Vízilabda: Vámos Márton BL-győzelemre vezetné az Olympiakoszt

– Féléves kihagyás után január első napjaiban visszatért a magyar válogatottba. Milyen érzés volt immár légiósként edzésbe állni a Komjádi uszodában?
– Jól éreztem magam, bár egy kicsit hideg volt a víz... – mondta a Nemzeti Sportnak Vámos Márton, a görög Olym­piakosz válogatott balkezese. – Nem gondoltam volna, hogy néhány hónap légióskodás után ennyire hiányozni fog az otthoni légkör. Jó volt találkozni a válogatott csapattársaimmal, akik közül sokan a barátaim is, annak pedig különösen örültem, hogy végre ismét magyarul fejezhettem ki magam. Kemény edzéseink és edzőmeccseink voltak, kellőképpen elfáradtam, ugyanakkor ez a rövid összetartás tökéletes volt arra, hogy az ünnepek után ismét formába lendüljek, mert a klubommal fontos BL-mérkőzések előtt állunk.

– Szemműtétje miatt nem lehetett ott a spliti Európa-bajnokságon, amelyen ezüstérmet szerzett a válogatott. Milyen volt kívülről nézni a csapatot?
– Figyelemmel követtem a válogatott szereplését, és nagyon örültem, hogy a döntőig meneteltek a srácok, jó volt látni a szemükben az elszántságot, ami a hazai rendezésű világbajnokságon olykor hiányzott. Kár lenne szépíteni, hatalmas csalódásként éltük meg a hetedik helyet, de úgy tűnik, a kudarc csak még jobban összekovácsolta a társaságot, az Eb-n egymásért is harcoltak a játékosok. Szeretnénk ezt a hozzáállást átmenteni az idei világversenyekre is, hogy minél hamarabb megszerezzük az olimpiai kvótát.

– Motivációs problémák bizonyára görög klubjában, az Olympiakoszban sincsenek, elég csak a fanatikus szurkolótáborra vagy szerb edzőjükre, Igor Milanovicsra gondolni.
– A 19 éves görög játékosoktól kezdve Andro Busljén át Filip Filipovicsig mindenki rendkívül alázatos a vízilabda iránt, szívvel-lélekkel játszik, ami meg is látszik az eredményeken, hiszen a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is jól teljesítünk. Igor Milanovics hamar kivívta magának a játékosok tiszteletét, a tipikus délszláv iskolát képviseli, némileg szokatlan, de jó meglátásai vannak a sportágról. Nincs olyan kérése, amelyet ne próbálnánk meg százszázalékosan végrehajtani.

– Említette a szerbek rutinos klasszisát, Filip Filipovicsot, aki szintén balkezes. Más szerep hárul önre, mint a Ferencvárosban, ahol vezérként kellett játszania?
– Annyiban igen, hogy nem én irányítom a támadásokat, hanem a görög játékosok, de a feladataim hasonlóak. Igyekszem a jó védekezés mellett a szélről pontos átadásokkal, bejátszásokkal kiszolgálni a társakat, ha pedig én kerülök helyzetbe, vállalni a lövést. Filipoviccsal nagyon jó a kapcsolatunk, amiben tudjuk, segítjük egymást, egyáltalán nincs köztünk rivalizálás. Ugyan a görög bajnokságban egyszerre csak két légiós játszhat, a BL-ben mind a négyen lehetőséget kapunk, külföldiként elvárják tőlünk, hogy győzelemre vezessük a csapatot.

– A nyáron igazolt az Olympiakoszba, és a mutatói alapján úgy tűnik, hamar megtalálta a helyét a csapatban. Valóban így van?
– Igen, szerencsére könnyen ment a beilleszkedés, bár a görög nyelvvel még csak ismerkedem. Bizonyos tekintetben máshogy épülnek fel az edzéseink, mint a Fradiban, de nagy ördöngösség azért nincsen, rengeteget dolgozunk azért, hogy hazai és nemzetközi porondon egyaránt jól szerepeljünk. Nehéz hónapok vannak mögöttünk, a szakmai stáb gondoskodott róla, hogy a szükséges terhelést akkor is megkapjuk, ha a görög bajnokságban szerényebb játékerőt képviselő ellenféllel találkozunk.

– Hogy érzi magát Görögországban, milyen az öltözői hangulat?
– Semmilyen, mert nincs öltözőnk, vinnünk kell magunkkal mindent... A körülményekre viszont összességében nem lehet panasz, és a légkör is jó, kedvesek, segítőkészek a csapattársak. Ha valaki jól úszik edzésen, megdicsérjük, és a meccseken is folyamatosan biztatjuk egymást, ennek is tulajdonítom, hogy sikeresek vagyunk. A rangadókon sokszor apróságok döntenek, és bizony rengeteget számít, hogy milyen a hangulat a csapaton belül.

– Az Olympiakosz legutóbb öt évvel ezelőtt nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Az idén ismét felérhetnek a csúcsra?
– Nem rossz előjel, hogy már a csoportkör első fordulójában legyőztük a címvédő Pro Reccót, ugyanakkor messzemenő következtetéseket nem vonnék le abból a találkozóból. Idegenben biztosan nehezebb dolgunk lesz az olaszok ellen, és a Barceloneta is a csoportelsőségre pályázik. A nyolcas döntőben várhatóan újra összekerülünk a Reccóval, az lesz az idény legfontosabb mérkőzése.
kiemelés: Ha valaki jól úszik edzésen, megdicsérjük, és a meccseken is folyamatosan biztatjuk egymást, ennek is tulajdonítom, hogy sikeresek vagyunk.