Világbajnoki címek, rekordok, kerékpáros-baleset – ilyen volt Brown Viktória éve

Kezdjük a legfontosabbal: hogy van?

Nem vagyok jól, de már látom a fényt az alagút végén – mondta Brown Viktória, aki jelenleg tüdőgyulladással bajlódik. – Pozitívum, hogy már tudok beszélni, igaz, még csúnyán köhögök. Napok óta nem csináltam semmit, így rohamosan veszítem el az edzettségemet. Hawaiion hat hete a triatlon-világbajnokságon volt egy csúnya esésem biciklivel, közel két hét teljesen kiesett. Majd elkezdtem lazán futni és sétálni, aztán tüdőgyulladást kaptam. Érzem, rohamosan esik az edzettségi szintem. Hosszú napok óta antibiotikumot szedek, a napokban készülök alapszinten visszatérni, talán egy óra kerékpározásra jó lehetek. Szerencsére lázam már nincs, meglátjuk, hogy mennyit bírok.

Mit lehet tudni a Hawaiin történt kerékpáros-balesetről?

Csúnyán fejre estem. Idéntől megváltoztatták a kvalifikációt, így csak nők voltak a mezőnyben, el lehet képzelni milyen tumultus volt a pályán kétezer-kétszáz női versenyzővel… Négyszer annyian voltunk, mint korábban. Az úszás után a mezőny végén jöttem ki a vízből, így rengetegen voltak előttem, ráadásul nagyon sok volt a kezdő, így a bringázás közben veszélyes szituációk alakultak ki. Tudni kell, hogy nekem nagy erősségem a bringa, talán a legerősebb számom, úgy terveztem, hogy rendesen előretörök. Igen ám, de olyan tumultus alakult ki a pályán, hogy szinte képtelenség volt haladni. A frissítőzónáknál rengetegen álldogáltak, esélytelen volt odaférni, balesetveszélyes volt a nagy tömeg. A másik nagy probléma az volt, hogy a hátulról érkező gyorsabb versenyzőket blokkolták a lassabban haladók. Széles volt az út, és mindenhol azzal szembesültem, hogy hárman tekertek egymás mellett, elfoglalva a teljes pályát. Ráadásul az előzésnek is szigorú szabálya van a triatlonban, így erre is figyelni kellett. Persze, amikor közeledett az ember, kiabált, hogy engedjék el, de sok esetben igencsak nehézkesen ment arrébb az előttem haladó. Ahol összetörtem magam, négyen mentek egymás mellett, száztizenhárom kilométernél tartottam, addigra megelőztem a fél mezőnyt, jó ütemben mentem előre.

Hiába kiabáltam, az előttem figyelmetlenül haladó nem mozdult semerre, nem akartam nekimenni, így az első és a hátsó féket is használva konkrétan fejre álltam, a bicikli pedig átpördült a fejem fölött. Mindezt negyvenöt kilométer per órás tempónál…

Ráestem a nyakamra, a fejemre és a vállamra, a sisak teljesen összetört, de én megúsztam zúzódásokkal. A vállamban két csont szétvált, de nem tört el, így nem kellett műteni, ám innentől életem végéig a jobb vállam feljebb lesz egy kicsivel, valamint szereztem egy életre szóló sebet a hátamon… Mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam, lehetett volna sokkal súlyosabb a helyzet, de a sisak jól védett. Az esés után felálltam, láttam, hogy a kerékpárnak semmi baja nem lett, éreztem, hogy fáj a vállam, de nekiveselkedtem a hátralévő hatvanhét kilométernek. Az esés után, amikor könyöklőre váltottam hatalmasat üvöltöttem a fájdalomtól, a depóban az orvosok ellátták a sebeimet, majd mentem futni. Gondoltam, hogy ebből a maratoniból séta lesz, tíz órám volt a szintidőből teljesíteni a negyvenkettő kilométert. A séta után elkezdtem lazán kocogni, a félmaratoni meg is lett kettő órán belül, de jöttek a problémák… Végül négy óra tizenöt perces maratoni időt futottam, ami a körülményeket figyelembe véve nem olyan vészes.

Beszéljünk kellemesebb dolgokról: a balesetét leszámítva kiváló évet tudhat maga mögött, rengeteg nagyszerű eredményt ért el. Mondhatjuk, hogy ez a legjobb idénye?

Márciusban kezdtem az évadot, októberben fejeztem be, rendesen elfáradtam. Úgy volt, hogy decemberben még a tajvani huszonnégy órás világbajnokságon is részt veszek, de az esés és a betegség közbeszólt, ami nem is olyan nagy probléma, húzós lett volna… Hogy ez volt-e a legjobb évem? Igen! Azért a négy világbajnoki cím az négy vb-cím, büszke vagyok rá. Sok versenyen vettem részt, egy-kettő kivételével remekül sikerültek, amelyik nem, az is bőven a jó kategóriába tartozik. Ha visszagondolok, nagyon rosszul sikerült versenyem nem is volt. Még az eséssel tarkított hawaii versenyen is jobb időt mentem, mint tavaly.

Boldog vagyok, hogy a negyvennyolc órás és a hatnapos világbajnokságot egyéniben és csapatban is sikerült megnyerni. Ezek voltak a főversenyeim, nagy élmény volt mindkettő.

Az EMU hatnapos világkupán is sikerült győznöm, ráadásul megdöntöttem a kanadai országos csúcsot. Jobb eredményt szerettem volna elérni, de az ételmérgezés közbeszólt… A Badwateren negyedik lettem, emiatt van egy kis hiányérzet bennem, szerettem volna a dobogón végezni, ám harminc óra tizenegy perces idővel minden idők legjobb magyar női eredményét értem el, így egyáltalán nem vagyok elégedetlen, erős volt a mezőny. Ami a Backyardot illeti, a negyvenkilenc órás idei eredményemmel elégedett vagyok, megvan a kvalifikáció a jövő évi világbajnokságra a kanadai csapattal. Ezzel a negyvenkilenc órával ebben az évben a világon az ötödik legjobb női eredmény az enyém, ez nem olyan rossz. A következő idényt a tervek szerint februárban kezdem és novemberben fejezem be, talán kevesebb versenyen veszek részt, mint idén, de amelyeken ott leszek, azok egytől egyig kemény, nívós megméretések. Nehéz lesz, de remélem a következő év még jobb lesz, mint az idei.

Csalódott amiatt, hogy a decemberi huszonnégy órás világbajnokságról lemarad?

A hawaii baleset miatt egyből lemondtam a világbajnokságot, ráadásul jött a tüdőgyulladás is, így jó döntést hoztam. Egyrészt, benne van a pakliban, hogy a vállamra rásérülnék, másrészt nem tudom megcsinálni a megfelelő edzésunkát. Így pedig nem lett volna sok értelme. Nem vagyok csalódott, ahogy mondtam, elfáradtam ebben az évben, jól jön egy kis pihenés.

Közösségi oldalán azt írta, jövőre sok változás lesz az életében: megemlítette a futást, a triatlont és a vállalkozását is. Mit lehet tudni a következő évéről?

Izgatott vagyok a 2024 miatt. Új vállalkozást indítok, és teljes lendülettel megyek a futásba, a triatlonba, de természetesen a futás lesz az elsődleges. Minimális szinten edzősködöm is, ha időm engedni, menni szeretnék a tanítványaimmal a versenyekre. És persze ott van a három gyerek, őket is terelgetni kell. Ami a versenyzést illeti, februárban Floridában kezdek egy ultraman triatlonversennyel, itt három nap alatt kell dupla ironmant teljesíteni. Ha jó eredményt érek el, novemberben lesz ennek az eseménynek a világbajnoksága, azzal zárnám az évet. Közte a legfontosabb esemény a negyvennyolc órás és a hatnapos világbajnokság lesz, mindkettőt címvédőként várom. Ami a negyvennyolc órást illeti, a világban vannak jobbak nálam, de ők egyelőre nincsenek a rajtlistán. Van egy dán hölgy, aki a hetvenkét órás világcsúcsot tartja, ő ott lesz, vele minden bizonnyal nagy harcot vívok majd. A hatnaposra térve őszintén bevallom, nem érzem úgy, hogy bárki megszorongathatna, ha jó napot fogok ki, akkor jó esélyem lesz a győzelemre. Remélem, mindkét versenyen lesz olyan magyar partnerem, akivel csapatban is van esélyünk az aranyéremre. Ohióban részt veszek egy Backyard Ultrán, ez az amerikaiaknak silver ticketes verseny, ami azt jelenti, hogy aki nyer, bekerül a válogatottba. De kizárólag akkor, ha az első helyen végez, nem úgy van, hogy a legjobb amerikai kapja ezt a lehetőséget. Persze, rám ez nem igaz, nyugodtan megyek, nem hiszem, hogy győzelmi esélyeim vannak, nem is akarom elvenni senki elől az esélyt. A Backyardot tekintve van egy-két rekord, amit meg lehetne dönteni, ezek is ott lebegnek a szemem előtt. Továbbá lesz két százmérföldes terepversenyem, ahol szintén nagy céljaim vannak. Nem unatkozom majd a következő évben sem, de most az a legfontosabb, hogy mielőbb meggyógyuljak, majd jöhet a felkészülés az előttem lévő izgalmasnak tűnő évre.