breda Vriesman (holland, a Nemzetközi Gyeplabdaszövetség elnöke), Bob Elphinson (ausztrál, a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség alelnöke, az olimpiai faluk szakértője), Frankie Fredericks (namíbiai, olimpiai ezüstérmes vágtázó, aki a sportolók athéni szavazása alapján lett a bizottság tagja), Paul Henderson (kanadai, egykori vitorlázó olimpikon, a Nemzetközi Vitorlázószövetség nemrég leköszönt elnöke, Toronto 1996-os pályázatának vezetője), Patrick Jarvis (kanadai, egykori paralimpikon), Mustafa Larfaoui (algériai, egykori kórházigazgató, a Nemzetközi Úszószövetség - FINA - elnöke), Jose Luis Marco (argentin, ügyvéd, nemzetközi jogi szakértő), Ser Miang Ng (szingapúri, hazája norvégiai nagykövete, üzletember, a mostani NOB-ülés szervezőbizottságának elnöke), Sam Ramsamy (dél-afrikai, egykori apartheidellenes harcos, a FINA-büro tagja). ----
Miért Madrid?
MERT közel van, és a spanyolok a barcelonai olimpiát is jól megrendezték - Nagy Tímea, vívó.
MERT szeretem Spanyolországot, és a helyszínek közül Madrid áll közel hozzám - Vereckei Ákos, kajakozó.
MERT sok sportolótól hallom, hogy a barcelonai volt a legjobb hangulatú olimpia - Horváth Gábor, kajakozó.
MERT a barcelonai olimpia fantasztikus volt, két éve pedig ott nyertük meg a vébét - Benedek Tibor, vízilabdázó.
MERT szeretem Spanyolországot, kedvesek a spanyol emberek, és meleg van - Kovács Katalin, kajakozó.

Miért Párizs?
MERT New York kivételével mindenhol versenyeztem, de itt éreztem magam a legjobban - Vörös Zsuzsanna, öttusázó.
MERT 2002-ben fél évig ott éltem, a franciák emberszeretők, barátságosak - Majoros István, birkózó.
MERT kedvesek az emberek, a rendezésbe mindig beleadnak apait-anyait - Igaly Diána, sportlövő.

Miért London?
MERT a legesélyesebbnek tartom, viszont azt mondom: nekem már teljesen mindegy! - Storcz Botond, kajakozó.

Miért New York?
MERT két éve New Yorkban megnyertük a Világligát, ez jó előjel lehetne számunkra - Kemény Dénes, vízilabda szövetségi kapitány.

Miért Moszkva?
MERT még sohasem jártam ott, és állítólag gyönyörű város - Kammerer Zoltán, kajakozó.