TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Rághatnánk a gittet a végletekig, és ebben megbízható »partnereink« a román szurkolók – bár a Spanyolországban élő, Andorrába átránduló honfitársaik túlnyomó része minősíthetetlen viselkedésükért kifütyülte őket –, de nem érdekünk unalomba fulladni. Újdonság bukkant fel viszont a fehéroroszok elleni meccsen: egy Nagy-Románia-térkép.

ALAPVONAL. De vissza a múltba, amikor még másként mérték a futball népszerűségét. Történelmileg annyit tudunk, hogy a játék térhódításával párhuzamosan a legnagyobbak neve előkerült a kuplékban, kabarétréfákban, reklámokban, sőt még filmekben is szerepeltek a leghíresebbek, így lassan azok is tudták, kik ők, akiket egyébként nem érdekelt e sportág.

ALAPVONAL. Szoboszlai Dominik olyan sebességgel közlekedett a bolgár védők között, hogy sokszor még szemmel is nehéz volt követni, nemhogy lábbal… Egymást követték a szebbnél szebb magyar támadások és a gólok. Bolgár kollégánk, Teodor Boriszov a szünetben szomorúan jegyezte meg: a magyar csapat úgy játszik, mintha edzésen lenne.

ALAPVONAL. Petőfi Sándornak ugyan semmi köze a modern versenysporthoz, pláne az ultrafutó-világbajnoksághoz, mégis, az a gyanúm, valami hasonló, a beteljesedést előkészítő „aszketikus láz” vezethette száznyolcvan-száznyolcvanöt esztendővel ezelőtt, amikor mai értelemben véve is extrém hosszúságú gyalogtúrái során szinte a teljes történelmi Magyarország területét bejárta „kipróbáltkét csikaján”.

ALAPVONAL. Önmagában vöröskeresztes társaságnak minősíteni szigorúan tilos az ECA-t, hiszen részben a lázadók felvetéseire, részben pedig a tagok újabb források iránti éhségére alapozva elérte, hogy az UEFA-val együtt dolgozhasson a 2024 őszén életbe lépő kupareformokon. De hogy ezek jók lesznek-e vagy sem, most még megjósolhatatlan…

ALAPVONAL. A ma húsz esztendeje elhunyt Molnár Dániel volt ugyanis a homo ludens, a játékos ember megszemélyesítője. Mindig, mindenhol, mindenkivel és mindent is játszott. Még játék közben is igyekezett valami mást is játszani.

ALAPVONAL. Van bennem jócskán nosztalgikus szomorúság. Elvégre a Pécs, a Szeged, a Szombathely és a Győr a középmezőnyben álmodozik a szebb jövőről, ám a Nyíregyháza 16. és a Békéscsaba 17. helye a jelenlegi állás szerint csak osztályozót ér, a két kieső előtt végző három csapat ugyanis minősítőt játszik majd a nyártól 18-as mezőnyre csökkenő sorozatért.

ALAPVONAL. A sokéves átlag azt mutatja, hogy nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye szokott csapatkapitányságra érdemesíteni egy futballistát, hanem az életkortól nem feltétlenül függetleníthető emberi érettség, a befolyásoló, közösségformáló erő is. Akire ezért-azért felnéz a többség, és akinek »közlekedik annyi vér a rendszerében«, hogy indokolt (vagy annak vélt) esetben egy szupersztárra is rászóljon.

ALAPVONAL. Fosbury levelek özönét kapta, hogy ossza meg stílusának titkát a megszaporodott magasugró-palánták ezreivel, s megriadt szülők tiltakoztak legalább ugyanennyien. Tiltsák be az egészet, ezt követelték, hisz – az alkalmi, iskolai ugródombok homokjába – hanyatt vetődő ifjak a nyakukat is szeghetik. Ám az új módi viharos gyorsasággal terjedt el.

Vajon van-e még egy bajnokság az általunk ismert fociuniverzumban, ahol a profi osztályokban olyan vircsafttal kezdődhetnek a félidők, mint nálunk, hogy valaki a pénzéért cserébe elpöccintheti a labdát a kezdőpontról?

ALAPVONAL. Évről évre némileg változnak az erőviszonyok, most éppen Itália felől fúj a szél, a mezőny negyede innen kerül ki, a hatodrésze meg Angliából, ez a két ország képviselteti magát mindhárom sorozatban.

ALAPVONAL. Husztit már csak azért is helyes volt meneszteni, mert ősszel szerződtetni sem kellett volna. Érdemes felidézni 2010 szeptemberében kelt nyílt levelét, amelyben lemondta a válogatottságot; egyesek karakán szókimondásnak tartották, én szerepzavarnak, egyik barátom simán cirkusznak, el is keresztelte a feladót »Hiszti« Szabolcsnak.

ALAPVONAL.Toldi persze nem boldog. Kérdezem, hogy van, mire ő: »Nem mondok semmit, mert, ha megmondanám, ami a szívemen fekszik, akkor megbüntetnének.« Hogy Szendy Károly, Budapest polgármestere hozott-e »politikai« üzenetet, nem tudom, azt mondják a kollégák, hogy hagyjam már el az örökös gyanakvásomat, nincs itt semmiféle összeesküvés.

ALAPVONAL. A Szuperkupában a BL-címvédő már nem az Európa-liga győztesével küzdene meg, hanem három kiválasztott csapattal. Biztos vagyok benne, hogy a kiválasztottak közé a Dortmund, az Atlético Madrid vagy éppen a mostani negyeddöntős Benfica, Napoli kettős sohasem kerül be. Mert velük nem lehet elérni olyan mértékű terjeszkedést, mint a BL-t az idén legfeljebb hírből ismerő Arsenallal vagy Manchester Uniteddel.

ALAPVONAL. Bölöni Lászlót családja és az élet felkészítette, hogy soha ne futamodjon meg a problémák elől, igyekezzen megoldani őket a maga intelligenciájával, szorgalmával, ha kell, rafinériájával. Az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan Magyarország benne is egyfajta álomországként élt.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport 1929-ben megfogalmazott kulcsgondolata azóta is mintaként figyelmezteti a mindenkori utódokat: „Sohasem választottuk pedig a könnyű utat, sohasem hajoltunk a megalkuvás felé. A nemeset, a tisztát, a szépet és becsületeset szolgáltuk a magyar sportban.”

ALAPVONAL. De most nem erről akarok mesélni, hanem szerelméről a futball iránt. Amikor megkérdezték Salamon Bélától, mi a különbség a házasság és a játék között, egyből rávágta, hogy otthon nem érvényesül a hazai pálya előnye…

ALAPVONAL. Többször elmondtam, leírtam, hogy az emberi szabadságjogokra, a humanitárius elvekre a látszat szerint gondosan, riadtan ügyelő Európában a kollektív büntetés régen idejétmúlt, autokrata rendszerekben alkalmazott elve egyetlen közösséggel szemben maradt érvényben: ők a futballdrukkerek.

ALAPVONAL. Éppen ezért nagy presztízse volt az NB I-es tartalékbajnokságnak, és ami a legfontosabb, hogy a „nagy” klubok egymással versengtek, nem pedig félprofi, esetenként amatőr játékosok ellen mutatták meg, mekkora legények. Volt még egy varázsa a tarcsimeccseknek, mégpedig az, hogy közvetlenül a felnőttcsapatok összecsapása előtt rendezték.

ALAPVONAL. Az egységes szemlélet és a transzparencia alapvetés lenne, de egyelőre nem az. A döntéshozók nem feltétlenül tudják, mikor használhatják a VAR-t, de legyünk őszinték, ezzel például mi, médiamunkások sem feltétlenül vagyunk tisztában, hiszen nem tört ki népfelkelés az eset láttán azonnal.