Műbéke, barikádharcok – Csinta Samu publicisztikája

NEM LEHET KÖNNYŰ, de sikerült: a romániai jégkorong vezetését magához ragadni készülő erdélyi csapatok irányítói minden valószínűség szerint felülemelkednek csalódásukon, és részt vesznek a szeptember 15-i tisztújító közgyűlésen. Ezzel nemcsak azt segítik elő, hogy a jelenlegi, a sokszoros válogatott center, kétszeres olimpikon Alexandru Halauca elnökölte sportági vezetőség a helyén maradjon, mindenekelőtt azt teszik lehetővé, hogy a közzétett programnak megfelelően kezdődhessen el a három erdélyi csapatnak is egzisztenciális kérdésnek tekinthető Erste Liga 2022–2023-as küzdelemsorozata. És ezáltal az első látásra talán puszta hatalmi harcnak tetsző tisztújító csatározás is egészen más dimenzióba kerül.
NEM LEHET KÖNNYŰ, de sikerült: a romániai jégkorong vezetését magához ragadni készülő erdélyi csapatok irányítói minden valószínűség szerint felülemelkednek csalódásukon, és részt vesznek a szeptember 15-i tisztújító közgyűlésen. Ezzel nemcsak azt segítik elő, hogy a jelenlegi, a sokszoros válogatott center, kétszeres olimpikon Alexandru Halauca elnökölte sportági vezetőség a helyén maradjon, mindenekelőtt azt teszik lehetővé, hogy a közzétett programnak megfelelően kezdődhessen el a három erdélyi csapatnak is egzisztenciális kérdésnek tekinthető Erste Liga 2022–2023-as küzdelemsorozata. És ezáltal az első látásra talán puszta hatalmi harcnak tetsző tisztújító csatározás is egészen más dimenzióba kerül.

A már-már történelmi léptékű „megbékélési” modellnek tekinthető küzdelem létrejötte akkor is kiemelkedően fontos momentum marad, ha a magyar és romániai jégkorong amúgy szinte együtt lélegzett az elmúlt több mint harminc esztendő során. Egyrészt azért, mert a romániai hoki minősége gyakorlatilag mindig a sportág pillanatnyi székelyföldi állapotán múlt, másrészt a kilencvenes évektől kezdődően székely játékosok és edzők sora segített a magyar hoki megizmosodásában. A csíki és gyergyói jégkorong azonban csak kis mértékben, elsősorban az egyéni boldogulás szintjén vált a szabaddá váló „munkaerő-áramlás” haszonélvezőjévé. Egészen addig, míg 2008-ban Mol Liga néven elindították a két ország élvonalbeli csapatainak közös versenyét, amely gyakorlatilag azóta is a magyar és román bajnokság alapszakaszának számít. A 2017 óta Erste Liga néven futó kupasorozatból származó bevétel gyakorlatilag a résztvevő együttesek létét jelenti – a három erdélyi csapat, a Brassói Corona, a Gyergyói HK és a legutóbbi győztes, a Csíkszeredai Sportklub esetében egyértelműen.

Nos, e verseny legújabb sorozatát látszott veszélyeztetni a romániai jégkorongháború. Amelynek eredeténél amatörizmus, gonoszkodó kisszerűség és klasszikus magyarellenes gondolkodás által „ültetett” tüskeerdő keresendő. Ám jól azonosítható az a bizonyos utolsó csepp is. Talán sokan emlékeznek még a magyar válogatott feljutását hozó idei divízió 1/A-világbajnokság záró napján játszott, 4–2-es magyar győzelemmel végződő magyar–román mérkőzésre, még inkább a Bukarestben hatalmas botrányt keltő végjátékra, a csapatok a szurkolótáborokkal közös székelyhimnusz-éneklésére. A román nemzeti szimbólumokat ­meggyalázó cselekedetnek minősített aktust elítélő politikai nyomást a Román Jégkorongszövetség vezetői sem hagyhatták figyelmen kívül, Halauca elnök be is jelentette: sürgősen összehívja az ügyvezető testületet, hogy tanulmányozza a videófelvételeket. Az eleve nem volt egyértelmű, milyen büntetéseket szabhatnának ki a hokisokra, tekintve, hogy a szervezet szabályzatában csak a Románia jelképeire vonatkozó utalás szerepel. Ez irányú jogszabály-újraértelmezésre azonban nem került sor, mivel a vizsgálat eredményét azóta sem hozták nyilvánosságra, így aztán az esetleges szankciókat sem, amelyek a hazaárulással is megvádolt székelyföldi játékosok eltiltását is meglebegtették.

Ezzel együtt a tüskék ott maradtak a lelkekben, az elhatározás pedig megerősödött: a sportágnak új, szélesebb víziójú irányításra van szüksége. Ellenkező esetben hiába az evidencia, mely szerint székelyek és magyarok nélkül gyakorlatilag nem létezne román hoki, az önös érdekekre rámenne a romániai – és benne a székelyföldi – jégkorongozás. A jelenlegi kurzus mandátuma ugyan márciusban megszűnt, a válogatott eredményes szereplése érdekében azonban mindenki belement a műbékébe, és elfogadta a tisztújító közgyűlés nyári időpontra halasztását. Ebből lett szeptember 15-e, az ülésen azonban a székelyföldi lobbi nem sorakozhat fel saját elnökjelöltje mögé. Az erre vonatkozó iratcsomót ugyanis a szövetség illetékes bizottsága visszautasította „időn túli” benyújtásra hivatkozással. Hogy ebben milyen mértékben ludasok a rendszert váltani készülők, illetve milyen jogi csűrcsavarhoz folyamodtak az elutasítók, arra majd a bíróság ad választ, a jogerős ítéletig tartó procedúra azonban az optimista forgatókönyv szerint is legalább fél évet vesz igénybe. Addig felelőtlenség lenne blokkolni a román jégkorong működését, és itt nemcsak a csúcsrendezvénynek számító Erste Ligáról beszélhetünk. Az adott körülmények között nem marad más hátra, mint számbeli fölényt kialakítani a közgyűlésben, ezáltal megteremteni a sportágat segítő döntések meghozatalát. Közben meg éberen vigyázni az elnökség minden lépését, és szükség esetén rendkívüli tisztújító közgyűlés összehívását kezdeményezni.

A pozícióiba ezer körömmel kapaszkodó kurzus már a világbajnokságot is kampánylehetőségként kezelte. Többek között abban a tekintetben, hogy miután nem hivatalosan nyilvánossá vált, a szövetség irányítását átvenni szándékozó székelyföldi lobbi a Magyarországon is dolgozó Marius Gliga elnöki indulását szorgalmazza, a válogatott csapatkapitányi szalagját elvették fiától, Roberto Gligától. A fokozott toborzó hatásúnak remélt román elnökjelölt azonban időközben jelezte, nem kíván élni a lehetőséggel, így a Csíkkarcfalván működő Székelyföldi Jégkorong Akadémia igazgatója, Nagy Attila állt a rendszerváltó csapat élére. Szerdai Facebook-bejegyzésében többek között így írt az RJSZ-ben kialakult helyzetről: „Arról most ne is beszéljünk, hogy morálisan hogyan értékelhető, amikor egy szűk érdekcsoport rátelepszik ezrek kedvenc sportágára, és saját hatalmi ambícióinak rendeli alá. Mostantól tehát azon leszünk, hogy jogi úton szerezzünk érvényt az igazunknak és a sportág érdekének. Nyilvánvalóan figyelünk arra, hogy a szövetségnek valamilyen módon kiszolgáltatott kluboknak, Erste Ligá-s csapatoknak ne ártsunk az eljárás során.”

A történetnek itt egyelőre akár vége is lehetne, de ennek a hatalmi visszaélésektől, politikai ízű zsarolásoktól, illetve kényszerű kompromisszumoktól terhes ügynek egyelőre se vége, se hossza. Az első próbálkozás Tánczos Barna, Románia jelenlegi környezetvédelmi minisztere lemondásával zárult, akit a 2008-tól kezdődő első elnöki mandátumát követően újraválasztottak, a 2012–2013-as idény végén azonban önként távozott tisztségéből. Azért, indokolta, mert a második mandátuma elnyerésekor kialakult vitás helyzet egyre többet kezdett ártani a romániai hokinak.

„A vita és a harc arról szól, vezethetik-e magyarok a Román Jégkorongszövetséget” – mondta ki akkor Tánczos, akit a sportszaktárca egyenesen a finanszírozás megvonásával fenyegetett meg. A helyzet most ebben a tekintetben némiképp jobb, hiszen Románia sportminisztere momentán a folyamatos sortűz alatt dolgozó Novák Károly Eduárd. Az erővonalak azonban változatlanok, akárcsak a román válogatott összetétele, hiszen az idén Ljubljanában is Székelyföld adta a válogatott gerincét, amely egy évvel korábban hatalmas bravúrnak számító módon juttatta ki a román jégkorongozást a divízió 1/A-világbajnokságra, igaz, végül kiesett.

Ezt az építményt igyekeznek megvédeni a jogi procedúrák révén egyelőre visszaszorított székelyföldi erők. A pillanatnyi helyzet ugyanis az, hogy Románia 12, mérkőzésekre is hitelesített jégpályája közül kilenc Székelyföldön üzemel. A román első osztályban szereplő csapatok játékosállományának 90 százaléka magyar. Székelyföldön ma több mint 1500 gyerekkel foglalkoznak a jégkorongozás holnapjáért. Ezt a modellt terjesztenék ki Románia egészére, ha képesek lesznek átverekedni magukat az önös érdekek vonalain.

Addig pedig hajrá, Erste Liga, az erdélyi csapatok is indulhassanak a szeptember 16-án kezdődő bajnokságban, s tartsál ki, míg keletről is kedvezőbb szelek kezdenek fújni!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!