Tokióban 1990 októberében tartotta közgyűlését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a legnagyobb érdeklődés és feszültség a jubileumi (százéves), az 1996. évi aranyolimpia helyszínének eldöntésére hivatott szavazást előzte meg.
A hat jelölt versenyében – Atlanta, Athén, Toronto, Melbourne, Manchester és Belgrád között – az első forduló a papírforma szerint alakult, Athén 23 szavazattal vezetett, Atlanta 19-et kapott, héttel Belgrád esett ki elsőnek… Végső döntést csak az ötödik kísérlet hozott: 1. Atlanta 51, 2. Athén 35 voks… Az amerikaiak ujjongtak, a nemzetközi olimpiai család meglepődött, a görögök meg érthetően mélységesen csalódtak, annál is inkább, mert biztos esélyesnek hitték magukat… Nyeltek egy nagyot, átkozódtak egy sort, majd négy esztendővel később ismét nekidurálták magukat. Ezúttal semmit sem bíztak a véletlenre, pályázóbizottságuk és kampányuk vezetésére a dúsgazdag hajóépítő mágnás és befektető Theodore Angelopulosz népszerű ügyvéd feleségét, parlamenti képviselőnőt kérték fel. A megkapó szépségű, rendkívül művelt, öt nyelven beszélő Gianna-Daszkalaki szinte elvarázsolta a NOB tagjait, és a testület közgyűlésén Lausanne-ben csodát tett 1997-ben: Athén nyerte el a 2004-ben esedékes nyári játékok rendezésének jogát, pontosan egy év múlva tehát a görög fővárosban rendezik meg a játékokat. És tegyük hozzá, a pályázatuk is sokat javult… A siker értékét emelte, hogy a végküzdelemben a görögök nem akármilyen ellenfeleket utasítottak maguk mögé: Rómát – amelynek az érdekeiért a nemzetközi sportvilág egyik leghatékonyabb vezéregyénisége, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség mindenható elnöke, az azóta (1999-ben) elhunyt Primo Nebioló szállt síkra –, valamint Buenos Airest, Fokvárost és Belgrádot.A győzelmi mámor érthető, a siker megérdemelt volt, de az olimpiai előkészületekhez mindez már édeskevés. Tény, hogy Athénból mind aggasztóbb hírek érkeztek a NOB főhadiszállására. Olyannyira, hogy Sydney 2000-es játékainak évében a NOB akkori elnöke, Juan Antonio Samaranch többször is kénytelen volt Athénba utazni, sőt májusi vizitje során két, tőle szokatlanul kemény lépésre szánta el magát: a munkálatokban tapasztalt súlyos lemaradások miatt sárga lapos figyelmeztetésben részesítette az ATHOC-ot (Athéni Olimpiai Játékok Szervezőbizottsága) s vele együtt magát a garanciát vállaló kormányt, majd azon a megbeszélésen, amelyet a miniszterelnökkel, Kosztasz Szimitisszel folytatott, kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a lausanne-i sikerben emlékezetesen meghatározó szerepet játszott tehetséges hölgyet, Gianna Angelopulosz-Daszkalakit – akinek egyébként a győzelem után megköszönték a közreműködését, és elbúcsúztak tőle – sürgősen nevezzék ki a szervezőbizottság élére, mert úgymond itt már csak egy újabb csoda segíthet. Így is történt, s közben a NOB–ATHOC között koordináló NOB-bizottság élén is változás történt, mert vezetőjét, a belga Jacques Rogge-ot 2001-ben Moszkvában Samaranch utódául választották, s ennek következtében Rogge átadta szemlebizottsága elnöki posztját megbízható svájci sportvezető kollégájának, a Nemzetközi Evezősszövetség elnökének, Denis Oswaldnak. Igaz, az a veszély, amely 2000-ben már-már azt sugallta, hogy baj esetén idejekorán és habozás nélkül fel kell kérni a dél-koreai Szöult vagy a 2000-es gazda ausztrál Sydneyt a 2004-es játékok lebonyolítására, elmúlt, és tény, a 2001–2002-es időszakban a korábbi helyzethez képest biztatóbban alakultak az ügyek. Mégis – mindezek ellenére – sokan és nem ok nélkül éreznek kétségeket máig is afelől, hogy minden időre elkészül-e Athénban.Görögország fővárosa az antik hellén műveltség és a modern görög szellemi, gazdasági és politikai élet központja (az Akropolisszal, a Parthenonnal, népszerű hegyoldali szórakoztató negyedével, a Plakával, ezernyi kulturális és egyéb nevezetességével), mint neve is jelzi, Pallasz Athéné istennő különleges hangulatú metropolisza. A mára mintegy hárommillió lakosúra duzzadt város 108 év után rendezheti második modern kori nyári olimpiáját, mégpedig a NOB által meghatározott alábbi sarokszámok ismeretében: a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékok műsorán 28 sportág 301 versenyszáma kap helyet, a résztvevők maximált létszáma 10 500. Sydneyben megközelítőleg mintegy 20 000 újságíró működött közre, és ennek a számnak a csökkenésére aligha lehet számítnai, sőt a könnyebb földrajzi megközelíthetőség okán inkább többre. Nem lehet célunk, hogy teljes listát állítsunk össze a rendezők előtt álló még elvégzendő és főként a gondot okozó feladatokról, ehelyett általánosságban csupán annyit állapítunk meg: Athén távoli ókorba visszanyúló múltja, ennek következményeként kialakult és megkövesült építészeti struktúrája szinte leküzdhetetlen nehézségeket okoz a város rendezőinek és tervezőinek a modernizálásban, egy, a 21. század igényeit kielégítő olimpiai játékokhoz illő infrastruktúra megalkotásában. Kosztasz Szimitisz miniszterelnök kormánya 1996 óta irányítja az országot, amely nem mentes a gazdasági problémáktól, költségvetési megpróbáltatásoktól, de való igaz az is – a dolgok összefüggenek –, hogy főként az 1998-tól 2001-ig terjedő időszakban, éppen az említett gondok következtében, nem tett meg mindent az olimpiai beruházások menetrendjének szigorú betartása érdekében. Az elmondottakhoz tartozik, hogy amikor az 1996-os jubileumi játékokra beadták pályázatukat – még 1989-ben –, intenzív építkezések zajlottak, és akkor, mint állították, a szükséges létesítményeknek már csaknem a 75 százalékával rendelkeztek. Dehát egyfelől azóta eltelt csaknem másfél évtized, a létesítmények egy része elavult, jelentős hányaduk komoly, átfogó felújításra, költséges rekonstrukcióra szorul, másrészt a még hiányzó stadionokat, sportpályákat is meg kellett, illetve meg kell építeni, mint amilyen az úszóstadion (takarékossági okokból nyitottra tervezték, ez azonban nem felel meg a FINA, a Nemzetközi Úszószövetség és a NOB előírásainak sem), továbbá a régi repülőtér helyére tervezett Hellenikon Sportkomplex, amely helyet ad a kézilabda-, vívás-, baseball- és gyeplabdaeseményeknek.Amikor legutóbb Denis Oswald Athénban járt, ha elégedetten nem is nyilatkozott, de azt mondta, minden időre elkészülhet, ám kizárólag akkor, ha az előkészületek a legszerényebb mértékű késedelmet sem szenvedik el a továbbiakban.Bízzunk ebben, no és a csodatévő Gianna Angelopulosz-Daszkalaki szépasszony szavában, aki a londoni Time Magazin tudósítójának arra a kérdésére, hogy mi jelenti számára a legfőbb akadályt, ezt válaszolta: "Mi, görögök megszoktuk, hogy mindent az utolsó pillanatban csinálunk meg. Nos, ez az utolsó pillanat már rég elérkezett… A legnagyobb nehézségem most a nagy rohanás összehangolása. De a végén minden a helyére kerül, meglátják…”