![](https://cdn.nemzetisport.hu/2024/06/pdVn7Pba1TBV777szLKIWIojBBwPUrWIRu8lj5Hno7U/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzAwZmVlYWE5MmYxNjQ4MDg5ZTBhNzg2YWUzN2M3Nzdl.webp)
– A júliusi barcelonai világbajnokság után kis időt kért, hogy kialakítsa az új életét, megtalálja az új edzőjét, és összeálljon a kép, hogyan tudja folytatni a pályafutását. Összeállt?
– Vasárnap Németországba utazom, mondjuk úgy, hogy egy hosszabb edzőtáborba.
– Tessék?
– Ismételjem meg?
– Ne, ne, értettem, csak némiképp meglepett a válasza.
– Nézze, kaptam egy lehetőséget az élettől, a sorstól, nevezzük bárhogy, hogy a hosszútávúszás ikonja, Thomas Lurz mellett folytathatom. Harminchárom évesen a világ legjobbjai közé tartozik a német, márpedig ki ne akarna a jobbtól, a jótól tanulni, ki ne akarna – medencés példával élve – Michael Phelpsszel együtt edzeni?
– Itthon nincs olyan tréner, aki mellett fejlődhetne?
– Az igazság az, hogy a londoni győzelmem kicsit felkészületlenül érte a hazai szakágat, nekem viszont muszáj fejlődnöm, muszáj a legjobbaktól tanulnom. Mert oké, hogy képes valaki megírni az edzéstervet, levezényelni a tréninget, de például amikor iramot úszom a gyakorlások során, a hajrában kit verjek meg, ha egyedül készülök? Saját magamat?
– Nem fél a nagy kalandtól?
– De, igen. Kicsit. Ám a jövőm érdekében lépnem kellett.