Ivott a Balatonból, hogy célba érhessen

Felfoghatatlan.
A Balatont autóval is kihívás megkerülni, készülni kell rá, megtervezni az útvonalat. Kerékpárral már kimerítő, embert próbáló feladat.
Futva – felfoghatatlan.
Kitartás, a monotónia elviselésének nekünk, hétköznapi embereknek elképzelhetetlen szintje ez már, nem beszélve az őrületes fizikai teljesítményről.
És a tó körbefutásában is vannak fokozatok: lenyűgöző, emberfeletti produkció ez, ha a futó mellett mindig van valaki, aki a frissítőt szállítja, ételt ad, váltás ruhát cipel, biztat és biztosít mindent, amire szükség van.

Blaskó Mihály azonban segítség nélkül teszi meg a 222 kilométeres távot, a Privát Ultrabalatont.
Magával cipelve mindent, amire útközben szüksége lehet.
Ebben a kategóriában, mármint a segítség nélküli futásban ő tartja a rekordot, 26 óra 40 perccel – szombat reggel hétkor elrajtolt, hogy megjavítsa saját csúcsát.
Ez végül nem sikerült.

,,Pedig az egyik kedves barátom zrikált, hogy nyilván azért indulok szombaton, mert útközben át kell állítani az órát – nevetett Blaskó Mihály, aki legutóbb ősszel egy 24 órás versenyen próbálkozott. – Ez persze csak vicc volt, mivel az órát vasárnap hajnalban előre kellett állítani, nem pedig vissza. Végül nem sikerült a csúcsdöntés, de nincs ezzel baj.”

Füredtől Füredig – pénteken, munka után vonattal indult a fővárosból az ismert ultrafutó, hogy szombat reggel hét órakor nekivágjon az iszonyú hosszú távnak.

,,Nagy Balaton-rajongó vagyok, a tó minden arcát megmutatta már – mondta a Csupasportnak Blaskó Mihály. – Ahogy az előrejelzések mutatták, kellemes, napos idő volt szombaton, és lényegesen kevesebben voltak az utakon, mint arra számítani lehetett. Örvényes, Aszófő, Akali nagyon nyugodt volt, kimondottam élveztem a tájat, a nyugalmat. Aztán Keszthely környékén eleredt az eső, nem váratlanul, a meteorológia jelezte előre. Következett a szokásos huzavona is, hogy felöltözzek-e, talán nem tart sokáig, mit tegyek. Persze, mire felvettem az esőkabátot, nagyjából szét is áztam, két-három órán keresztül zápor, zivatar nehezítette a futást, muszáj volt átöltöznöm. A déli parton erősen fújt a szél, attól eltekintettem volna, igaz, motivációnak megtette, mert ha megállok, azonnal fázni kezdek – menni kellett tovább.”

Blaskó Mihály letöltött egy nagyon hasznos alkalmazást, amely jelöli, hogy merre találhatóak közkutak. A folyadékpótlás szempontjából kulcsfontosságú információk ezek, ekkora terhelés mellett ugyanis óránként hét deci vizet kell meginni.

Csakhogy…
Lehet a telefon bármilyen okos, az alkalmazás, nem jelöli, melyik kút van téliesítve, vagyis ott van, ahol feltüntették, csak éppen vizet nem ad, egy cseppet sem.

,,Szívesen részletezem, melyik vonatállomás mosdójából szereztem innivalót – nevetett Blaskó Mihály. – Csakhogy vírus van, este minden bezár, így hajnalban nagyon nehézzé vált a helyzetem. Siófokon jártam már, de egyik jelzett kút sem működött. Jártam már erre éjszaka, futás közben is, és nyáron a gyrosos vagy éppen egy diszkó melletti éjjel-nappaliban lehet venni egy jéghideg Fantát, de mondhatnám a badacsonyi helyet, ahol a világ legfinomabb málnaszörpje kapható – nemcsak az íze világbajnok, annyira jólesik a napon megtett kilométerek után, hanem életmentő éremmel is kitüntetném, ha rajtam múlna. De most ugye járvány van, minden zárva, sajnos a kutak is, a vizem régen elfogyott, és úgy voltam vele, sok oka lehet annak, ha az ember a Balaton mellett feladja a versenyt, de a vízhiány nem lehet ezek között. Lementem hát a partra, és feltöltöttem a kulacsom: nyugi, iható a tó vize. Azzal már beértem a célba.”

27 óra 46 perc alatt.
Ennyi ideig a kedvenc kanapénkon sem könnyű megmaradni tévézés, olvasás vagy evés közben.

 

 

,,Kemény munka ez, de bizonyos szempontból könnyebb, mint a tévé előtt lazulni. Annyira észnél kell lenni, odafigyelni, hogy mikor egyél, mikor igyál, mikor mire van szükséged, hogy koncentráltnak kell maradnod, míg a tévé előtt kikapcsolhat az agyad. Ami öröm, hogy a táskámat most szinte hibátlanul pakoltam össze, végre nem vittem semmit, ami nem kellett, felesleges súlyt nem cipeltem, végül így öt-öt és fél kilós hátizsákkal haladtam. Megtanultam már, kétszázhúsz-kétszázharminc kilométeres távon mindig történik valami váratlan. A víz keresgélése miatt például plusz hat kilométert kellett megtennem. Ekkora táv nem adja könnyen magát, meg kellett dolgoznom érte keményen, hogy körbeérjek, és ha a csúcsdöntés nem is sikerült, nagyon örülök az eredményemnek.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!