A Király és az örökkévalóság – Moncz Attila publicisztikája

Hiába a Forbes magazin által több mint egymilliárd dollárra becsült vagyon, azt kell mondanom, hogy LeBron James rossz üzletember. Mert ha igazán jó lenne, akkor nem kedden, a harmadik negyedben dönti meg az NBA alapszakaszbeli pontcsúcsát együttese, a Los Angeles Lakers Oklahoma City Thunder elleni mérkőzésén, hanem csütörtökön. Az eddigi király, Kareem Abdul-Jabbar korábbi klubja, a Milwaukee Bucks ellen, kétnapos „exkluzív” rávezetés után, valamikor az első negyedben, hogy aztán tényleg „megálljon az idő” legalább 30 percre az ünneplés kedvéért. Erre ő magyar idő szerint szerda hajnalban, a harmadik negyed vége előtt 10.9 másodperccel bevágott egy duplát (ez volt az első olyan dobása, amellyel esélye nyílt trónra lépni!), és maga mögött hagyta az örökranglistát 38 387 ponttal addig vezető, korábbi Lakers-legenda Abdul-Jabbart.

Akadnak csúcsok, amelyekről azt gondolja az ember, sohasem dőlnek meg. Wayne Gretzky 2857 pontos rekordja az NHL-ben ilyen (de például a korábban szintén utolérhetetlennek hitt 894 góljától már csak 82-vel van elmaradva Alekszandr Ovecskin), Jarmila Kratochvílová 800 méteres síkfutásban elért 1:53.28-a ugyancsak, de alighanem a távolugró Mike Powell 895 centije is kiállja az idő próbáját. Ebbe a vonulatba illeszkedett sokáig Abdul-Jabbar 1984 óta érvényes pontrekordja is. Aztán elkezdődött a matek, és legkésőbb a 2022–2023-as NBA-idény rajtja előtt biztossá vált, hogy ha csak súlyos sérülés nem szól közbe, akkor nem az a kérdés, megdől-e a csúcs, hanem az, mikor. Merthogy LeBron James elképesztő tempóban közelített. Karrierje huszadik évada a mostani, ebből tizenkilencben legalább 25 pontot átlagolt, mindössze újoncévében nem jött össze neki ez, akkor megállt 20.9-nél. A mostaniban, 38 esztendősen 30.2 pont az átlaga, így az elmúlt hetekben mindenki már csak azt számolgatta, mikor jön el a megismételhetetlen csoda. És az jött ki, hogy csütörtökön, a Milwaukee ellen.

Aztán nem LeBron, az üzletember, hanem LeBron, a sportoló nyert. Merthogy a remélt (de később 130–133-mal elmaradó) győzelem miatt mindent „kipakolt” a parkettre. És sporttörténelmet írt. (Mondjuk, a boldogsága nem lehetett teljes, a negyedik negyedben bokasérüléssel kivált a játékból, és alighanem a Bucks elleni találkozót ki kell hagynia.) Nem az Abdul-Jabbarra jellemző „égi” horoggal (pedig, vélhetően a tiszteletadás miatt, a múlt héten külön edzővel gyakorolta a mozdulatsort!), hanem egy duplával. „Célokat tűztem ki magam elé. Az év újonca akarok lenni. All Star akarok lenni. Valamikor a legértékesebb játékos akarok lenni. Az év védőjátékosa akarok lenni, illetve ott akarok lenni a legjobban védekező csapatban. Szeretném vezetni a ligát asszisztokban. Azt viszont soha, de soha nem tűztem ki célul, hogy én akarok lenni az NBA történetének legjobb pontszerzője. A pontos szám, az igazi, a tényleges rekord sohasem volt a fejemben. Csak annyit tudtam, hogy harmincnyolcezer és valamennyi pont. Meg hogy ez örökre Kareemé” – fejtegette egyszer korábban a csúccsal kapcsolatban.

Most, úgy tűnik, örökre az övé. Az NBA-ben jelenleg mindössze hatan vannak, akik legalább feleannyi pontot dobtak, mint ő: Kevin Durant, James Harden, Russell Westbrook, Chris Paul, DeMar DeRozan és Stephen Curry. A hozzá legközelebb lévő, nála mindössze négy évvel fiatalabb Durant lemaradása több mint 11 ezer pont... Az ESPN-nek adott interjújában mégis őt, valamint Kyrie Irvinget, Luka Doncicot, Joel Embiidet és Janisz Adetokunmbpót említette mint aki valaha is utolérheti őt. Őt, akit, ha bárkit is megkérdeznek arról, kit tart pontgyárosnak az NBA-ben, sohasem említettek. „Az én nevem sohasem vetődött fel, amin csak mosolyogtam – mondta a már említett ESPN-beszélgetésben, majd kis hatásszünet után így folytatta: – Most már nincs más választásuk. Nincs más választásuk.”

Még akkor sincs, ha sokakkal ellentétben Jamesnek nincs különleges dobása (ha csak a „tomahawk” zsákolása nem az), amilyen Abdul-Jabbarnak a horog vagy Michael Jordannek a középtávoli, visszalépős dupla volt. Ráadásul neki a valaha volt legismertebb mozdulata nem támadó jellegű, mint például Jordannek az 1989-es playoffban a Cleveland Cavaliers ellen a „The Shot” (a dobás) néven elhíresült próbálkozása, amellyel továbbvitte a Chicago Bullst. Jamesnek a „The Block” (a blokk) jutott, amivel a 2016-os nagydöntőben megállította a 73 győzelemmel alapszakaszrekordot felállító Golden State Warriorst. Szegény Andre Iguodala a hetedik meccsen nem egészen két perccel a vége előtt ziccerezett, alighanem már látta, miképp szerez kétpontos előnyt csapatának, amikor a világ végéről, hátulról jött James, és a palánkra nyomta a labdát. Nem sokkal később véget ért Cleveland városának 52 éves agóniája, és a település újra bajnoki címet ünnepelhetett major sportban. Olyan többmeccses párharc végén, amelyben ugyanaz a játékos vezette csapata pont-, lepattanó, assziszt-, labdalopási és blokkolási listáját. Először fordult ilyen elő az NBA-ben, és a mai napig senki sem tudta ezt megismételni.

Igen, LeBron Jamesé ez a sporttörténelmi csúcs. És talán ez is ott van azon okok között, amelyek miatt ő nem feltétlenül pontkirályként él az emberek fejében. Hiába ő az egyetlen, aki mind a harminc NBA-franchise ellen összehozott legalább egy 40 pontos meccset, hiába ért el 1000 ponttól 38 ezerig minden mérföldkövet a valaha volt legfiatalabbként, hiába fordult elő, hogy meccsen belül sorozatban dobjon 25 pontot (még a Cleveland Cavaliers játékosaként 2007-ben a Detroit Pistonsnak), rá sokkal inkább univerzális kosarasként gondol mindenki. Nem véletlenül, hiszen amellett, hogy immár az ő nevével kezdődik az alapszakasz pontlistája, gólpasszban a negyedik (nincs még egy olyan játékos, aki top4-es lenne mindkét kategóriában!), labdaszerzésben a kilencedik, lepattanózásban a 32., blokkolásban pedig a 91. Vele kapcsolatban viszonyítási pontként csakis Jordant és Magic Johnsont szokták emlegetni, de ugye a „levegő uránál” jobban passzol, az „irányítókirálynál” pedig ponterősebben játszik, amellett, hogy mindkettőjüket veri a saját felségterületén.

Mégis, ha minden idők legjobbját keresik, Jamest a többség „csak” a második helyre, Jordan mögé helyezi. Leginkább az utóbbiban meglévő, utánozhatatlan gyilkos ösztön miatt. Jordan hat NBA-döntőben járt, hatot nyert meg, James hasonló mérlege 10/4. Hiába szerzett három csapattal (Miami Heat, Cleveland Cavaliers, Los Angeles Lakers) is aranygyűrűt, nem üldözte annyira mániákusan a győzelmeket, mint Jordan, aki mindent elvállalt, miközben például James kezében ott volt a labda a 2007-es keleti finálé sorsdöntő meccsén, dobhatott volna, ehelyett az üresen álló Donyell Marshallnak passzolt, aki elhibázta a triplakísérletet, a Cavaliers pedig kiesett a Detroittal szemben. Hiába igaz rá, hogy úgy dob, mint Kareem, úgy passzol, mint Magic, illetve úgy rabul ejt, mint Michael, az összkép, a gyűrűk száma és az attitűd miatt a „főbika” előrébb tart nála – mondják.

Valamiben azonban LeBron James tart előrébb mindenkinél. Nála nagyobb odaadással kevesen szolgálták a kosárlabdát. Ő nem vágta rá többször is az ajtót az NBA-re, hogy elege van (Jordan megtette), nem voltak balhéi, de minden vitába „beleállt” és adta hozzá az arcát. Felgyorsult tempójú, a kiégettséget mint népi betegséget magában hordozó világban két évtizede van a csúcson. Úgy, hogy az indulástól cipelte magával a terhet, hogy mindenki azt várta tőle, mindent csináljon legalább olyan jól, mint Michael Jordan. A teste ma már nem mindig akarja ezt (az előző négyből a mostani már a harmadik olyan idénye, amelyben sérülések miatt legalább 15 mérkőzést kell kihagynia), de ő még hallani sem akar a visszavonulásról. Akadnak még céljai. Nem feltétlenül újabb bajnoki címek. Hanem például az, hogy az NBA-ben egy csapatban játszhasson a fiával, Bronny Jamesszel. A srác fejlődését látva erre a 2024–2025-ös évadban lehet esélye.

Ha sikerül, alighanem újra legalább úgy könnyezik, ahogyan a mostani sporttörténelmi dupláját követő pillanatokban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!