Vizes vb: Felállok a padlóról! – Rasovszky Kristóf

Vágólapra másolva!

2022.06.30. 08:50

Címkék

Tíz kilométeres versenyt még sohasem adott fel korábban Rasovszky Kristóf – szerdán a Lupa-tavon kénytelen volt...

– Ezúttal nem az eredményével lepett meg sokakat, hanem azzal, hogy idő előtt kiszállt a vízből a világbajnokság tíz kilométeres versenyén.
– Nemigen szoktam versenyt feladni, tíz kilométerest pedig még sohasem adtam fel – végeztem én már egy világkupa-viadalon hatvanvalahányadikként úgy, hogy már világbajnok voltam. Nem az a típusú versenyző vagyok, aki kiszáll csak azért, mert a verseny nem úgy alakul, ahogy szerette volna. Ám ezúttal ezt nem folytathattam, úgy éreztem, fontosabb az egészségem és az, hogy ha majd feldolgoztam ezt a napot, vissza tudjak térni.

– Jobban van?
– Igen, de nem tudom megmondani, mi történt. Reggel kicsit furcsán éreztem magam, de aztán a melegítés során már rendben volt minden, és hittem, hogy megvan bennem az erő ahhoz, hogy ez a tíz kilométer jobb legyen, mint a hétfői öt. Aztán a második körben már nem éreztem olyan komfortosan magam, ám úgy gondoltam, csak a meleg miatt van, és még akkor is csak az járt a fejemben, hogy képes vagyok végigcsinálni. Ám a harmadik körben teljesen elfogytam – mondom, nem tudom, mi történt, próbáljuk megkeresni a válaszokat a következő napokban. Augusztusban jön az Európa-bajnokság, igyekszem addigra összeszedni magam, remélem, képes leszek úgy szerepelni Rómában, mint Betlehem Dávid most ezen a tíz kilométeren.

– Mi a véleménye klubtársa ötödik helyéről?
– Nagyon jól versenyzett, de már öt kilométeren is. Akkor is több volt benne, és szerintem a szerdai úszásában is maradt. Dávid tizennyolc éves, pályafutása elején jár, szerintem képes befutni azt, amit én eddig, vagy még annál többet is.

– Mentálisan nem lesz könnyű feldolgoznia ezt a szomorúan záruló világbajnokságot...
– Olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna. Majd lesz valahogy...

– Azért talán képes lesz később mosolyogni, ha erre a világbajnokságra gondol, hiszen a váltóval szerzett ezüst nagyszerű eredmény.
– Annak nagyon örülök, szerintem még fényesebb is az az érem, mint amire számítottunk. Ott még sikerült megcsinálni a csapatért a feladatomat, ám az öt és tíz kilométer nem úgy alakult, ahogyan vártam, vagy ahogyan bárki más várta tőlem. Összeszedem magam, felállok a padlóról, és remélhetőleg a jövőben ugyanaz a Rasovszky Kristóf fog versenyezni, aki eddig is.

Olasz Anna: Meg kellett csinálnom
–Az edzője a csapatverseny után elárulta, úgy érzi, a váltóérem volt az igazi cél, ezért kicsit félti a tíz kilométertől. –Féltettem magam én is rendesen! Április elején még abban sem voltam biztos, hogy képes leszek leúszni tíz kilométert... Nem mentek jól az edzések, csak a debreceni medencés országos bajnokság környékén kezdett minden kiegyenesedni. Ennek ellenére nem számítottam arra, hogy hatodik leszek a világbajnokságon, sőt, biztos voltam benne, hogy nem végzek ennyire elöl. –Ezek után kezdődhet minden év súlyfelesleggel, motivációs hiánnyal? –Az a típusú versenyző vagyok, aki képtelen úgy odaállni egy versenyre, hogy azt mondja, minden rendben van, minden király, miközben tudom, hogy az edzéseken nem hoztam azt, amit elvárok magamtól. Nekem a felkészülés során is egyéni csúcsokat kell úsznom ahhoz, hogy magabiztosan álljak oda a rajthoz – mások képesek erre, én nem. A felkészülés utolsó két hónapja nagyon jól sikerült, szerda reggel mégsem önbizalommal telve indultam neki a versenynek, de az is igaz, hogy mivel már van egy ezüstöm erről a vébéről, mindenféle elvárás nélkül rajtolhattam. –A mezőny élén állt az elején, aztán visszacsúszott, az utolsó körben az edzője nem is volt nyugodt – ön nem aggódott? –Dehogynem, még mondtam is magamnak, az első helyről a tizenhetedikre visszaesni milyen remek teljesítmény... Az utolsó körben hátranéztem, s láttam, mögöttünk nincsenek, vagyis megnyugtattam magam azzal, hogy hátrébb már nem kerülhetek. Erőt adott, hogy a tokiói olimpián ennél melegebb volt a víz, mégis nagy hajrára voltam képes, úgyhogy megindultam előre, szép sorban előzgettem a többieket. Nem tehettem mást: én voltam itthon, a lelátón ott ültek a családtagjaim, a barátaim, tudtam, hogy ezt meg kell csinálnom. –És akkor innentől hivatalos az, amiről már vasárnap is hallani lehetett a Lupa-tavon? –Igen. Nem indulok csütörtökön huszonöt kilométeren, ezt biztosan kijelenthetem az ezüst és a hatodik hely után.