Remek versenyzéssel harmadik lett a hölgyek között a Suhanj6!-on. Elégedett a bronzéremmel?
Félve mentem a versenyre… – mondta a Csupasportnak Horn Zsanett, aki 68.309 kilométert megtéve harmadik lett a Suhanj!6-on. – Sajnos már hónapok óta van egy kis problémám az ülőidegemmel, ami az egész nyáron végigkísért. Régóta járok gyógytornára és manuálterapeutához, de nem igazán akar javulni a helyzet, előfordul, hogy mozgás közben nagy fájdalmaim vannak. Szóval, félve érkeztem a Suhanj6!-ra, amely abszolút felkészülési verseny volt a Spartathlonra. Szerettem volna egy hosszú futást, hogy felmérjem, mire vagyok képes a fájdalommal együtt. Nem tűztem ki magam elé konkrét célt, csak szerettem volna jól érezni magam verseny közben. A Suhanj6! mindig különösen jó hangulatú és szervezésű verseny, s most sem csalódtunk. A sérült sportolókkal és kísérőikkel egy pályán haladni mindig nagyon inspiráló. Szerencsére remekül alakult a verseny, teljesen elégedett vagyok a bronzéremmel.
Milyen volt a fájdalommal együtt futni?
Rögtön a rajt előtt vettem be egy fájdalomcsillapítót, aminek hatására több mint három óráig szúró, maró fájdalom nélkül tudtam haladni.
Aztán féltávtól egyre erősebb lett a fájdalom, ami miatt értelemszerűen lassabb lett a tempóm. Egyébként az első három órában nagyon jó volt mindenféle probléma nélkül haladni. Visszatérve a versenyre, az első három óra nagyon jó érzésekkel telt, sokan voltunk a pályán a csapatunkból, egy-egy mosoly, intés és biztató szó minden körben jutott egymásnak, ez pedig nagyon nagy erőt és lendületet adott.
Az edzőm, Maráz Zsuzsanna körülbelül ötös tempót adott meg, ezt az elején hoztam is, de később az említett okok miatt lelassultam. Három és fél óráig megfelelő kilométerszámot hoztam, utána már a várthoz képest egy kicsit kevesebbet gyűjtöttem. A fájdalom mellé megérkezett a fáradtság is, sajnos kevésbé tudtam elvonatkoztatni ezektől a dolgoktól, és túlságosan lassúnak éreztem magam. Azonban szerencsére így is tudtam gyűjteni a kilométereket, s habár Maráz Zsuzsi többet jövendölt előzetesen, én valahol tudtam, hogy nem lesz meg az ő által mondott szám.
Közeledik a Spartathlon: hogyan lehet fájdalmakkal teljesíteni a világ egyik legkeményebb futóversenyét?
Tartok tőle, hogy milyen lesz a Spartathlonon, de teszem a dolgom becsülettel, gyógytornászhoz és manuálterapeutához járok, végzem a gyakorlatokat, és bízom benne, hogy valamelyest javul a helyzet. Meglátjuk, hogy mi lesz, én igyekszem pozitívan nézni a dolgokat és bizakodom a jóban.
Megfordult a fejében, hogy lemaradhat a Spartathlonról?
Bevallom, igen… Viszont hosszú évek munkája, felkészülése és nem kevés anyagi vonzata miatt is szeretnék pozitív maradni, nem elengedni ezt a versenyt, végigmenni és élvezni… Tény, a nyakunkon van az esemény, a jelenlegi állás szerint mindenképpen ott leszek a rajtban. Számomra teljesen ismeretlen a terep, a klíma és minden más, a nehézségeket figyelembe véve csakis a biztonságos teljesítés lehet a célom. Ezért pedig mindent meg is teszek.
SUHANJ 6!, NŐK