Közel a kihüléshez, kísérő nélkül teljesítette a Spartathlont

Hogy érzi magát nem sokkal a célba érkezés után?
Eléggé fáradtnak, de a legfontosabb, hogy az izmaim rendben vannak. A célba érkezés óta a pihenésen és az evésen van a hangsúly, kedden megvolt az ünnepélyes gála, szerdán pedig megyek haza – mondta Nagy Miklós.
Mennyiben más a harmadik, mint az előző kettő?
Ez sokkal nehezebb volt. Elsősorban az időjárás miatt, másodsorban pedig egyedül, kísérő nélkül sokkal nehezebb. Ezek tudatában nem is csoda, hogy most értem el a legrosszabb időeredményemet, de mindent egybevetve büszke és boldog vagyok, hogy ismét teljesítettem a Spartathlont.
A hegyről lefelé jövet, százhetven kilométernél teljesen szétáztam, aminek következtében elképesztően kihűltem. Leültem, szó szerint reszkettem, nagyon fáztam, alig tudtam erőt venni magamon. Bevallom, közel voltam hozzá, hogy feladjam a versenyt…
Itt kaptam egy olasz sráctól egy pólót, ami nagyon sokat segített, de jó lett volna az is, ha ezen a ponton van meleg tea vagy kávé, sajnos nem volt… Csak ültem ott, mint a befőtt, orvost hívtak, annyira kihűltem. Megmérte a pulzusomat és a vérnyomásomat, és nem akart továbbengedni… Eközben telefonáltam a magyar csapat néhány tagjának, s a következő ponton vártak száraz ruhával, így csak megegyeztem az orvossal a továbbhaladásról… Horváth Tamás segítője, Virág adott kölcsön pulóvert és esőkabátot, így gyakorlatilag ők mentettek meg, nekik köszönhetem, hogy folytatni tudtam a versenyt. Ezúton is köszönöm szépen nekik. Ezt követően nehéz volt megint felvenni a tempót, de nem is csoda, hiszen közel két órát üldögéltem szétfagyva… Kellett egy kis idő, amíg az izmok ismét elkezdtek normálisan működni. Szóval ezért vagyok látható női pulóverben és esőkabátban a befutóképeken.

Ezt követően már nem jött extra nehézség?
Innentől ismét minden rendben ment. Egyébként volt esőkabátom, de addigra az is teljesen szétázott, így nem ért már semmit. Rengeteget tanultam ebből a versenyből, de az biztos, hogy ezúttal nem szokványos időjárást fogtunk ki a Spartathlonon. A hőséget jobban elviselem, ezúttal nagyon hideg volt, én pedig nem szeretek fagyoskodni…
Először ment segítő nélkül a versenyre: milyen volt így?
Persze könnyebb, amikor van segítő és kísérő, frissítéseket magamnak kellett megoldanom, volt csomagom, amit előreküldtem, a többit pedig magamon vittem.
Habár jóval egyszerűbb kísérővel, de van már annyi rutinom, hogy át tudtam hidalni a problémákat.
Nyilván időveszteséget jelentett, hogy ezúttal mindent magamnak kellett megoldani. A gyomrom szerencsére jól működött, fizikailag is bírtam, csak ne lett volna ennyire hideg…

Mit szól Mórocza Andrea győzelméhez a hölgyek között?
Előzetesen reménykedtünk benne, hogy Andi megnyeri a Spartathlont. Amikor beértem a célba, mondták a többiek, hogy győzött, természetesen nagyon örültem neki. Másnap találkoztam vele, gratuláltam neki, látszott, hogy boldog, megérdemelte az első helyet.
Ha jól tudom, nem sokat pihen a Spartathlon után, hiszen jön is a következő kihívás…
A kedd esti ünnepélyes gálát követően szerda reggel utaztam haza, az athéni sztrájk miatt kalandos körülmények között. Ezt követően három hét pihenő következik, de valóban, gyorsan jön a következő verseny, október közepén a franciaországi huszonnégy órás világbajnokságon indulok. Sokat gondolkoztam, hogy nincs-e túl közel egymáshoz a két esemény, de úgy döntöttem, hogy mindkettőn részt veszek.

Első helyen végzett élete első huszonnégy órás versenyén









