– Mit érez a hatodik vb-címe megszerzése után?
– A hetedik mennyország meg sem közelíti azt a helyet, ahol vagyok, jóval magasabban annál – mondta az Amerikai Nagydíj után Lewis Hamilton a média képviselőinek. – Nehéz szavakba önteni, mit érzek, ez a színtiszta boldogság.

– Hová helyezné ezt a bajnoki győzelmet a többihez mérten? A legkönnyebbek vagy a legnehezebbek közé tartozott?
– Semmiképp sem a legkönnyebbek közé, sőt, csapatként ez volt a legnehezebb évünk, mert elvesztettük Nikit. Kulcsfontosságú tagja volt a csapatunknak, érzelmileg nagyon megviselt az elvesztése, és az ilyen időszakokban nem könnyű koncentráltnak maradni. Csak az élsportolók értik, milyen ez, hiszen hétről hétre teljesíteni kell, és nem hibázhatsz, miközben fel kell állnod a padlóról a nehezebb napok után is. Az idei autóval sem volt könnyű dolgunk, és tényleg úgy utaztunk el az idénynyitóra, hogy azt hittük, nagy a lemaradásunk. Aztán a szezon második fele már tényleg a legnehezebbek közé tartozott, de minden utazás más és más, minden évben más érzelmi hullámvasútra ülsz fel. Az életben minden egyes ember küszködik valamivel, és nekem is megvannak a magam démonjai, amelyeket le kell győznöm ahhoz, hogy mindennap fejlődjek emberként.

– Milyen démonokkal küzd pontosan?
– Mindenki más és más kihívásokkal néz szembe nap mint nap. Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de amikor reggel a tükörbe nézek, igyekszem lelkesíteni magam, és azt mondogatni, „igen, meg tudod csinálni, nagyszerű vagy, fitt maradsz, ha időt és energiát fektetsz a munkába, megnyerheted ezt a versenyt, ha helyesen cselekszel és folyamatosan hiszel magadban, mert senki más nem fogja ezt megtenni helyetted.” Tehát próbálom mindig bátorítani magam. De nem gondoltam volna például, hogy Niki halála ennyire megvisel. A mai napig nagyon hiányzik, és eddig fel sem fogtam igazán, mennyire szerettem őt egészen attól a pillanattól kezdve, hogy a csapathoz hívott és azon a bizonyos szingapúri hétvégén a hotelszobámban tárgyaltunk. Aztán Spában elvesztettünk egy fiatal srácot, amit élőben láttam a képernyőkön. Amikor ilyesmi történik, akkor hirtelen kételyek kezdik gyötörni az embert, és ezeket is le kell győznöd magadban, mert az élet megy tovább.

– Sok kritikus forszírozza egy-egy vb-győzelem után, mennyi is múlik a csapaton, az autón és mennyi a pilótán.
– Egyetlen versenyző sincs a történelemben, aki úgy nyert volna vb-címet, hogy nem állt nagyszerű csapat mögötte. Ahogy egyetlen teniszjátékos sincs, aki nagyszerű háttércsapat nélkül nyert volna tornát. Sok múlik azon, miként navigálod az életed, hogyan használod a rendelkezésedre álló eszközöket és a körülötted lévő embereket a jövőd alakításához. Egy apró fogaskerék vagyok ebben a csapatban, de nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy hozzájárulhatok a sikerekhez. Hogy képes voltam a helyes irányba terelni a fejlesztéseket, amelyekkel az autó még gyorsabb lett. Hogy többször akkor is jól teljesítettem, amikor nem a miénk volt a legjobb kocsi. Ez különösen tavaly volt igaz, amikor az autónk nem volt elég gyors a Ferrarival szemben, így jobban kellett akarnunk és okosabban kellett gondolkodnunk a végső diadalhoz, ami sikerült is.

– Most már nemcsak az F1-ben, hanem a sporttörténelemben is a legnagyobbak közé tartozik. Ez tudatosult már önben?
– Nem, és nem is tudom, hogyan kellene most éreznem magam. A nagy ünnepi felhajtás közepette épp az ugrott be, amikor gyerekként felkeltem, lementem a konyhába, nevelőanyám, Linda pedig sonkás szendviccsel várt, aztán apámmal együtt megnéztük az F1-es versenyt. Nagyon furcsa érzés, hogy most én vagyok az a valaki a tévében, akit korábban én néztem, és hogy azt teszem, mint anno a nagy Ayrton Senna és Michael Schumacher. Több mint szürreális belegondolni, hogy ez az utazás elrepített a hatodik vb-címig.

– Mikor ülepszenek le önben a történtek?
– Ez általában akkor jön el, amikor befejeződik az egész éves munka, lekerül a válladról minden teher, hátradőlsz, és kezedbe veszel egy pohár sört. Ilyenkor leülök a kutyáim mellé, felteszem a lábam, és ez az a pillanat, amikor tudatosul bennem, milyen nagyszerű év áll mögöttem. De túlságosan is versengő személyiség vagyok, ezért jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy két verseny még hátravan a szezonból, és ezeken miként tudnék fejlődni, még jobb munkát végezni.

– Egyetlen vb-címre került Michael Schumacher rekordjától. Mennyire motiválja, hogy megdöntse a csúcsát?
– Mindig is mondtam, sosem volt célom Michael rekordjainak elérése, mert nem az a fajta versenyző vagyok, aki sokat agyal a csúcsokon. Ráadásul mindig is úgy véltem, hogy Michael rekordjait még csak megközelíteni is teljesen földtől elrugaszkodott gondolat. És most hirtelen olyan közelinek, de olyan távolinak is tűnik egyben, hogy nemigen tudom feldolgozni. Ráadásul óriási kihívások várnak ránk a következő időszakban, és ha megnézzük az ellenfeleink teljesítményét, tudjuk, megint elképesztő teljesítményre lesz szükségünk a további sikerekhez. Nem is szeretném, ha most felvetődne, hogy Michael hét vb-címe a cél, mert még a jelenlegit akarom kiélvezni. Semmit sem vehetünk biztosra, nem tudhatjuk, mit hoznak a következő napok, hónapok, és mindnyájunknak élveznünk kellene minden egyes napot a jelenben, mert az ember az egyik nap itt van, a következőn pedig lehet, hogy már nem. Tehát próbálok nem azon gondolkozni, mi lesz jövőre vagy 2021-ben. Hiszem, hogy megvan a képességem ahhoz, hogy tovább fejlődjek, és még többet érjek el ezzel a csapattal, de csak az idő mondja meg, elérjük-e céljainkat. Most csak arra akarok koncentrálni, hogy a lehető legfittebb és legegészségesebb legyek, a lehető legtöbbet mosolyogjak, és élvezzem ezt a csodálatos utazást, amit életnek hívunk.