Szécsi Zoltán is tagja volt annak a magyar vízilabda-válogatottnak, amely 2000-ben olimpiai bajnoki címet nyert Sydneyben. A 47 éves sportember több részletet is felidézett ebből a Nemzeti Sportrádióban.
„Mi csak pár nappal az olimpia kezdete után érkeztünk meg Sydneybe – Eric, az angolna úszását még Brisbane-ben néztük a tévében – és belecsöppentünk egy nagy rohanásba. A lakosok körében igazi olimpiai láz uralkodott, bár ezúton is elnézést kell kérnünk, hiszen a kétszer egysávos úton kétszer egy sávot lefoglaltak az olimpiai résztvevőknek, nem lehetett könnyű az ottlakóknak. Természetesen örök élmény marad számomra az első olimpiai aranyérem. Fantasztikus érzés volt, amikor a keret legfiatalabb tagjaként helyt tudtam állni, az elődöntőben kifejezetten jól ment a védés, majd Benedek Tibor azt javasolta, hogy a következő tíz évben ne tervezzek nyári programokat.”
Szécsi hozzátette, hogy nem agyalták túl a dolgokat, mindig tudták, hogy miért érkeztek Sydneybe.
„Mi egy jó hangulatú bulitársaság voltunk. Kétszer kikaptunk a csoportban, Kemény Dénest két meccsre eltiltották, az amerikaiak ellen kiizzadtuk a győzelmet, de centiről centire mentünk előre és nem azt néztük, hogy aranyérmet kell nyernünk, hanem mindig csak a következő mérkőzésre figyeltünk. A hollandok elleni csoportmeccsen kívül egyébként mindenre emlékszem 25 év elteltével is, az összes kapott gólt vissza tudom idézni, amit ki kellett volna védenem. Nekem elég különleges, videografikus memóriám van, ami nagy segítség volt a Nemzet aranyai című film producerének is, mert az egyes eseményekről mindig engem kérdezett, mi hogy történt pontosan? Furcsa volt, mert tudtuk, mit vittünk véghez, de fogalmunk sem volt, hogy ez mit jelent.”
A korábbi kiváló kapus elmondta, hogy a titok nyitja az volt, hogy jól érezték magukat egymással.
„Ha a vegyület működik, csak utólag kérdezik meg, hogy mit raktál bele. Miközben csinálod, nem feltétlenül gondolkozol, de mondhatom, hogy Dénes volt a fővegyész. Ő azt mondja, pontosan tudja mit miért csinált, úgyhogy ezt higgyük el neki. Szerintem érezte, és ez volt az ő zsenialitása.”
A TELJES BESZÉLGETÉS ITT HALLGATHATÓ MEG