Húszezres publikum előtt döntetlen született a 10-1 visszavágóján

Ha a szervezők által várt 30 ezer néző nem is jött el, húszezren ott voltak, amikor a magyar és a salvadori válogatott összecsapott az 1982-es világbajnoki mérkőzés „visszavágóján”.

A magyar együttes aktívabban kezdett, és az elején Guevara Mora kapusnak többször is bravúrral kellett közbeavatkoznia. Magyar részről Szántó Gábor tesztelte többször is a 25 évvel ezelőtt tíz gólt kapó hálóőrt, de nem sikerült túljárnia az eszén.

A másik oldalon „Magico” Gonzalez hiába próbált szervezni, sokáig nem jutottak el a magyar kapuig a salvadoriak. A félidő közepén azonban Kollár Józsefnek kétszer is nagyot kellett védenie.

Már-már úgy tűnt, hogy gól nélkül ér véget az első 25 perc, amikor egy szöglet után a védők Szántó felé mozdultak egy szögletnél, Szentes Lázár így egyedül maradt, és nem okozott számára gondot a kapuba gurítani. A salvadori játékosok meg fel sem ocsúdtak, amikor Csongrádi lövése irányt változtatott „Magico” Gonzalezen, és a kapust becsapva a hálóba pattant.

Sajnos, Csongrádi megsérült, és mivel a kispadon csak a szinten nem egészséges Törőcsik András foglalt helyet, a pályán kellett maradnia. Ezután is becsülettel tette a dolgát, de mozgásán látszott, hogy nem teljesen egészséges.

A 15 fős kerettel dolgozó salvadoriak a második félidő közepe táján szépíteni tudtak. Ramirez Zapata kényszerítőzött Venturával, majd a visszakapott labdát a léc alá vágta. Nem sokkal később újra ő volt eredményes, „Magico” Gonzalez szögletet fejelte a léc alá.

Szerencsére a salvadori gólokat nem követte folytatás, sőt a magyar csapat egyre veszélyesebb lett, többször is nehéz helyzetbe került a hazaiak védelme. Az utolsó percben ráadásul a sorsnak is hálát adhattak, hiszen a korábban szinten kisebb húzódást szenvedő Szentes a kapufát találta el.

Maradt a 2-2-es végeredmény, a mérkőzést megtekintő mintegy 20 ezer néző felállva tapsolt az összecsapás végén.

Jellemző volt a várakozásokra, hogy a televízió élőben közvetítette a mérkőzést (a salvadori válogatott Arany Kupa-meccseit nem tartották érdemesnek a sugárzásra), valamint a jegyüzérek az utcán 8-10 dollárért árultak a belépőket, amelyet eredetileg ingyen kaphattak meg a szurkolók.