Ha futott, a traktor sem tudta megelőzni

Rácz Erika hatvannyolc esztendősen is aktívan sportol, profi edzővel készül a versenyekre, idén újra rajthoz áll az Ultrabalatonon. Az általános iskolai testnevelés, matematika, pedagógia és horvát szakos tanár már nyugdíjas, ám emellett még tanít, és persze futóversenyeket szervez a murakeresztúri iskolában.

„Gyerekkorom óta aktívan sportolok, az általános- és középiskolában rendszeresen részt vettem atlétikai versenyeken, és kézilabdáztam is – kezdte mondandóját dr. Rácz Erika, aki egyetemista korában igazolt tájékozódási futó volt. – Szerettem erdőben, terepen futni. Felnőttkoromra is megmaradt a sport szeretete, egész életemben a magam kedvéért futottam. Egy ideje már divat lett a futás, azóta én is indulok amatőr versenyeken, addig csak a tanítványaimmal és a gyermekeimmel mozogtam.”

Mint mondja, az elmúlt tíz-tizenöt évben lettek felkapottak az amatőr futóversenyek, amelyeken ő is egyre többször elindult. Tagja a nagykanizsai futóklubnak, amelynek szintén részt vesz a versenyein, valamint az iskolában, ahol tanít, rendszeresen szerveznek versenyeket, amelyeken szintén elindul.

„A Zrínyi- és a Mura-kupán több mint száz induló van általában. A résztvevők harmada az iskola tanulója és a szülők, a többi futó Nagykanizsáról érkezik, de Horvátországból is jönnek a versenyeinkre. A gyerekek szeretnek futni, mindig engem akarnak legyőzni, én pedig akkor vagyok elégedett, ha ez sikerül, tehát ha a kordély lehagyja a szamarat” – tette hozzá nevetve.

Van, aki öt, van, aki tizenegy kilométeren jobb nálam, sőt, van olyan tizennegyedik életévét betöltött nyolcadikos diák, aki lefutja a félmaratonit is. Ügyesek a tanítványaim, és mindegyikükre nagyon büszke vagyok.

„A nagykanizsai futóklub elnökhelyettese, Léhart Zoltán és Lubics Szilvia környékeztek meg, hogy nem gondolkozom-e a maratoniban, mert biztosan meg tudnám csinálni – mesélte. – Először nemmel válaszoltam, mondván, elég nekem a félmaratoni. Még egy-két dicsérő szó is elhangzott rólam, és már meg is voltam győzve. Ráadásul a futóklubunkból többen is indultak a kiszemelt versenyen, ez is motivált. Szilvia felajánlotta, hogy kísér a versenyen, ám végül orvos férje, Lubics György volt a kísérőm, de szerencsére nem volt semmi probléma.”

Az első maratoniját 2018-ban futotta, 4:17:00-es idővel ért célba, a másodikat egy év múlva, azzal a feltett szándékkal, hogy négy óra alá szorítja az idejét, amiben sajnos lábkörömproblémája megakadályozta, a futás gyengébbre sikerült, mint ahogy eltervezte, de örült, hogy célba ért. Tavaly születésnapi futást szervezett magának: 67. születésnapján hatvanhét kilométert futott, és a sikeren felbuzdulva úgy gondolta, hagyományt teremt, így idén március 12-én lefutott hatvannyolc kilométert.

„Mivel minden évben csupán egy kilométerrel kell többet futni, ameddig lehet, megcsinálom” – mondta Rácz Erika, aki több mint egy éve profi edzővel dolgozik, hetente kap edzésterveket, amelyeket lelkiismeretesen teljesít is.

Idén nyáron kis csapatával részt vesz az Ultrabalatonon, a legutóbbi versenyen nagyszerű eredményt értek el. Körülbelül ötször indult már az Ub-n a futóklubosokkal, tavaly októberben fiatal együtteseket megelőzve harmadikak lettek úgy, hogy csak ötven év felettiek alkották a csapatukat. Az esemény buli is, szurkolnak egymásnak, kísérik egymást az éjszakában, és örömünnepként élnek meg minden váltást, pláne a célba érkezést.

„Kisgyerekként nagyon boldog voltam, hogy nem tud megelőzni az autó vagy a traktor. Később rájöttem, hogy mivel az úttest közepén futottam, csupán nem akartak elütni” – zárta a beszélgetést Rácz Erika.