Vízjelek – S. Tóth János publicisztikája

A minap véget érő férfi kosárlabda Európa-bajnokságon történt, még Helsinkiben. Goran Dragic, a szlovénok Miami Heatben légióskodó klasszisa az iPhone-ján pörgette az oldalakat. Egyszer csak fülig érő vigyorral magához intette a későbbi Eb-győztes gárda üdvöskéjét, Luka Doncicot. Egy kilenc esztendeje készült fényképet mutatott neki, amely a bajnoki címet ünneplő Union Olimpija kosárlabdázóit örökítette meg. A fotón az akkor 22 éves Dragic és a gárda veterán bedobója, a 34 esztendős Sasa Doncic is szerepelt. A kép bal oldalán, zöld mezben egy kissrác mosolygott, nyakában aranyéremmel: az akkor kilencéves Luka. Az apró legényke 2008 óta alaposan megnőtt. Kétszázegy centi, s jövőre – első európai kosarasként – alighanem No 1. kiválasztott lesz az NBA draftján.

Luka Doncic története lakmuszpapírként mutatja meg, miként kapaszkodhatott fel a csúcsra a függetlenségét alig több mint negyedszázada elnyerő ország válogatottja, amelynek kosárlabdasportja sokáig kénytelen-kelletlen megbújt a szerb-horvát basketball köpönyege alatt. S amelynek az idei Eb-elődöntőben a kétezres évek európai uralkodója, a legutóbbi tíz világversenyen kilenc érmet begyűjtő Spanyolország, majd a fináléban az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Szerbia skalpját kellett megszereznie.

Noha a hajdani Jugoszlávia egyes területein már a múlt század húszas éveiben kosárlabdáztak, a mai szlovén vidékekre csak a második világháború idején érkezett meg a játék. A világégés utáni aszályos időkben a belgrádi TF-ről érkező diákok tartották életben a sportágat, mígnem 1946-ban megrendezték a ljubljanai KK Svoboda győzelmével záruló első bajnokságot. Csakhogy az 1949-ben elinduló összjugoszláv bajnokság fölzabálta a szlovén alakulatokat, köztük a két legjobbat, a KK Enotnosttá átkeresztelt Svobodát és a szintén ljubljanai Zeljeznicart is. Előbbi immár ASK Olimpija néven hat jugó bajnoki címig, utóbbi egy kupagyőzelemig jutott el a bornírt titói katyvaszban.

Első szlovén nemzetiségű kosárlabdázóként Mirko Amon került be a jugoszláv válogatottba még 1950-ben. Őt olyan klasszisok követték a sportág firmamentumán, mint Ivo Daneu, Peter Vilfan vagy éppen Jure Zdovc. A hatvanas-hetvenes években világ- és Európa-bajnoki aranyak, illetve Eb-ezüstök és -bronzok szegélyezték a szlovénokat is felvonultató „plavi” útját. Aztán 1991-ben Zdovc már úgy lett Európa-bajnok, hogy az olaszok elleni június 29-i római döntőben nem lépett pályára. Szlovénia négy nappal korábban kikiáltotta a függetlenségét, a dobóhátvéd pedig a hír hallatán rögvest hazatért. Mint a népmesék királyfia – hacsak úgy nem… –, tíz évvel később a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya, a szerb edzőlegenda, Dusan Ivkovics adta oda neki az érmét.

A jugó béklyó lerázása nem roppantotta meg a szlovén kosárlabdázást. Noha a Smelt Olimpija 1997-ben harmadik lett az Euroliga négyes döntőjében, 1994-ben pedig a spanyol Taugrés (ma: Saski Baskonia, Hanga Ádám előző csapata) legyőzésével elhódította a Saporta-kupát, az ország főképp játékosexportra rendezkedett be. Nincs olyan európai elitbajnokság, amelyben azóta ne pattogtattak volna szlovénok, sőt kilencen – Uros Slokar, Bostjan Nachbar, Sasa Vujacic, Beno Udrih, Primoz Brezec, Raso Nesterovic, Goran Dragic, Marko Milic és Zoran Dragic – már az NBA-be is eljutottak. Magyarországról mindmáig csak Dávid Kornélnak sikerült megmutatnia magát az észak-amerikai ligában…

A folyamatos játékoskiáramlás nyertese a szlovén válogatott lett. A csapat 1993 óta furtonfurt részt vesz az Európa-bajnokságon, s kijutott három világbajnokságra is (a magyar statisztika ez idő alatt: két Eb-szereplés). Az Isztambulban Eb-győztes társulat tizenkét tagja közül tízen külföldi klubban kosárlabdáznak, otthonról a KK Krka tudott két játékost delegálni. Ugyanakkor a szlovénok is éltek a honosítás lehetőségével. Ők azonban szerencsésebbek, mint mi. Semmi mellékíz, a köddé váló furfangos DeAndre Kane-nel ellentétben Anthony Randolphfal nem vettek zsákbamacskát. Igaz, a 28 éves, 211 centis erőcsatár/center imponáló szakmai előélettel büszkélkedhet: négy NBA-klubban hat év alatt 252 meccsen szerepelt, majd a Lokomotiv Kubanyhoz igazolt, az Eb-re pedig már a Real Madrid légiósaként érkezett meg. A würzburgi születésű amerikai húsz év után az első honosított szlovén kosaras. Raso Nesterovic szerint azért tettek kivételt, mert a négyes-ötös posztot önerőből nem sikerült betölteniük. A szlovén szövetség főtitkára hiteles ember. Szavaira NBA-s oeuvre-je, a Spursszel kiharcolt bajnoki címe a vegytiszta szakmai fedezet…

A minőségi kerethez minőségi szövetségi kapitány dukál, akit a 45 esztendős, ám máris 17 év NBA-tapasztalattal felvértezett tréner, a szerb (…) Igor Kokoskov személyében találtak meg. A dél-bánsági Beresztócról származó szakember 2000-ben lett az LA Clippers másodedzője, azóta – hasonló feladatkörben – megfordult Detroitban, Phoenixben, Clevelandben, Orlandóban, s 2015 óta a Utah Jazz stábjának tagja. Ő az első főállású nem amerikai tréner az NBA-ben. Hogy Goran Dragic az Európa-bajnokság MVP-je lett, nem a szerencsemalac hozta. Ők ketten négy évet dolgoztak együtt Phoenixben, a szövetségi kapitány pontosan tudta, mire számíthat a csapat vezéregyéniségétől. S az is szikrázó szellemi munícióját jelzi, hogy az Eb-n Dragic szobatársának a 18 éves tinisztár Luka Doncicot jelölte. Tudta, Dragic pontosan emlékszik a harmóniára, ahogy egykoron Phoenixben bizonyos Steve Nash mentorálta tenmagát.

Doncic a szlovén kosárlabda Koh-i-Noor-gyémántja. Csupán 13 éves volt, amikor a Real Madrid ötéves szerződést kötött vele. A korlátlan bizalmat lúdbőröztető szakmai ajánlólevelei alapozták meg: 2012 áprilisában például a Lido di Roma U13-as torna döntőjében 54 ponttal, 11 lepattanóval és 10 assziszttal érdemelte ki az MVP-címet. 2015 áprilisában minden idők legfiatalabbjaként vett dinamitrajtot a spanyol Liga ABC-ben, üstökösszerű karrierje októberben már Euroliga-meccsre repítette. A spanyolok és a szerbek is állampolgárságot ajánlottak neki. Mivel a kandi nyilvánosságot elhárítandó a ligaszabályok tiltják a 18 éven aluliaknak, hogy interjút adjanak, 2016 szeptemberében a Twitteren tette közzé: számára kizárólag a szlovén válogatott létezik. Az idei Eb-t 14.3 pontos, 8.1 lepattanós és 3.6 gólpasszos átlaggal zárta. A litván Arvydas Sabonis 1983-as nominálása óta ő a legfiatalabb, akit beválasztottak a torna álomcsapatába. Az isztambuli Sinan Erdem Dome-ban miatta taposták egymás sarkát az NBA-klubok megfigyelői. Szabad az útja az álmok ligájába, legfeljebb az a kérdés, melyik klub csaphat le jövőre az újabban a néhai Drazen Petrovic örököseként emlegetett gyűrűakrobatára.

A kosarasok Európa-bajnoki diadalában visszacsillámlik a független Szlovénia maga. Az eddigi legfényesebb diadal a látvány csapatsportokban (nyári és téli aranyuk tudniillik hét is van) azonban nem az egyetlen makulátlan vízjelük: jégkorongozóik 2014-ben hetedikek lettek Szocsiban és kvalifikálták magukat a 2018-as ötkarikás téli játékokra is. A vb-n hendikeppel, a C-csoportból indulva jutottak el – kíméletlen perfekcionizmussal – az elitbe; ez idáig kilenc A-csoportos világbajnokságon szerepeltek. Hat hokisukat draftolták, s Anze Kopitar nemcsak a Los Angeles Kings, hanem az NHL egyik királya is.

Labdarúgóik két vb-n és egy Eb-n jártak mostanáig, az NK Maribor kedden a Sevilla vendége lesz a Bajnokok Ligája csoportkörében. Férfi kézilabdázóik és röplabdázóik csúcseredménye egy-egy Eb-második hely. Szlovénia, akárcsak Magyarország, versenyrendezőként is aktív: 2004-ben férfi kézilabda Európa-bajnokságnak, 2013-ban férfi kosárlabda Eb-nek adott otthont, 2019-ben a férfi röplabda kontinensviadal házigazdája lesz.

A 20 273 négyzetméter területű országban 2.1 millióan élnek. Tradícióikra kényes stílusérzékkel adnak újra és újra jelet magukról a (sport)világ XXI. századi olvasztótégelyéből.

Sapienti sat, nincs szükség bővebb fejtegetésre – mondhatná a római komédiaíró, Plautus.
S mondta is.