A BVSC legyőzte a Fradit a pólóbajnokságban, a vasutasok kispadján ez volt Kemény Kristóf első meccse – történelmi pillanat.

Egyelőre alapvetően még nem Kristóf, a harmadik Kemény, hanem az első kettő, „Fecsó bá” (nem áll rá sem a szám, sem a kezem a Ferencre) és Dénes jóvoltából. De: papíron már itt az edződinasztia.

 
Negyednyi kihagyás, a BVSC legyőzte az FTC-t
Egész életemben vágytam rá, hogy elérkezzek ide – Kemény Kristóf

Hiszek benne, hogy a vér nem válik vízzé, a családhoz való több évtizedes kötődésem miatt is, ám elfogultság nélkül állítom, hogy esetünkben minden bizonnyal így lesz. Nem az én tisztem, hogy a gének szakmai tartalmát kutassam, nekem csak emlékeim vannak – maradandóak.

„Fecsó báról” például az, hogy semmit sem bízott a véletlenre. Bár az utánpótlás-nevelés felkent apostola volt, a ködös november reggeleken is ott állt a régi Szőnyi úti nyitott partján, és figyelte az egymást követő gyerekmeccseket. Azt mondta, csak akkor lehet teljes a kép, ha a felvétel is az. Na ja, mit is mondhatott volna mást, aki kimagasló mérnöki tehetségét hagyta veszni a szerelem, a póló kedvéért.

Noha egy korosztály vagyunk, Dénestől is tanulhattam, például azt, hogy hosszú távon mindig kijön a frankó, magyarán, az ítélet nem szégyen, az előítélet annál inkább. Amikor Comóban volt, s állatorvosként (is) dolgozott, úgy intézte a napirendjét, hogy mindkét helyen maradéktalanul helytálljon. Hűen edzői ars poeticájához is, amelynél fontos, hogy az apróságokra figyelni kell, mert döntő pillanatokban ott a mérleg nyelve.

Hogy ő is elismert hivatást vágott sutba a szerelem (póló) kedvéért, nem csupán a tények miatt, azért is említem, mert Kristóf is diplomával, civil állással tért meg a vízilabdához... Ő is korán kezdte. Tízéves volt, amikor édesapja Sydneyből nem csupán első olimpiai aranyát hozta haza kapitányként, hanem rengeteg kazettát is, rajta meccsek, többségében nem a magyaroké. A gyereknek kedvenc időtöltése lett a nézegetésük, egy idő után kívülről tudta, mi van rajtuk, de belé is ivódtak a képsorok.

Annyira mindenképpen, hogy az edzői pályára voksoljon, végigjárva a lépcsőfokokat, az utánpótlásban sikeresen. Maradjunk annyiban, hogy aki a pécsi pólósokkal nyer ifikupát, tud valamit. (Sokat.)

Miközben sok sikert kívánok neki, már most megemlítem, ha esetleg valamikor a Szivós-dinasztiáról lesz szó (id. Szivós István, ifj. Szivós István, Szivós Márton), hasonlóan elfogult leszek.

Uszodai gyerekként ez megbocsátható.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!