Önfeladás: pipa! – Bodnár Zalán jegyzete

Azt még nem tudhatjuk, anyagilag megéri-e az amerikai sportszergyártó óriásnak, a Nike-nak, hogy 2027 és 2034 között a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) mezbeszállítója lesz, és évi százmillió eurót fizet érte. De az üzlet üzenete brutálisan erős: a „pipás” gyártó megtörte a német válogatott és a legendás német világcég, az Adidas öröknek hitt kapcsolatát. Ahogyan Császári Attila, az Adidas korábbi magyarországi vezetője fogalmazott lapunknak: „Azt üzenhetik: erősek vagyunk, ezt is megengedhetjük magunknak, hazai pályán léptünk rá a nagy vetélytárs lábára!”

De a német válogatott és az Adidas kapcsolata jóval több üzleti együttműködésnél. Az Adidas hetven éve „öltözteti” a német csapatot, 1954-ben például az Adidas-cipőknek főszerepe volt abban is, hogy a berni sárban az NSZK legyőzte Puskás Ferencéket a vb-döntőben. Az Adidas–DFB együttműködés nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy kilenc évvel a vesztes világháború után Nyugat-Németország talpra álljon, talán nem túlzás az a megközelítés sem, hogy részben az Adidas nyerte meg Nyugatnak a hidegháborút. Hiszen mi sem bizonyította jobban a KGST-blokk nyomorát, mint az, hogy minden vasfüggönyön túli ország sportvezetői Adidas-ruházatért kuncsorogtak, hogy ne a saját gyártású ócska cuccokban kelljen a világ színe elé állni a nagy sportversenyeken. A magyar olimpiai csapatot és a futballválogatottat is már 1968-tól az Adidas öltöztette, a labdarúgóknak a cipőt már 1964-től biztosította. Amikor a nyolcvanas években a keleti blokkban először Budapesten, a Váci utcában megnyílt az első Adidas-áruház, még évekkel később is az utcán kígyózott a vásárlók sora.

De az üzleti és a történelmi vetületen is túlmutat a Nationalelf mostani mezváltása, amit nem lehet másként értelmezni, mint a németek évek óta zajló látványos önfeladásának újabb bizonyítékaként. A minden jel szerint újabb történelmi szélsőség irányába elhajló németeknek már az sem fontos, hogy a saját büszkeségük, a német világmárka dresszét viselje a válogatottjuk. Persze nem is nagyon lehet ezt csodálni abban az országban, ahol egy ideje arról folyik közvita, szabad-e, nem túl nacionalista cselekedet-e német zászlóval szurkolni a válogatottnak; ahol előfordulhat, hogy a Törökország elleni hazai mérkőzésen a stadion túlnyomó része az ellenfélnek szurkol; ahol szivárványszínben úsznak a stadionok; és ahol az ország futballcsapata immár a nemzeti színeket sehogyan sem tükröző rózsaszín-lila mezben szerepel.

Amerika és a Nike közben röhög a markába.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!