Mentálisan még fejlődni kell

"Ez persze nem azt jelenti, hogy kőkemény profiszemlélet uralkodik a keretben – kezdte a fogásnem első embere. – Lassú fejlődésről beszélhetünk, de szerencsére a srácok közül egyre többen értik meg, csak tartós munkával, akár éveken át tartó robotolással lehet az elitbe kerülni. Ha számokban kellene meghatároznom a változást, úgy tíz-tizenöt százalékkal tartunk előrébb, mit egy esztendővel ezelőtt.”
A szakágvezető a válogatott tagjait két csoportba sorolta, mint mondta, Deák Bárdossal, illetve az Eb- és vb-ötödik helyig jutó Berzicza Tamással – ha nem is maximálisan, de – elégedett, és nem okozott neki csalódást Bóna László, Oláh Tibor és Virág Lajos szereplése sem. Velük ellentétben az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor még mindig nem valós tudásának megfelelően birkózott, bár munkamorálja örvendetes módon javult valamicskét.
"Néhány versenyzőmnek meg kellene értenie, nem elég a viadalok előtti néhány hetet végigdolgozniuk – folytatta Komáromi. – Ráadásul nemcsak fizikálisan, mentálisan is egész évben készülni kell. Berzicza például egyértelműen fejben nem bírja a világversenyeket, de ha előre lejátszaná magában a meccseit, és év közben folyamatosan előtte lebegne a cél, biztosan állandó résztvevője lenne az eredményhirdetéseknek.”
Persze azért nem ilyen egyszerű a képlet, a januárban életbe lépett súlycsoportváltozások például kifejezetten rosszul érintették a mieinket.
"Amikor kiderültek az új kategóriahatárok, azt hittem, Deák Bárdosnak és Berziczának lesznek a legnagyobb gondjai – mondta a szakágvezető. – Erre éppen ők oldották meg legegyszerűbben a feladatot. Bónának, Füredy Leventének, Nagy Balázsnak viszont túl magas lett a felső súlyhatár, Hirbik Csabának pedig eltűnt a súlycsoportja. A mezőny viszont nem változott, azaz nagyobb a harc az érmekért, mint korábban.”
S ha lehet, a következő év még az ideinél is rázósabbnak ígérkezik, hiszen az októberi, franciaországi világbajnokságon a dobogó mellett az athéni kvótákért is harcba indul a világelit.
"Jelen állás szerint, ha a társaság fele kvalifikálja magát az ötkarikás játékokra, már elégedett leszek – elmélkedett Komáromi. – A többiek a két kvalifikációs viadalon javíthatnak majd, és remélem, Athénba legalább öt-hatfős csapat élén utazhatok.”
Ehhez legfőképpen az kell, hogy a keret tagjai megértsék, mit jelent egy olimpián szerepelni. Ha a hozzáállásuk tovább javul, kellemes meglepetéseket szerezhetnek.
"Egy kollégám kint járt az Egyesült Államokban, és kiment egy egyetemi csapattalálkozóra – példálózott a fogásnem első embere. – Mint mondta, minden versenyző úgy ment fel a szőnyegre, mintha vért ivott volna, szinte eszelős tekintettel hajtotta végig a meccseket. Birkózni ugyan nem tudtak, de nagyon akartak győzni. Valami ilyesfajta hozzáállást várnék el én is a srácoktól. Nemcsak akarni kell a sikert, tenni is kell érte. Külföldön rengeteg helyen óriási pénzeket tehetnek zsebre a legjobbak, de meg is felelnek az elvárásoknak. A lengyelek olimpiai bajnoka, Zawadzki bőven túl a harmincon tíz kilókat fogy egy-egy versenyre. Megkérdeztem az edzőjét, mi hajtja még, hiszen már mindent megnyert. Csak sejtelmesen mosolygott. Nálunk egyelőre messze nem ilyen rózsás a helyzet, de azért az is motiválóerő, hogy még ötven év múlva is beszélnek majd az emberről…”