Vége a húsz éves várakozásnak! Chelsea-Tottenham 0-1

Megcsináltuk. Amikor nagyon kellett, a nagynevű, alighanem erősebb ellenfél otthonában győzelmet arattunk. Nem hivatalosan. Dehát üsse kő. Felesleges ezen a meccsen sokáig rugózni. Az első félidőben öröm volt nézni a csapat okos és profi játékát. Sandro csodagóljánál érdemesebbet el sem lehetett volna képzelni arra, hogy megnyerje nekünk a meccset és versenyben tartson bennünket a negyedik helyért folyó küzdelemben. Sajnos a szerencse nagyon összefogott ellenünk - mondom ezt Drogba gyönyörű kapufája ellenére. A második félidőben gyengén játszottunk, alig volt értelmes támadásunk (a szokásos reakció az aktuális bírói balszerencse után - ezen dolgoznia kell Harry-éknek!), és a játék képe alapján akár azt is mondhatjuk, hogy megérdemelt a Chelsea győzelme - azonban mindannyian tudjuk, hogy a focit gólra játszák és a szabályok értelmében a hazaiak bizony rúgott gól nélkül zárták a meccset.Megcsináltuk. Amikor nagyon kellett, a nagynevű, alighanem erősebb ellenfél otthonában győzelmet arattunk. Nem hivatalosan. Dehát üsse kő. Felesleges ezen a meccsen sokáig rugózni. Az első félidőben öröm volt nézni a csapat okos és profi játékát. Sandro csodagóljánál érdemesebbet el sem lehetett volna képzelni arra, hogy megnyerje nekünk a meccset és versenyben tartson bennünket a negyedik helyért folyó küzdelemben. Sajnos a szerencse nagyon összefogott ellenünk - mondom ezt Drogba gyönyörű kapufája ellenére. A második félidőben gyengén játszottunk, alig volt értelmes támadásunk (a szokásos reakció az aktuális bírói balszerencse után - ezen dolgoznia kell Harry-éknek!), és a játék képe alapján akár azt is mondhatjuk, hogy megérdemelt a Chelsea győzelme - azonban mindannyian tudjuk, hogy a focit gólra játszák és a szabályok értelmében a hazaiak bizony rúgott gól nélkül zárták a meccset.

Sandro megérdemli, hogy csak vele foglalkozzunk egy ilyen meccs után. Nagyszerűen játszott végig - bár teljesen megértem Redknapp furcsa "gólörömét" is, mert a töménytelen megszerzett labda mellet sajna elég gyakran csúszott ellenfélhez guruló passz is brazil gyémántunk játékába. Hajlok afelé, hogy nem is van der Vaart volt az év igazolása, hanem ez a 21 éves srác. Hatalmas jövő áll előtte, és remélhetőleg sok-sok évig nálunk marad még.

Azért nem állom meg, hogy ne idézzem a Guardian online tudósítóját a hazai egyenlítő izéjéről:

"An astonishing double balls-up gives Chelsea an equaliser. Heurelho Gomes allowed Frank Lampard's wobbling long-range shot to slither between his legs and then dived backwards desperately to pull the ball back from on or over the line. The linesman, who was 12 yards away from goal, said it was over. Tottenham were furious, and replays showed why: the ball almost certainly was not over the line and, even if it was, there is no way the linesman could have known. He guessed, basically. That's a diabolical and unforgivable error, although it's amusing that Lampard – whose goal was not given when it was over the line against Germany in the summer – should be the scorer."

(Körülbelül: "Egy hihetetlen kettős-hiba meghozza a Chelsea egyenlítését. Gomes engedte átcsúszni Lambard cikázó lövését a lábai között, és kétségbeesetten hátravetődött, hogy a vonalról vagy amögül visszahúzza a labdát. A partjelző, aki 11 méterre volt az alapvonaltól azt mondta, hogy mögüle. A Tottenham hevesen protestált és a visszajátszás mutatta miért: a labda majdnem biztos, hogy nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon - és még ha túl is haladt volna, a partjelző semmiképpen sem volt abban a helyzetben, hogy biztos lehetett volna benne. Egyszerűen találgatott. Ez egy brutális és megbocsáthatatlan hiba, bár az azért érdekes, hogy épp az a Lampard volt a "gólszerző" akinek a szabályos gólját nem adták meg a VB-n.")

Ahogy a fent idézett újságíró is kifejtette a meccs szünetében, nem a hiba mérete a megbocsáthatatlan (centikről volt szó), hanem a természete; ti. az, hogy anélkül intette be a partjelző, hogy bármi szinten biztos lehetett volna a dolgában. (A második Chelsea-gól meg megintcsak centikkel volt les, megesik az ilyen. Csak hát egyszer is nehéz megemészteni, nemhogy kétszer egy meccsen belül.)

Mindegy, no. Erről ennyit. Ezzel a BL-nek is lőttek, immár hivatalosan. Az EL pedig igencsak kérdésessé vált a Liverpool jó formája miatt - bár azért nekünk is lesz egy-két szavunk még ez utóbbihoz. A Citeh elérte a kánaánt - hacsak a Hannover nem üti ki őket a selejtezőben, bár az Arsenal jelenlegi formáját nézve még a harmadik hely sem kizárt. Annyi szívességet viszont jó szívvel megtehet a csapat az Arse-nak, hogy az Eastlands-en azért még elkalapálja de Jongékat. A Chelsea-ben feléledt a hiú ábránd, hogy akár még bajnokok is lehetnek, azonban kábé mindenki tudja, hogy a ManU ezt már röhögve behúzza.

Egy pozitív hatása lehet a mai eseményeknek: ha akárcsak egyetlen újabb szöget is vertünk ezzel a videóbírót ellenző baromarcú FIFA-álláspont koporsójába, akkor az egy pici elégtételt azért jelent majd.

(Most nem szólnék a Drogba első szabadrúgását kapufára ütő, azután viszont hibát hibára halmozó Gomes-ről, vagy az újabb hátvéd-sérülésről, vagy Lennon harmatgyenge játékáról, vagy az egyenlítés utáni összezuhanásról. Emlékezetes meccsel ért véget a BL-ért folyó hadjárat az biztos. És az első félidőben mutatott játék bőven ad alkalmat az optimizmusra - a hibák pedig elég egyértelműen behatárolhatóak ahhoz, hogy orvosolni lehessen őket.)

(Itt a Chelsea-blog nagyon korrekt meccs-riportja.)