Nem túl szerencsésen búcsúzott el a Dunaferrtől Éger László, a labdarúgócsapat védője, aki az egyesület anyagi nehézségei miatt Debrecenbe igazolt, ám előtte mint azt január 30-i számunkban olvashatták néhány dolgot elárult az egyesület belső életéből. Többek között, hogy a focisták nem ápoltak valami jó viszonyt a többi sportág képviselőivel, ráadásul az ellentétek a jégkorongozókkal egyszer a tettlegességig fajultak.
– Nem értjük a labdarúgókat – reagált a hokisokat ért vádakra Szélig Viktor, az Acélbikák csapatkapitánya. – Egy, az ő szereplésüket boncolgató cikkben miért kell nekünk támadniuk? – Ezek szerint semmilyen konfliktus nem volt önök között?– Körülbelül egy évvel ezelőtt valóban történt némi incidens, mely az ominózus cikkben jóval erősebbnek lett beállítva a valóságnál. Még hogy pofozkodásig fajult volna a helyzet! Ráadásul mi köze van ennek az anyagi nehézségekhez? Miért kellett az esetet kitálalni?– Felveszik a kesztyűt?– Mindenki foglalkozzon a saját dolgával! De ha már az anyagiaknál tartunk, azt hiszem, minket, hokisokat sokkal érzékenyebben érint az egyesület jelenlegi helyzete, ugyanis mi idevalósiak vagyunk, ráadásul a sportág honi helyzetében túl sok választásunk sincsen a folytatást illetően. – Magyarán, önök nem igazolhatnak el, ha tartozik a klub.– És nem is jelentjük fel azonnal az egyesületet. A focistákat befogadta az általuk emlegetett Dunaferr-család, amíg ment a szekér, jól érezték magukat. Aztán ahogy jöttek a problémák, rögtön menekülni kezdtek. Egy családban nem így viselkednek…