Harmadszor teljesítette a Spartathlont, de hiányérzet maradt benne

Harmadik alkalommal teljesítette a Spartathlont: elégedett a mostani időeredményével?

Jobbat is elérhettem volna, de bevallom, ezúttal nem hajtottam ki magam – mondta Boros Richárd. – Pedig az időjárás is kedvezően alakult, habár szombaton a meleg miatt jegelni és hűteni kellett magunkat, vasárnapra megjött a lehűlés és az eső, ami sok futót hátrányosan érintett. Bár szerintem jobb ilyen körülmények között futni, s ez nagyban közrejátszott abban, hogy huszonhárom magyar futóból húsz is beért a célba. Szóval nem volt nagy motivációm, egész úton beszélgettem, nagyrészt Horváth Tamással haladtam, de futottam együtt Boros Lindával és Csingár Istvánnal is. 

Emlékezetes volt két esztendeje, amikor elképesztő sportszerűségéről tanúbizonyságot téve a rossz állapotban lévő japán futótársát besegítette a célba. Az interneten lehetett látni képeket, hogy a rajt előtt találkoztak.

Továbbra sem beszél jól angolul, de ennek ellenére váltottunk néhány szót. Szerencsére jól van, azóta figyelem a számait, s remek eredményeket ér el, most is harminc órán belüli idővel ért be. Egyébként érdekesség, hogy ötven-hatvan kilométerrel a vége előtt Horváth Tamás találkozott, egy rossz állapotban lévő, ferde testtartással botorkáló japánnal, a szituáció pedig kísértetiesen hasonlított az enyémre két esztendővel ezelőttről. Tomi is segítette neki, s bekísérte a következő pontra.

Milyen volt ezúttal a 246 kilométer? Került hullámvölgybe?

Gyorsabb cipőt vettem fel, ennek következtében az első nyolcvan kilométeren nem volt megfelelő az ütéscsillapítása, így elkezdett fájni a térdem. Aztán Korinthosznál cipőt cseréltem, így enyhült a fájdalom. Ezt leszámítva semmi probléma nem jött, hullámvölgy nélkül, kényelmesen futottam le távot, ritkán van ilyen versenyem. Egyébként készültem a zord időjárásra, volt nálam esőkabát, amely szárazon, melegen tartott.

Milyen volt a verseny utáni gála?

Színvonalas volt a gálaünnepség is, finom volt a vacsora, remekül éreztük magunkat. Kitettek magukért a görögök, ezúttal teljesen pontos volt a track is, azaz kétszáznegyvenhat kilométert futottunk.

Mit szól Mórocza Andrea győzelméhez?

Hatalmas siker Andi győzelme, mindkettőnknek Maráz Zsuzsanna az edzőnk, így őt a csapattársamnak tekintem. Sőt, a Spartathlon előtt volt közös edzésünk is, így láttam, hogy kiváló formában van. 

Nagyon ügyes volt, le a kalappal előtte, ráadásul nagyon szerény. Bár annyit elárulhatok, hogy a hazafele úton elmondta, egy kicsit mérges, mert szerinte a sok átöltözéssel egy órát benne hagyott. Volt egy vicces szituáció, ugyanis az összetettben első helyen végző cseh Radek Brunner megköszönte Andinak, hogy ezúttal nem előzte meg, ugyanis az idei Ultrabalatonon az abszolútban nyerő, s hatalmas női pályacsúcsot futó Andi éppen Brunnert előzte meg.

Térjünk ki egy másik témára: immár edzősödik is.

Mivel alapvetően gondoskodó típus vagyok, már régóta sokan mondták, hogy vágjak bele az edzősködésbe. Az élet úgy hozta, hogy a munkámon tudtam lazítani, így már belefér az időmbe, úgyhogy belevágtam. Nagyon tetszik a dolog, vannak már tanítványaim, de fontos elmondanom, hogy én nem edzőnek tartom magam, hanem mentornak. Hogy miért? Szeretnék tanácsot adni mindenben, így a futás mellett többek között az étkezésben, a frissítésben, a cipőválasztásban, vagy az egyéb felszerelés választásban is. Amikor a dohányzásról leszoktam, elhíztam, a fogyás miatt kezdtem el futni, így azokat is várom, akik hasonló problémával küzdenek. Vállalok felkészítést néhány kilométeres távra, de maratonira és ultrára is. A lehető legtöbb embernek szeretnék segíteni. Akit érdekel az oldalam, a Facebookon a Futás Mentor-Ricsi néven elérheti.

A Spartathlon után milyen célokat tűzött ki maga elé?

Az idén már nem lesz versenyem, a következő nagy célom a BSZM lesz. Tudom, hogy kemény mezőny gyűlik össze, így nem lesz könnyű kihívás. Remélem, egyre több tanítvánnyal tudok majd együtt dolgozni. Természetesen szeretnék továbbra is Maráz Zsuzsinál maradni és együtt készülni a következő kihívásokra.