Adam Peaty: Az ISL-sorozaté a jövő

– Úgy tűnt, minden pillanatát élvezi a budapesti ISL-versenynek.
– Le sem tagadhatnám, de miért is tenném?! – kérdezett vissza Adam Peaty a Nemzetközi Úszóliga (ISL) budapesti viadala után megtartott sajtóbeszélgetésen. – Rendkívül élvezem az egészet! Hatalmas kihívás úgy felépíteni egy csapatot, hogy teljesen különböző emberek vannak benne. Más kultúrából érkeznek, de itt nem számít, honnan jössz, az sem, milyen nyelvet beszélsz – egy a fontos: a közös szenvedély. Ez az, ami igazi közösséggé kovácsol egy csapatot.

– A B-csoport első versenyét, a lewisville-i állomást kihagyta, mert edzőtáborban volt. Az, hogy éppen Budapesten kapcsolódott be a sorozatba, jelentett bármi plusz motivációt?
– Budapest szeret engem, ahogyan én is imádom a várost, a Duna Arénát. Szeretem a londonit is, ám a Duna Aréna különleges helyet foglal el a szívemben. Két évvel ezelőtt a világbajnokság nagyon jól sikerült, nyertem két aranyat, ötven és száz mellen, a rövidebbik távon kétszer is világcsúcsot úsztam, ezek után alig vártam, hogy újra ebben a medencében versenyezzek.

– Nem volt furcsa, hogy ezúttal nem a négyes pályán úszott, hanem például az egyesen?
– Nagyon is jó volt! Szeretem a változatosságot, jó néha kicsit másként csinálni. Ebben a sportban sok minden lehet unalmas, az is, hogy mindig ugyanott úszol, márpedig a világbajnokságokon rendszerint a négyes pálya az enyém. Az ISL-sorozatban az is jó, hogy nem az egyéni siker a cél, effajta teher tehát nincs a válladon, mégis van, mert te magad várod el magadtól, hogy nyerj – az egyes pályán indulva is. Ráadásul a csapattársam úszott mellettem, nem egy ellenfél, így arra is figyeltem, hogy ő is jól menjen. Ez is kihívás.

– Mindenki a decemberi Las Vegas-i döntőről beszél – önöknek, a London Roar csapatának két verseny megnyerése után jó esélye van arra, hogy ott legyen a végelszámolásnál.
– Remélem, így is lesz. Kell még egy kis idő, talán két-három év, hogy ez a sorozat elnyerje a végső formáját, megerősödjön, ám az úszásra máris sokan felfigyeltek – ez az új kezdeményezés jó eséllyel újabb és újabb embereket vonz a sportágba. Az egyik legjobb verseny, amelyen valaha indultam. Jobban élveztem, mint korábban bármelyiket: a csapatodért úszni, harcolni hihetetlen élmény, sohasem éreztem még ilyen energiákat magamban egy versenyen. Azt hiszem, minden úszó így gondolja, úgyhogy gyorsan módosítom is, amit az előbb mondtam, mert ez nem az egyik legjobb verseny, amelyen valaha elindultam, hanem a legjobb!

– Kifejtené ezt bővebben?
– Az ISL az a sorozat, amelyre ennek a sportágnak szüksége van – és szüksége lett volna már korábban is. Pörgős verseny, nincsenek előfutamok, középdöntők, csak finálék. Vannak viszont pontok és pénz – na ez az, ami így, együtt arra inspirálja az úszókat, hogy még jobban teljesítsenek.

– Az említettek közül melyik a legfontosabb?
– Hogy nincs előfutam, csak döntőket rendeznek. Élvezem a téthelyzetet, szeretek úgy úszni, hogy ott van rajtam a nyomás: ússz minél jobban! A többi versenyen az előfutamok, sőt, még a középdöntő során sem érzek semmi ilyet.

– Az sem volt furcsa, hogy a csapata harcba küldte kétszáz mellen? Ezen a távon nem szokott indulni a világversenyeken, nem az ön száma.
– Ez végig is futott rajtam, amikor felálltam a rajtkőre a kétszáz mell előtt… Ám rögtön bevillant, hogy a London Roarért kell úsznom, mert szükségünk van a pontokra. És persze mindannyiunknak jól jön a pénzdíj, bár én személy szerint nem ezért csinálom – nekem kevésbé fontos.

– Biztos?
– Igen. A szenvedély sokkal többet ér. És az is, hogy az úszás egyre népszerűbb legyen.

– Erre kell mennie a sportágnak?
– Egyértelműen. Nem látok más olyan kezdeményezést, amely ilyen jót tenne a sportágunknak. A kérdést egyébként már sokan feltették nekem: meggyőződésem, hogy ez a sorozat jövőre még jobb lesz, aztán még jobb és jobb. Idővel még több nézőt vonz az uszodába, és a sportágunk mindenkinek élvezhetővé és szórakoztatóvá válik. Minket, úszókat már most magába szippantott, a fejlődésnek már mindannyian részesei vagyunk.

– De hogyan fér meg egymás mellett az ISL és a FINA, a Nemzetközi Úszószövetség?
– Egyelőre jó nagy szakadék van a kettő között, de én máris jobban szeretem az ISL-sorozatot, mert sokkal inkább feltüzel. Az elmúlt öt évben sikert sikerre halmoztam, sorra nyertem az aranyérmeket, de csak magamnak és magamért versenyeztem. Önző voltam, ám az ISL megváltoztatott. Kiléptem a komfortzónámból, ahogyan más úszók is. Együtt, egymásért küzdünk a versenyen, és ez a személyiségünket is fejleszti – jó irányba. Különleges kezdeményezés az ISL, boldog vagyok, hogy részese lehetek a változásnak.