Közel a kihüléshez, kísérő nélkül teljesítette a Spartathlont
Harmadszor teljesítette a Spartathlont: hogy érzi magát nem sokkal a célba érkezés után?
Eléggé fáradtnak, de a legfontosabb, hogy izomzatilag rendben vagyok. A célba érkezés óta a pihenés és az evés került középpontba, kedden megvolt az ünnepélyes gála, szerdán pedig megyek haza– mondta Nagy Miklós, aki 33:32:08-as idővel teljesítette a Spartathlont, így már háromszor ért célba a legendás görög versenyen.
Mennyiben más a harmadik, mint az előző kettő?
Ez sokkal nehezebb volt… Elsősorban az időjárás miatt, másodsorban pedig egyedül sokkal nehezebb, mint kísérővel. Ezek fényében nem is csoda, hogy most értem el a legrosszabb időeredményemet, de mindent egybevetve büszke és boldog vagyok, hogy ismét teljesítettem a Spartathlont.
A hegyről lefelé jövet százhetven kilométernél teljesen szétáztam, aminek következtében elképesztően kihűltem. Leültem, szó szerint reszkettem, nagyon fáztam, alig tudtam erőt venni magamon. Bevallom, közel voltam hozzá, hogy feladjam a versenyt…
Itt kaptam egy olasz sráctól egy pólót, ami nagyon sokat segített, de jó lett volna az is, ha ezen a ponton van meleg tea vagy kávé, sajnos éppen nem volt… Csak ültem ott, mint a befőtt, orvost hívtak, mert annyira kihűltem. Megmérte a pulzusomat és a vérnyomásomat, és nem akart továbbengedni… Eközben telefonáltam a magyar csapat többi tagjának, s a következő ponton vártak száraz ruhával, így csak megegyeztem az orvossal a továbbhaladásról… Horváth Tamás segítője, Virág adott kölcsön pulóvert és esőkabátot, így gyakorlatilag ők mentettek meg, nekik köszönhetem, hogy folytatni tudtam a versenyt. Ezúton is köszönöm szépen nekik. Ezt követően nehéz volt megint felvenni a tempót, de nem is csoda, hiszen a hegyről lejőve közel két órát üldögéltem szétfagyva… Kellett egy kis idő, amíg az izmok ismét elkezdtek normálisan működni. Szóval, ezért vagyok látható női pulóverben és esőkabátban a befutóképeken.
Ezt követően már nem jött semmi nehézség?
Innentől ismét minden rendben ment. Egyébként volt esőkabátom, de addigra teljesen szétázott, így nem ért már semmit. Rengeteget tanultam ebből a versenyből, de az biztos, hogy ezúttal nem szokványos időjárást fogtunk ki a Spartathlonon. A hőséget jobban szeretem, ezúttal tényleg nagyon hideg volt, én pedig nem szeretek fagyoskodni…
Először ment segítő nélkül a versenyre: milyen volt így ott lenni?
Persze, könnyebb, amikor van segítő és kísérő, de ezúttal egyedül mentem. A frissítéseket magamnak oldottam meg, volt csomagom, amit előreküldtem, a többit pedig magamon vittem.
Habár jóval egyszerűbb kísérővel, de van már annyi rutinom, hogy át tudtam hidalni a problémákat.
Nyilván időveszteséget jelentett, hogy ezúttal mindent magamnak kellett megoldani. A gyomrom szerencsére remekül működött, fizikailag jól bírtam, csak ne lett volna ennyire hideg…
Mit szól Mórocza Andrea győzelméhez a hölgyek között?
Bevallom, előzetesen reménykedtünk benne, hogy Andi megnyeri a Spartathlont. Amikor beértem a célba, mondták a többiek, hogy győzött, természetesen nagyon örültem neki. Másnap találkoztam vele, gratuláltam neki, látszott, hogy vidám, jól érzi magát, megérdemelte az első helyet.
Ha jól tudom, nem sokat pihenhet a Spartathlon után, hiszen jön is a következő kihívása…
A kedd esti ünnepélyes gálát követően szerda reggel utaztam haza, az athéni sztrájk miatt kalandos körülmények között. Ezt követően három hét pihenő következik, de valóban, gyorsan jön a következő kihívás, ugyanis október közepén a franciaországi huszonnégyórás világbajnokságon leszek ott. Sokat gondolkoztam, hogy nincs-e túl közel egymáshoz a két esemény, de úgy döntöttem, hogy mindkettőn részt veszek.
