Elrajtolt a virtuális Tour de France

Vajon mit gondolna az első, 1903-as Tour de France-győztes Maurice Garin, ha arról faggatnák, hogyan készül az online versenyre, és vajon beszerezte-e már a részvételhez elengedhetetlen Stravát? Erre a kérdésre ugyan sohasem kapunk választ, egy azonban mégis biztos: Chris Froome, Geraint Thomas, Marianne Vos vagy Anna van der Breggen is ugyanolyan izgatottan várta élete első virtuális Tour de France-versenyét, mint anno Maurice Garin az első igazit.

Most, hogy június 27-én Nizzából elrajtolt a világ legismertebb kerékpáros-körversenyének történelmi, digitális futama, érdemes belegondolnunk, milyen lehetett a 117 évvel ezelőtti első verseny hangulata.

A Tour de France megálmodója Henri Desgrange, a L’Auto (a L’Equipe elődje – a szerk.) szerkesztője volt. Megállás nélkül azon törte a fejét, hogyan múlhatná felül legnagyobb piaci versenytársát, a La Vélót, amely ekkor Franciaország legnagyobb példányszámú sportújságja volt. Desgrange „súgói” azt javasolták, hirdessen országúti kerékpárosversenyt, amely egyben jó reklámot jelent a lapnak. A tipp annyira célba talált, hogy a L’Autót venni kezdték, mint a cukrot, Desgrange pedig örökre bevonult a sportújságírás – és a sportesemény-rendezés – történelemkönyvébe.

 

 

Az első Tour de France 19 napig tartott (1903. július 1–19.), az indulóknak hat etapot kellett teljesíteniük, és 2428 kilométert kellett letekerniük. Ehhez képest a tavalyi körverseny 21 szakaszból állt, több mint három hétig tartott, és a bringások 3365 kilométert mentek.

Nem tudni, mit szólna a négyszeres Tour de France-győztes brit Chris Froome vagy a szlovák Peter Sagan – aki az utóbbi nyolc versenyen hétszer végzett második helyen –, ha azt mondanánk nekik, nyeregbe fel, és 467 kilométerig nincs megállás! Desgrange ugyanis 1903-ban ennyit teljesített az első versenynapon, amikor Párizsból Lyonba tekert. Persze a harmadik szakasz sem volt piskóta: 1903. július 8-án az indulók 423 kilométert „húztak le” Marseille és Toulouse között, a koronát pedig a záró napon tették fel teljesítményükre: július 18-án Nantes-ból indulva 471 kilométert tettek meg, mire beértek Párizsba.

Napjainkban azonban a többször is megreformált Tour de France-on maximum két szakasz lépheti túl a 250 kilométert.

Végül emlékezzünk meg arról is, hogy közvetlenül a versenyt megelőző napokban Desgrange még óriási slamasztikában volt. Történt, hogy egy héttel a rajt előtt mindössze tizenöten jelezték részvételi szándékukat. A világraszóló blamázst megelőzendő a lap szerkesztője lerövidítette a versenytávot, és jó egy hónappal későbbre tette a rajtot. Kitűnő üzleti érzékéről tanúskodik, hogy az első ötven nevezőt öt frank költőpénzzel támogatta, a győztesnek pedig 20 ezer frankot ígért. Húzása annyira bejött, hogy a július 1-jei, kora délutáni rajton hatvanan toporogtak kerékpárjukkal a Párizs déli külvárosában található Cafe au Réveil-Matin előtt.

 

 

Nagy kár, hogy csupán 21 bringásnak sikerült befejeznie a versenyt – őket a párizsi Parc de Princes Vélodrome 20 ezres közönsége köszöntötte nagy üdvrivalgás közepette, amikor július 19-én átgurultak a célon. Maurice Garin pedig azzal tette fel a koronát teljesítményére, hogy az első és az ötödik szakasz után az utolsó, hatodikat is megnyerte, és ezzel összesítettben az első helyen végzett.

 

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!