ALAPVONAL. Mondhatunk vagy írhatunk bármit, a kisugárzás s az elvállalt feladattal kapcsolatos alázat úgyis megadja az alapját a sikernek, azzal párhuzamosan pedig annak a rajongásnak, amit fociedző a világon kevés helyen kaphat meg olyan kicsorduló őszinteséggel, mint Magyarországon.

NS-VÉLEMÉNY. A zöld-fehérek »NB I-es tizenegye« nem csupán a gólok számában jobb…

ALAPVONAL. Miközben egyre inkább az élsport bűvöletében élünk, kiderül, hogy a boldogságért nem kell feltétlenül a profi karriert hajszolni, elég megszeretni a mozgást, hogy az akkor is igény legyen (maradjon), amikor hirtelen több lesz a szabadidő, s így elég hétköznapi módon (a magunk örömére) kiderül, hogy bőven van bennünk energia – hetvenen túl is...

ALAPVONAL. A történetnek nem a kifulladós része az érdekes, hanem inkább az, hogy manapság is akad futballedző (külföldi!), aki klasszikus módszerekkel (rekortán, stopperóra, szintidő) próbálja felmérni a valóságot, azaz nem a szerződéskötések apropóján világgá röpített marketingdumának, hanem inkább a saját szemének hinne.

ALAPVONAL. Vajon a Balatonon – Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb úszómedencéjében – milyen hatékonysággal működhetne manapság mindaz, amit a hetvenes években csupán néhány ember, a sportképzés csúcsát jelentő tanintézmény és a kicsiny, csendes, ám a nyárfíling során mégis jelentőssé emelkedő tóparti települések összefogása eredményezett? Mármint, hogy tanuljanak meg úszni a magyar srácok!

ALAPVONAL. Nem volt akkora bolondság, amikor Bernd Storck elkezdte mérni, elemezni, mit tudnak a legjobb magyar játékosok – mára csak kiderült, hogy az NB I-es futballpályákon sem csak védőkkel vagy éppen a csatárokkal, hanem a tudománnyal is versenyt kell futni.

A világ egyik legkeményebb és legnehezebb kihívásának tartják a Moab 240-est – október 7-én ezen a versenyen áll rajthoz Lubics Szilvia.

Utolsó futás, az utolsó 31 kilométer a 496-ból és az utolsó blogfejezet – összegzés a Csupasport különleges kísérletéről!

Egyetlen futás és harmincegy kilométer van még hátra, hogy sikerrel zárulhasson a 496-os kísérlet.

Lassú, lassabb, még lassabb: két nappal a vágyott célba érés előtt minden lépésnek jelentősége van – vajon meglesz a 496 kilométer?

Vége a 496-os kísérlet kritikus hetének, amikor is 175 kilométert kellett lefutni, ám egy apró üzenet a finisre nagy erőt adott!

Eljött a legnehezebb nap, a legfájdalmasabb futás – próbáltam naplószerűen megírni, mire gondoltam a huszonhét kilométer előtt, közben és a végén.

Vannak kitartó követői a 496-os kísérletnek, köztük a futóúton kíváncsian ücsörgő kabalamacska is.

Na, most már nagyon fájt, és bizony egyre inkább érzem, ez a 496-os terhelés nem tréfadolog…

Háromszázas lettem, azaz a 496-os kísérletből még 196 kilométert kell(ene) lefutni hét nap alatt – vajon sikerül?

Észre sem vettem, hogy átfutottam a 496-os kísérlet felezővonalán – itt bizony már nem lesz sörnyitás…

Hajnalban lefutott huszonkét kilométerrel és napfelkeltével indult a 496-os kísérlet legkeményebb hete.

Klasszikus tömegfutó-versenyszám, a félmaratoni vezette be a 496-os kísérlet gyilkos másfél hetét.

A 496-os kísérlet huszadik napján a hatalmas áprilisi vihar apropóján totálisan abszurd történet kerekedett...

A 496-os kísérlet tizenkilenc kilométere kemény kihívás volt, és nemcsak a szélvihar, hanem az energiadeficit miatt is.