Sokan tartottak tőle, Interliga-elődöntő ide, megyei riválisok csatája oda, a közönséget nem fogja érdekelni az újabb DunaferrVolán derbi, hiszen a szezon során már kilencedszer találkoztak a felek. Kellemes meglepetésre viszont szépen özönlöttek az emberek a fehérvári csarnokba.

Egy héttel szabadfogású kollégáik csepeli találkozója után a kötöttfogásúak számára is megkezdődött az idény: a BVSC a hagyományos Bronz-kupán látta vendégül a fogásnem honi képviselőit  az már nem a szervezőkön múlott, hogy mindössze negyvennégyen mértek be.

Továbbra is szenvednek a magyarokat foglalkoztató csapatok szerte Európában. Az osztrák bajnokságban a Fekete Dánielt soraiban tudó Gunz EHC Lustenau például két újabb rovátkát húzhatott a vereség rovatba, s fájó, hogy egyiket éppen egy ki-ki meccsen, a sereghajtó Graz ellen könyvelhették el a voralbergiek.

Nem túl szerencsésen búcsúzott el a Dunaferrtől Éger László, a labdarúgócsapat védője, aki az egyesület anyagi nehézségei miatt Debrecenbe igazolt, ám előtte  mint azt január 30-i számunkban olvashatták  néhány dolgot elárult az egyesület belső életéből. Többek között, hogy a focisták nem ápoltak valami jó viszonyt a többi sportág képviselőivel, ráadásul az ellentétek a jégkorongozókkal egyszer a tettlegességig fajultak.

Nem mondható, hogy túlzottan sikeres hetet tudhatnak maguk mögött a külhonban játszó magyarok, egyedül a finn Helsinki IFK junior B-csapatát erősítő Fekti Bálint lehet maradéktalanul elégedett az elmúlt napok történéseivel.

"Az év végére már használhatják az újpestiek az új jégpályát  ígérte pénteki számunkban Hajdú Endre, a Sportfólió Kht. műszaki igazgatója. Ennek ellenére a Megyeri út környéke nem a hokisok diadalmámorától hangos, ugyanis a lila-fehérek más forrásokból úgy értesültek, pálya ugyan tényleg lesz, tető viszont nemigen kerül a fejük fölé.

A Planethockey internetes portál félévente rukkol ki aktuális rangsoraival. A szerkesztők nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint hogy sorrendbe állítsák a világ  szinte  összes csapatát. A legújabb listán  ahogy a korábbiakon is  tarolnak az NHL-gárdák: az első tíz csapat közé csak az észak-amerikai elitliga egyletei tudták beverekedni magukat. Az élen, akárcsak fél esztendővel ezelőtt a Stanley-kupa címvédője, a Detroit Red Wings tanyázik, mögötte az Ottawa Senators és a New Jersey Devils következik a sorban.

,,A hangulat remek, a srácok jól dolgoznak, már aki tud"  adott rövid tájékoztatást a szabadfogású válogatott első embere.

Mivel a finn és a svéd juniorok még pihennek  a Helsinki IFK-ban pallérozódó Fekti Bálint és a Malmö IF Redhawks magyarja, Vas János így Újvidéken, a junior válogatottban villoghattak, s örülhettek a divízió2-es vb-aranynak , a külhonban játszó honfitársaink közül csak Fekete Dániel lépett jégre klubcsapatában.

Alig több mint egy esztendővel ezelőtt úgy tűnt, Jászberényben végleg leáldozott a hoki csillaga. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának egyik honi sikercsapata, az 1990-ben bajnoki címet szerző Lehel HC ugyan már évekkel korábban kiszállt a pontvadászatból, ám a helyiek reménykedtek, egyszer még benépesülhet a sok csatát látott nyitott jégpálya.

 Kissé eltűnt mostanában. Külföldön voltam  válaszolta Koleszár Gábor, a 1999-es budapesti junior kötöttfogású Európa-bajnokság 69 kilós aranyérmese, aki nem mellékesen kétszeres felnőtt magyar bajnoknak is mondhatja magát. Merre, ha szabad kérdeznem? Amerikából jöttem. Mestersége címere? Még mindig birkózónak vallom magam.

Hosszú szenvedés után feltámadt Fekete Dániel csapata. Az osztrák bajnokság utolsó helyén tanyázó Gunz EHC Lustenau tizenegy vesztes találkozó után feltámadt poraiból, s azóta a voralbergiek szinte nem tudnak hibázni: az elmúlt öt összecsapásukból négyszer győztesen vonulhattak le a jégről. Ráadásul nem piskóta egyletek ellen vitézkedtek a svájci határnál fekvő városka büszkeségei, hiszen rendre a dobogós helyeken tanyázó vetélytársakat tanították móresre.

Az év edzőjének választott Gulyás István szerint öt magyar szabadfogású is eljuthat az olimpiára

Hasonlóképpen 2001-hez, az idei világversenyeken is két érmet szorgoskodott össze a kötöttfogású válogatott. A medáliák mindegyike a nehézsúlyú Deák Bárdos Mihály nevéhez fűződik, aki a tavaly nyert Eb-aranya és vb-ezüstje mellé szerzett most újabb két ezüstöt. Az eredményeket tekintve tehát úgy tetszik, nem történt előrelépés az idehaza népszerűbb fogásnem életében, ám Komáromi Tibor szakágvezető szerint a fejlődés ezúttal elsősorban a versenyzők hozzáállásában mutatkozik meg.

Meglehetősen szűk, ahogy mondani szokták, családi körben  a jelző szinte szó szerint értendő, a versenyzőkön kívül csak a hozzátartozók üldögéltek a lelátón  zajlottak az országos vívóbajnokság zárónapjának küzdelmei: a férfi és női tőr-, illetve a női kardcsapatok döntői. A finálékba az erőviszonyoknak megfelelően az arra legesélyesebbek kerültek, egyedül a kardozóknál maradt el az álomdöntőnek kikiáltott UTEHonvéd derbi  a felek ugyanis már az elődöntőben összefutottak, ahonnét a címvédő lilák léptek tovább az aranycsatába.