„Jó dolog a sportolás, de abba semmiféle kényszerítés nem fér bele” – mondja Cseh László egy karrierösszegző beszélgetésben

„Tíz-húsz év múlva egy lexikonban már csak egy szószedet leszek” – mondta Cseh László, amikor arról beszélt, milyen megélni, hogy Törökbálinton a róla elnevezett uszodába térhet be akár nap mint nap. „Most még van marketingértéke annak, ki is volt Cseh László, de később talán már nem lenne” – mondta hazánk egyik ikonikus sportolója, aki mindezek ellenére túl sokszor nem csobbant még karrierje óta a simogató közegben, noha lassan kezd visszatalálni eredeti sportágához: nem véletlenül vállalta el a közelmúltban a World Aquatics kérésére, hogy a rövid pályás úszó-világbajnokság nagykövete legyen.

„Én teljesen kikészültem, ahogy a párizsi olimpia első napjait néztem a tévében, mert sosem láttam ilyen dózisban az olimpiából semmit, és nagyon megviselt, kicsit belehaltam, ahogy a mieinknek szurkoltam” – ezt is Peking korábbi magyar hőse mesélte, aki így arra is választ adott, miért esik nehezére újra úszóversenyeket a lelátókról figyelnie. 

„Pont a pekingi három ezüstérmem volt az a pillanat, amikor az emberek elkezdték értékelni és megérteni, hogy az olimpiai aranyon túl is van élet” – mondta Cseh László, aki arról is szót ejtett, hogy mit jelentett a pályája szempontjából Michael Phelps jelenléte. 

„Volt az úszósportnak egy olyan korszaka, ha nincs Cseh Laci, akkor nincs senki” – adott velős összegzést Laci teljesítményéről a maga szókimondó módján Risztov Éva.

Mindhárom úszó érzelmesen beszélt arról is, mekkora hatással volt karrierjükre Egerszegi Krisztina, mindegyikükére persze más módon. Risztov Éva azt is elmondta, miért szólt be édesapjának, ekképpen: „Apukám, jó lenne, ha megtanulnád végre a nevem!” 

„Amikor Londonban nyertem, nagyon szívesen találkoztam volna II. Erzsébettel, vagy értékeltem volna, ha Vilmos herceg adja át az érmet” – mondta Risztov Éva, aki felhelyezte a térképre a magyar úszósport nyílt vízi szakágát londoni győzelmével. 

A beszélgetés, amelyet a Madame Tussauds Budapest falai között forgattak, egy ponton nagyon érdekes fordulatot vett, amikor az került szóba, ki mit változtatna a karrierjében, ha varázsütésre megtehetné ezt. 

„Eddig is csak olyan versenyzőből kellett volna bajnokot nevelni, akit belső hajtóerő hajt, és lehet, hogy kevesebb bajnokunk lenne, de kevesebb sérült ember is lenne” – mondta roppant kritikusan Cseh László, amikor az edzői módszerek kerültek szóba a beszélgetés során. Elemzésében arra is kitért, hogy szerinte mi az edző és a szülők valódi szerepe a kritikus pillanatokban. „Szülőként a terelés a feladatunk, nem a kényszerítés” – jelentette ki a két és fél éves kislány, Nalani édesapja. 

„Nekünk sok gyerek fordul meg a kezünk alatt az uszodákban és képzeljétek el, hogy vannak még Cseh Lacik és vannak még Egerszegik, léteznek még ezek a tüzek, és ez csodálatos” – tette hozzá a beszélgetés alatt Risztov Éva. 

„Én sosem akartam olimpiai bajnok lenni, én csak úszni szerettem volna, de végül is sodródtam az árral – mondta a magyar parasport egyik valaha volt legsikeresebb úszója, Pap Bianka, az ELTE jogi karának hallgatója, Szabó Álmos tanítványa, aki a tavalyi párizsi paralimpiáról is mindhárom színű éremből hozott egyet haza. – Addig szeretném ezt csinálni, amíg szeretek úszni, és azért építem az életem és azért tanulok, hogy ne kényszerüljek rá, hogy csak a megélhetés miatt úszom. (…) Vannak helyzetek, amikor nem, de olyanok is akadnak, amikor szeretem, hogyha kiderül, én mozgássérült vagyok. Például, amikor leparkolok a mozgássérülteknek fenntartott helyen, és el akarnak zavarni onnan. Mert Magyarországon még mindig azt hiszik, hogy mozgássérült csak öreg suzukis lehet.” 

Az aktív pályafutás utáni életről részletesen beszélt Risztov Éva, a Nemzeti Sportrádió Sportreggel című műsorának egyik műsorvezetője is, aki azt is elmondta, melyik uszodát vezeti, és ki nem járt még arra, akit egyébként nagyon várt.

A Csisztu Sport Cast úszósztárokkal készült epizódjának videóját itt nézheti meg: