Alapvetően két fogalmat használnak a nemzetközi gyakorlatban, nyelvterülettől függően. Az angol nyelv szerint - ez az elterjedtebb - a már említett carving, míg a német területeken a carver szót használják. Mitől lett ilyen rövid idő alatt ekkora siker? Erre talán a fiatalabb korosztály tudja az egyértelmű választ. Az előzményeket nem árt ismerni hozzá. A snowboard megjelenésével nagyjából egyidőben szinte megállt a sísport fejlődése. Kialakultak a különféle gyártási eljárások, egy-két márka vezetésével azonos irányadó elvek alapján készültek a lécek (pl. Monocoque-felépítés, grafit sikló felületek, alsó-felső kantni), lényegében a design változott évről évre, minimális újítások mellett. A sí konzervatív sporttá nőtte ki magát, míg a snowboard egy teljesen új, szabad "feeling"-et, szabadság érzést adott a hó szerelmeseinek. Lehet vele száguldani, hosszú íveket húzni, vagy akrobatikus mozgásokra sarkall, minden az egyén beállítottságától függ. Ha eldöntötted, melyik stílust választod, szabad a pálya. Ráadásul a snowboard könnyen elsajátítható tudomány, 1 hét alatt élvezetessé válik egy átlagember számára is. A sí ezzel szemben egy nehezebben megtanulható, alap szinten több gyakorlást igénylő sport. Minden meg volt tehát ahhoz, hogy a snowboard - átmenetileg - átvegye a "hatalmat" Burton úr jóvoltából. Azonban nagyjából ezzel egyidőben egy lökött amcsi kitalálta: mi lenne, ha csökkentené a síléce rádiuszát? Szélesebb csőrt adott a lécnek, a vége szintén így járt, ezzel kezdetét vette egy új őrület: a carving. Mondhatjuk: a snowboard kialakuló egyeduralmának lőttek. Mi a carving léc különlegessége? A forma, melyről magyar gúnynevét is kapta: piskótasí. Valaki helyesebben kanyarsí-nek nevezi, de mindkettőtől egyaránt borsódzik a hátam:-( A megnövelt első és hátsó szélesség (megnövelt "side cut") két dolgot eredményez: kisebb fajlagos fordulási ív, tehát kisebb íven fordulhat a léc olalirányú kicsúszás nélkül, azonos fajlagos siklási felületnél rövidebb léchossz: könnyebb léckezelés. Elérkeztünk egy fontos lépéshez, miszerint 4 részre kell csoportosítanunk a carving léceket, sítechnika szerint: Easy Carving: ezek nagyjából a korábbi kezdő léceknek felelnek meg (L,L/A ;az összefüggésekről lentebb olvashatsz) Fun Carving: haladó lécek, az extrémebb dolgok már gyakorolhatók Extreme Carving: mint a kategória neve is utal rá, ezekkel valóban extrém dolgokat lehet művelni, másra nem is nagyon alkalmasak! Race Carving: a klasszikus versenylécek utódai. Mint alább majd látható, a kategóriák között vannak átfedések, melyek a formából, arányokból és a keménységből adódnak.
Easy Carving (r =22-26 m) Ez sokak szerint kérdéses: ajánlható-e carving léc kezdőknek? A válasz egyértelmű IGEN! Ilyen esetben azonban egy dolgot mérlegelnünk kell. Az illető fog-e hagyományos lécre állni? Amellett, hogy ez nem valószínű, tudnunk kell azt, hogy nehézségekbe fog ütközni, ha mégis. Mivel a carving-ot már megszokta, a hosszabb léccel nehezebben fog fordulni, nehézkes lesz a léckezelése, amíg meg nem szokja azt.
Minden mellette szóló érv a fordulékonyságon alapszik. Kevesebb mozdulattal képesek vagyunk azt a mozgékonyságot elérni, melyet a hagyományossal. Elég egy picit megdönteni a lécet, az máris fordulni kezd. A tanulók tempójánál még az oldalcsúsztatás sem okoz különösebb nehézséget. Több gyártó az idősebb embereknek is ajánlja, vagy olyanoknak, akik térdizületi panaszokkal küzdenek, hiszen a fordítás kevesebb erőt igényel. A kezdő carverek ezeken a léceken könnyen elsajátíthatják a technika sajátosságait, mint pl. azt, hogy nem nagyon szeret a léc egyenesen menni, kiváltképp nagy tempóval.
Fun Carving (r=16-22 m) – Csinálj 360°-ot! Talán ez a legelterjedtebb, legszélesebb körben használt kategória. Az ilyen típusú lécekkel már egészen vad dolgok művelhetők. A kisebb sugarú lécekkel már az a sokak által jól ismert és áhított "fekvős" forduló is végrehajtható, a profik akár 20 m-es rádiusszal is képesek megcsinálni. Ezeknek a léceknek a sikeres alkalmazási köre már nagyban korlátolt. Ragaszkodik a léc az ívhez, olykor még akkor is, amikor figyelmetlenek vagyunk és egyenesen szeretnénk menni. Ilyen esetben sokszor bukás a vége, valamelyik léc elindul keresztbe, vagy éppenséggel kifelé.
A buckás pályák elkerülendők! Mivel a buckatechnikáknál szükséges bizonyos mértékű oldalcsúszás, csak erős fizikumú, sokat tapsztalt harcos próbálkozzon az efféle mókákkal! A funcarver leginkább a ratrakolt, sima pályán érzi jól magát. Kényelmes csúszkálásnál egy kis jég sem akadály. Amennyiben viszont fel vagyunk készülve a döntés által bekövetkezett erőteljes reakcióra, ha van rá mód, próbáljuk ki mélyhóban! De egy dolgot tartsunk szem előtt! Nem áll egyenes arányban a side cut mértéke a siklófelületével, tehát a rövidebb lécek már nem elégségesek a szűzhó legyőzésére.
Extreme Carving (r=9-16 m) És most jön a "Fekete Leves"!
Rövid, gyakran típusonként egységes hosszúságú, 140-150 cm körüli, nagyon kemény lécek. Ebben a kategóriában már - a kalasszikus értelemben - nem számít a léc hossza. Aki ilyen lécet választ magának, az nem véletlenül teszi! Milliméterre tudja a side cut adatait, a rádiuszt, a különféle keménységi indexeket. Ez a kategória már túlmutat a carving igazi lényegén, az extrém fordulók természetesek minden pillanatban. A sajátos, rövid méret magával hozta a mégújabb örületet: síléccel a félcsőben! Sokan láttunk már freestyler snowboardosokat, half-pipe bemutatókat, akár gördeszkával, vagy korival is. Mostantól ez már síléccel is lehetséges!
"Minek nevezzelek?!"
Ide sorolható még, de sílécnek már csak erős túlzással nevezhető "bohócléc" kategória.
Őszintén szólva nem hallottam még, hogy bárki is megpróbálta volna egységes kategóriába sorolni ezeket a típusokat. Ezek nevezhetők egyszerűen trükklécnek, vagy hókorcsolyának, vagy nem is tudom minek. Hosszuk általában 70 és 90 centi között mozog, rádiuszuk átlagosan 4-5 méter. Létezik "sícipős" változat -ilyen van több-, de kapható már soft verzió is, melyhez tulajdonképpen az egyszerű puha snowboard cipő húzható. Ezeknél a szerszámoknál már tényleg csak az emberi test teljesítőképessége szab határt!
Race Carving (r =28 m körül)Egy sokak által vitatott kategória. A nemzetközi szakmai megítélés alapján azok a lécek, melyeknek fordulási körének sugara 28 méternél kisebb, carving lécnek tekintendők. Amennyiben csak a léc alakját, paramétereit vesszük, akkor vannak mai verseny modellek a Világkupában, melyek már nem tartoznak a carving kategóriába. De a megítélés nem csak ezek függvénye.
Térjünk vissza a szó jelentésére! Karcolat, vésés. A mai verseny technika is erről szól. Az optimális ív megválasztása, annak megtartása, a lendületvesztés elkerülésére. Itt jön a képbe a rádiusz, az élfogás (edge grip), sidecut. Mind egymásba fonódó fogalmak. Amennyiben a versenyző a pályaívet tartani akarja, erőteljesen "kantnizik", tehát a léc élét használja. Köztudomású. hogy egy párhuzamos oldalú deszkalapot az élére állítva semmit nem érünk el a havon, legfeljebb azt, ha lökdössük előre-hátra, nem csúszik el oldalra. A lécet megdöntve - a csőr és a vég szélesedése miatt - meghajlítjuk azt, ezáltal ív keletkezik a lécen. Ezt az ívet a kantnival "megélezve" használjuk kanyarodáskor. Ez az ív minél kisebb, a léc annál inkább fordulékony lesz. Mivel a sebesség növekedésével kanyarban a centrifugális erő is nő, így extrémebb side cut, élesebb kantni szükséges annak kompenzálására. (kantni: emlékeztek? Trapézoid-keresztmetszetű lécek) Egy a lényeg: folyamatos, "karcolt" ívet húznak a versenyzők a havon.
Forrás:
www.sielok.hu