Miért kezdett el futni?
Nagyon pörgős vagyok, mások szerint velem sétálni felér egy futással – válaszolta Benke György. – Szerintem ez a génjeimben van, mert anno egy ötös ikerterhességből születtem, én bújtam ki először, és ennek köszönhettem, hogy életben maradtam… Általános iskola alatt is jártam mezeifutó-versenyekre, nem a sereghajtók között végeztem, de nagyon átlagos eredményeket hoztam. Sokkal inkább érdekelt, hogy a barátaimmal focizzak, mint maga a futás, de mozogni mindig is nagyon szerettem.
Futni főiskola alatt kezdtem el, mert csak három szemeszteren keresztül volt testnevelésóránk, és hiányzott a rendszeres mozgás – de motiváció volt az is, hogy a sok átbulizott éjszaka után valamit tegyek a testem egészségéért is.
Az elejétől az ultrák felé kacsingatott, vagy ez csak később jött?
Egy este elindultam futni a városban, és egy lépcsős részen nem voltam elég figyelmes: úgy estem, hogy beletérdeltem az egyik lépcsőfokba, és eltörött a térdkalácsom. Itthon ragadtam bezárva, és az internetet böngészve találtam rá a Spartathlonra. Akkor eldöntöttem, hogy ebben a szuper kalandban egyszer nekem is részt kell vennem. Még abban az évben megfutottam életem legjobb félmaratoniját, maratoniját, és az év végén életem első ultráját, azaz a 2017-es Spártai Százast, spartathlonos kvalifikációs időn belül. A következő évben már egyéniben álltam az UB rajtjánál, amit szintén teljesítettem 30 óra alatt. Így ragadott el az ultra életérzése.
Könnyű összeegyeztetni a futást a munkájával?
Egy osztrák szupermarket gyümölcs- és zöldségosztályának vagyok az egyik szakeladója. Heti öt edzésem van, így ha reggel hatkor kezdek, miután hazaértem, este hat után edzek; ha pedig reggel kilenckor kezdek, hajnalban megyek ki futni, mert csak este fél kilenckor érek haza. Szerintem az összeegyeztetés csak felfogás kérdése, magunk előtt kell tartani mindig a célokat, hogy miért is kelünk korán és fekszünk későn.
Edző segítségével készül?
Lassan fél éve készülök Horváth Ákos edző segítségével. Még középiskolában volt a kollégiumi nevelőtanárom, és emlékeztem, hogyan hozott be 2001. szeptember 11-i eredeti amerikai újságokat, tudniillik ő akkor, a merényletsorozat idején éppen ultrafutóversenyen indult az Egyesült Államokban. Egyébként háromszor teljesítette a Spartathlont is.
Felkértem, hogy szakértelmével és tapasztalatival segítse a felkészülésemet, amit örömmel vállalt. A saját felkészülési módszerét alkalmazza nálam. Nem ír pulzust, se tempót.
Biztosan fantasztikus volt leggyorsabbként teljesíteni a tizenkilenc kört a Margitszigeten…
Felemelő érzés volt. De leginkább nem az lendít előre, hogy első lettem, hanem hogy visszaigazolást kaptam: megérte a befektetett munka. Az első olyan ultrám volt, amelyet tempósan kezdtem, és elég sokáig el is húztam az edzettségemnek megfelelően ezt az iramot, ami elég volt az első helyhez.
Hogyan ment a felkészülési időszak?
Akadt némi nehézség. A bal lábamon begyulladt az Achillesem a verseny előtt három héttel. Az edzőm ekkor jelezte, hogy jobb ötlet lenne nem elindulni a versenyen, de mindenképp ragaszkodott öt nap szigorú pihenőhöz. Azt beszéltük meg, ezután majd átírja az edzéstervet is.
Persze én az öt nap pihenő után folytattam ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, és megfutottam az eddigi legjobb intervallomat. Szerencsére a sérülésem nem tért vissza, és rajthoz tudtam állni.
A frissítés egyelőre nagyon gyenge pontom. Annyira azért komolyan veszem, hogy figyeljek az energiapótlásra, isóval vagy géllel pótolom az elveszett energiát edzésen és versenyen is. De ott még nem tartok, hogy grammra pontosan kiporciózzam. Szeretném ezt is elsajátítani, de még sok ultrás tapasztalatra van szükségem, hogy megtanuljam, hogyan is működik a saját testem.
Mik a tervei 2020-ra?
A bakancslistás versenyem, ami a legnagyobb álmom, a Spartathlon. Szeretnék nevezni, a sors majd eldönti, hogy ott lesz-e a helyem. Bízom benne, hogy képes leszek futni egy jó időt az egyik kvalifikációs versenyen, hogy ne csak a szerencsén múljon a részvétel. Az Ultrabalaton rajtvonalához odaállok harmadszor is, mert az egyik legjobban modellező versenynek tartom a Spartathlon viszonylatában. Ha továbbra is ilyen szépen fejlődöm, és meg tudom közelíteni a kiemelkedően tehetséges ultrafutóink teljesítményét, akkor nagy megtiszteltetés lenne egyszer a címeres mezt is magamra húzni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!