Cseh László: Fogalmam sincs, hogy kell versenyezni...

– Lassan egy hónapja volt a debreceni országos bajnokság, amelyen egy-egy úszása után előfordult, hogy csóválta a fejét. Miért?
– Mert az ob rávilágított, fogalmam sincs, hogy kell versenyezni... Emellett megmutatta, nem elég csak ott lenni a versenyen, tudatosabban kell bizonyos részletekre koncentrálni – válaszolta Cseh László (Egri Úszó Klub). – Az igazság az, hogy három hónap után nem is tudtam csúcsformában úszni Debrecenben, de most azt mondom, irreális elvárás is lett volna tőlem. Jó állapotban voltam és vagyok jelenleg is, ám én azért jócskán pihentem az olimpia után, míg mások nem. És talán tudat alatt sem akartam csúcsformába kerülni az ob idejére, mert azt kicsit későbbre tartogatom... De nem baj, hogy így történt, hiszen így a világbajnokság előtti utolsó pillanatig bennem lesz, hogy mindenre nagyon oda kell figyelnem. Sajnos így utólag úgy látom, Rio előtt az volt a baj, hogy túl jól ment az úszás, ezért aztán a végén már azt éreztem, elég csak az edzéseket jól megcsinálni.

– Hosszabb idő kellett, hogy minderre rájöjjön?
– Igen, ez csak nemrég kristályosodott ki bennem. De nemcsak az utolsó napokról beszélek most, hanem sokkal hosszabb periódusról. A májusi londoni Európa-bajnokság annyira jól sikerült, hogy azt éreztem, ha ennyire jól megy, tényleg elég csak edzeni, és akkor minden rendben lesz.

– Nem volt csúcsformában a magyar bajnokságon, érték is meglepetések.
– Az ember nyilván nem örül, amikor kétszáz pillangón a negyedik, százon meg a második helyen ér célba.

– Igaz, hogy a száz pillangó döntője előtt azt mondta a tizenhét éves Milák Kristófnak, hogy „Oké, hogy jó vagy, ússzál is jól, de ne verj meg!"
– Ez így történt. Látom, hogy nagyon jó úszó, és valójában annak is örülök, hogy már száz pillangón is van egy másik magyar, aki képes ötvenkét másodpercen belül úszni. Nem repesek persze, hogy megvert, de ennek is egyfajta pluszmotivációt kell adnia nekem. Hála Istennek egyre több számban van éles verseny a hazai bajnokságon is, jönnek fel a fiatalok, bár én – mint ennek elszenvedője – nem feltétlenül örülök...

– Vagyis van utánpótlás?
– Van, csak körbe kell nézni. Nekem elég az edzéseken a másik pályára pillantani, hiszen a csapattársam Németh Nándor, aki száz gyorson országos csúcsot úszott Debrecenben. Róla évek óta mondja az edzőm, Plagányi Zsolt, hogy jó lesz, csak be kell érnie. Nos, nemcsak beért mostanra, hanem hatalmasat ment Debrecenben, és úgy látom, Nándi sokra viheti. Jó kis csapat az Egri Úszó Klub, erős nagyon, és messze én vagyok a legidősebb...

– Ezt sokszor megemlíti.
– De nem kell túlságosan komolyan venni, reménykedem benne, hogy vannak még olyan feladatok az edzéseken, amelyekben én vagyok a legjobb. Bár, mondjuk, Nándi ellen nem szívesen állnék ki száz gyorson, mert nem sok közöm lenne az egészhez...

– Az edzőváltásakor többször magyarázkodni kényszerült Plagányi Zsolt személye kapcsán, ma már erre nincs szükség, hiszen a budapesti világbajnokságon három tanítványa is ott lesz.
– Már senki sem mondhatja, hogy Zsoltnak könnyű dolga van, mert csak engem kellett és kell gatyába ráznia. Ma már itt vannak a fiatalok, Nándi mellett Burián Kata is tagja a vébécsapatnak. Zsolt is tanult a közös munkánkból, ő is fejlődött, ennek meg az az eredménye, hogy olyan remek edzéseket ír elő, amelyek után kizárható, hogy valaki ne ússzon jól a világversenyeken. Mindenki dolgozni akar nálunk, aki nem akar, azt egyébként hagyni is kell, nincs értelme erőltetni. Lelki terrorban nem is lehet fejlődni.

– Elnökségi tagként hogy látja, lesz nyugalom végre a sportágban?
– Az igazság az, én rendszerint az újságcikkekből értesülök arról, hogy megint történt valami... El kellene már dönteni, ha már kijelölünk egy irányt: arra megyünk-e, vagy mindenbe belekötünk? Szerintem meg kell nézni, működik-e ez a mostani rendszer.

– A legjobbjaink vannak annyira profik, hogy kizárják ezeket a hangokat, és csak a felkészülésre koncentrálnak, vagy kezdjünk aggódni?
– Elsősorban a kluboknak kell megteremteniük a nyugalmat. Persze a szövetségnek is van feladata a versenyeztetéssel és a válogatottak menedzselésével kapcsolatban, remélem, ez is jó úton indult el – egyelőre nem kaptam olyan visszajelzést, hogy valaki elégedetlen lenne ezen a téren. Persze mindig van mit finomítani mindenen, de éppen ezért lenne szükség az együttműködésre: nemcsak azt kell mondogatni, hogy ez nem jó, meg az nem jó, hanem le kellene ilyenkor ülni, és megbeszélni mindent.

– Az úszók között milyen a hangulat, milyen kapcsolatban vannak egymással a válogatottak?
– Ez egy jó csapat. A versenyzők nem fújnak egymásra, többségükkel régóta ismerjük egymást, jóban is vagyunk, mindig tudunk miről beszélni.

– Ez igaz Hosszú Katinka és Shane Tusup kapcsán is?
– Persze, velük is szoktam beszélgetni, nem kell semmiféle feszültséget keresni itt sem. Jót tett a sportágunknak, hogy egyre több a klub, ezáltal a versenyzők is szétszóródnak. Megszűnt az egyesületek közötti feszültség is, régen ez nagyon is jelen volt a sportágban.

– A múltban abból is adódtak súrlódások, ha valaki kikapott valakitől, és emiatt, mondjuk, lemaradt egy világversenyről. Ez sincs már jelen a sportágban?
– Egyre kevésbé. Nem kell pusztán amiatt utálni valakit, mert jobb nálam. Nem a másikat kell hibáztatni ilyenkor, nekem kell jobbnak lennem. Ennyi a titok.