Üzenet Makkoshotykáról – Csillag Péter publicisztikája

MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓ ÓTA a felnőtt férfi nagypályás futballcsapatok 32 százaléka feloszlott: 2000-ben még 2272 együttes vett részt a Magyar Labdarúgó-szövetség által szervezett bajnokságokban, az idén tavasszal 1554-en szerepelnek a versengésekben, az NB I-től a vármegyei IV. osztályig. A folyamat országos, valamint megyékre és településekre bontott részletes adattérképét a Hátsó füves – Egy eltűnő futballvilág képei című kiállítás mutatta be a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban (a tárlat 2021 és 2024 között volt látható), ennek nyomán készítettünk átfogó elemzést 2022 tavaszán a Nemzeti Sportban, az összeállítás online változata ma is elérhető „Falusi futball: eltűnt félezer csapat” címmel. A csapatszámváltozásokat itt összevetettük egyebek mellett az adott megye népességszámával, GDP-mutatóival, településszerkezeti sajátosságaival, a lakosság átlagéletkorának növekedési adataival, abból a nyilvánvaló tapasztalatból kiindulva, hogy a kistelepülési csapatokat érintő lemorzsolódás okai főként a társadalmi, demográfiai, gazdasági körülményekben keresendők. A sportszervezési, futballszakmai beavatkozás lehetőségei a legjobb szándék mellett is korlátozottak, ha a falvakban érzékelhető játékoshiány, a fiatalok elvándorlása, a lakosság öregedése, a szabadidős lehetőségek átalakulása, a hűséges csapatvezetők visszaszorulása, az anyagias szemlélet térhódítása, az önkéntes lelkület kiveszése makacs akadályként jelentkezik.

„Bármily sajnálatos, a folyamatot fékezni tudja az MLSZ, megállítani nem. Úgy számolunk, hogy más területek fejlesztésével közép- és hosszú távon mérsékelhető a helyzet. Tisztában vagyunk a jelenséggel, olyannyira komolyan vesszük, hogy a tavaly elfogadott MLSZ-stratégiában is hangsúlyosan foglalkozunk vele” – nyilatkozta akkor megkeresésünkre a szövetség álláspontját tolmácsolva Roskó Zoltán, az MLSZ operatív igazgatója, és a problémát illetően helyzetértékelését reálisnak mondhatjuk. A csapatok apadása azóta is folyamatos, a friss statisztikák alapján egyelőre a tendenciát fékezni is bajosnak látszik. Sokat elmond a hétről hétre vívott küzdelem nehézségéről, hogy az MLSZ-adatbank táblázatait böngészve a 2024–2025-ös idényben országszerte 40 csapat neve mellett látunk telenullás sort, „Kizárva” megjelöléssel (ez az országos mezőny több mint 2.5 százaléka!). Minden kihullott együttes története más és más, az általános magyarázat azonban a gyakorlat szerint a legtöbb esetben egyszerűen ennyi: menet közben elfogytak a játékosok.

A futballszövetségnél helyesen ismerték fel néhány évvel ezelőtt, hogy lehetséges megoldást egyedül a szervezési keretek újragondolása, átszabása, valósághoz igazítása jelenthet. Ennek jegyében indult el néhány régióban a Kalap, vagyis a Kisközösségek Alternatív Labdarúgó Programja (az egyelőre felfutó fázisban lévő MLSZ-kezdeményezés a leginkább a Bogyay Zoltán vezette Baranya vármegyei igazgatóság területén bontakozott ki), és létezik egy másik sorozat is, Békés vármegyében a 81 évesen is fáradhatatlan sportvezető, Tóth Márton évek óta szervezi a Kis Lélekszámú Települések Bajnokságát. A tiszteletre méltó próbálkozásokban közös, hogy kispályás válfajban és tornarendszerű lebonyolításban keresik a módját a megszűnt nagypályás csapatok után maradt futballkörök életben tartásának. „Békési futballmisszionárus” címmel néhány hete interjút közöltünk a Képes Sportban az említett Tóth Mártonnal, aki a beszélgetés során megosztotta személyes benyomásait a kihívásokról: „Sok helyen azért oszlott fel az együttes, mert elment három-négy játékos külföldre dolgozni. Főleg Németországban és Angliában vállalnak munkát, a megye lakossága évente 3000 emberrel csökken, most 310 ezer körül vagyunk. Elszomorító a helyzet, és van egy-két kirívó példa is. Ilyen Körösladányé, amely az NB III-ból lépett vissza tavaly, miután a főtámogatónak számító Henkel cég szétszerelte és bezárta helybeli gyárát.”

A háttérben zajló folyamatokról érdemes józanul és világosan beszélni, a kiutat csak akkor van esély megtalálni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy most hol állunk. Most pedig ott állunk, ahol a part szakad: a negyedszázada megállíthatatlan csapatszámcsökkenést és a keserves túlélési próbálkozásokat látva egyértelmű, a falusi labdarúgás jó ideje válságba jutott. A külső nehézségek egyre inkább felértékelik azok áldozatát, akik a gátló tényezőkkel dacolva szervezik, működtetik a kistelepülések csapatait, szívükön viselve a helyi futballközösség sorsát. A lényeg ugyanis ebben rejlik: akármilyen furcsa ezt leírni, a labdarúgás szempontjai nem számítanak, ha a valós tét a falu élete, ereje, mozgásban tartása, emberi kapcsolatainak erősítése, közös élményeinek megőrzése. A futball ebből a szempontból csupán eszköz, ám sok esetben éppen a legerősebb eszköz: nincs még egy hagyományos közösségi tevékenység a kis lélekszámú településeken, amely annyira hatékonyan és intenzíven segítene a helybelieknek megélni összetartozásukat, identitásukat, közös gyökereiket, mint a labdarúgás. A mérkőzés pótolhatatlan és élő találkozási fórumot jelent a falu népének, van, ahol a péntek délutáni közért­zárástól a hétfő reggeli közértnyitásig teljes az eseménytelen némaság.

Ahogyan Kurt Lewin (1890–1947), a neves amerikai-német szociálpszichológus fogalmazott, a társadalom megbetegedésének legfőbb oka a „célkitűző krízis”, vagyis az, hogy a közösség már nem lát maga előtt értelmes célt. Innentől kezdve az életmódbeli, erkölcsi vagy világnézeti eltévelyedés veszélye közvetlenül fenyeget, „a kiürített, céljától megfosztott lélek bármibe belekapaszkodik”. Konkrét témánkhoz visszakanyarodva: a közösségi céltalanság szembeötlő szimbóluma az elárvult, gazzal felvert falusi futballpálya. Ahol elengedik a labdarúgást, ott mást is elengednek, nem véletlen, hogy számos esetben az iskola megszűnése, a csapat feloszlása és a kocsma bezárása láncolatban történik.

Mégsem érdemes elveszíteni a reményt, ha a játékban rejlő közösségi erő megtartása a szándék. Az ország talán legfurcsább bajnoksága, a megszűnt Zemplén környéki csapatoknak szervezett nagypályás Hátsó füves-kupa is a jövőbe vetett hitet erősíti. Bármily nehezen elképzelhető, tény, hogy a tavasz folyamán hazánk északkeleti szegletében tizennégy papíron nem létező „fantomcsapat” játszott egymással hétről hétre a környék rég nem használt pályáin, mégpedig nagyon is valóságos mérkőzéseket. Érdemes idemásolni a második kiírásra jelentkező együttesek nevét, hozzátoldva hivatalos feloszlásuk időpontját: Bodroghalom (2018), Bodrogolaszi (2018), Felsőberecki (2003), Füzér (2017), Hercegkút (2022), Hollóháza (2018), Makkoshotyka (2014), Mikóháza (2016), Nagyrozvágy (2015), Olaszliszka (2020), Tolcsva (2011), Vajdácska (2011), Végardó (2001), Zempléni Főnix (a Kazinczy Ferenc Múzeumban szerveződött vándorcsapat egészítette ki a mezőnyt). A civil kezdeményezésben résztvevő csapatok két-két alkalommal léptek pályára, mielőtt a múlt hét végén egynapos döntő tornán találkoztak Makkoshotykán és Hercegkúton. A zempléni futball „tékozló fiait” összehozó alternatív futballmajálison végül – címvédőként – Nagyrozvágy játékosai ünnepelhettek, kiérdemelve a sátoraljaújhelyi börtön műhelyében készült egyedi agyagkupát. A nagyrozvágyiak tíz éve nem neveznek MLSZ-bajnokságba, hétről hétre nem tudnának kiállítani komplett csapatot, de őszintén szeretik a játékot, és erős az igényük arra, hogy évente három-négy alkalommal összeálljanak egy-egy mérkőzésre. Utóbbi tétel igaz Hollóházától Bodroghalomig és Hercegkúttól Füzérig az árnyékliga valamennyi tagjára.

A térségből indult el 2022-ben a mára országossá bővült, több mint ötven állomást érintő Hátsó füves futballmentő túra, amely a bevont településeken az újjászületési mérkőzés mellett kulturális műsort, sporttörténeti kiállítást és beszélgetést is kínál. A programsorozat „kistestvére”, a zempléni vidéken csendesen, természetesen, a média zajától távol futó Hátsó füves-kupa pedig megerősítette a tapasztalatot: amíg csak lehet, érdemes megmaradni a nagypályánál, életet vinni az elhagyott faluszéli játékterekre, egyben tartani, összekovácsolni korunk széteső futballközösségeit. Az öregek úgy mondják, dombnak fel is lehet gólt rúgni.

 (A futballszociológiai kísérlet tanulságairól és a Hátsó füves-kupáról grafikonnal kísért fényképes összeállítás jelenik meg pénteken a hatsofuves.nemzetisport.hu oldalon, valamint a szombati nyomtatott Képes Sportban.) 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!