Már most aranyrangadó lehet a győriek és a ferencvárosiak meccse

Címvédőként vágott neki a Ferencváros 1963-ban az őszi idénynek, a csapat az 1962–1963-as évadban 1949 után hódította el a bajnoki címet. Ősszel azért rendeztek egyszezonos bajnokságot, mert 1964-ben áttértek az éves rendszerű kiírásra. A tizennégy csapatot felvonultató NB I-ben az FTC 1963. szeptember 15-én idegenben 4:2-re legyőzte a Győrt. A hajrában november 10-én 1:0-re megverte az Ú. Dózsát, ezzel – két mérkőzéssel kevesebbet játszva is – átvette a vezetést a tabellán a Komló és a Győr előtt. Az utolsó előtti játéknapon a zöld-fehérek 7:2-es (!) vereséget szenvedtek a Bp. Honvédtól, a Győr 3:1-re nyert a Pécs ellen. A nagy kudarc után azt írta a Népsport, hogy „a Ferencváros vasárnapi veresége ellenére is a bajnokság első számú esélyese maradt”. Az utolsó kör előtt a Fradinak a Honvéddal szemben egy-, a Győrrel szemben kétpontos előnye volt, ám november 24-én a Szeged 2:1-re legyőzte az FTC-t, a Győr a Csepelt 2:0-ra, Komlón a Honvéd 0:0-t játszott, az NB I-et a Győr vezette a szintén 17 pontos Honvéd és az egy találkozóval kevesebbet játszó Fradi előtt. Nem véletlenül mondta Mészáros József, a Ferencváros edzője: „Rendkívül izgalmas lesz az utolsó kilencven perc, csak annyit mondhatok. Ha Szegeden végig lelkesen játszott volna a csapat és értékesíti a helyzeteit, akkor nyugodtabban utazhatnánk Dorogra.”      

Nos, nem ok nélkül aggódott. A a zöld-fehérek november 27-én 2:1-re kikaptak a 9. fordulóból elhalasztott mérkőzésen, a három 17 pontos együttes között a gólarány döntött az aranyéremről a Rába-partiak javára a kispestiek és az Üllői útiak előtt. A győriek érdemeiről semmit sem levonva, a Fradi eszalasztotta a címvédést, amelyhez a Szeged és a Dorog ellen összesen egy pont elég lett volna…

De hogyan élték meg a győriek a sikerüket? 

A csapat Sopronban játszott a Textilessel, Hidegkuti Nándor edző zsebrádión hallgatta a dorogi mérkőzést, s amikor Szuromi Antal belőtte a Bányász győztes gólját, a soproni meccs a győriek örömmámora miatt félbeszakadt. A mester kijelentette: „A 6:3 óta ez a legboldogabb pillanatom!” Palotai Károly már később a Népsportnak adott interjúban elmondta: „Már visszafelé a buszban leírhatatlan volt a hangulat, a csapat egyik pártoló tagjának a vendéglőjében kezdtük az ünneplést, aztán a Vörös Csillag Szállóba mentünk.” Az egyik korabeli Képes Sport-tudósítás idézi a későbbi játékvezető örömszavait: „Olyan gyönyörű az egész, mint egy álom. Talán még holnap reggel sem fogjuk elhinni, hogy valóban bajnokok vagyunk!” A Népsport a bajnoki értékelőben így fogalmazott: „És megtörtént az óriási meglepetés: bajnokcsapatot ünnepelhetnek a Rába partján. (…) Ezzel a nem várt óriási meglepetéssel zárult az egyidényes bajnokság.” Az 1981–1982-es idénynek is bajnokként vágott neki a Ferencváros Novák Dezső irányításával, míg a 11. Rába ETO kispadján Kovács Imrét a Videotontól érkező Verebes József váltotta, aki a Rába-parton is a nyílt sisakos játékfelfogás híve maradt. A tizennyolc csapatot felvonultató bajnokság felénél az Ú. Dózsa állt az élen a Videoton és a Rába előtt, az FTC a 7. helyen kullogott. Az 1981. november 25-i Győr–Fradin 2–0-s hazai siker született, Verebes József pedig így értékelt: „Úgy érzem, ennyivel jobbak voltunk.” Utólag azért bevallotta, volt időszak, amikor a vendégegyüttes döntő fölénybe került: „Szerencsére a Ferencváros ezt a kritikus időszakot nem tudta kihasználni.” Novák Dezső mérges volt, hogy egy szabályos ferencvárosi gólt nem adott meg a játékvezető, ugyanakkor elismerte, hogy „támadóink egy sor helyzetet kihasználatlanul hagytak”. Mindkét hazai gólt Szabó Ottó szerezte a Népsport által kiválóra, azaz négycsillagosra értékelt mérkőzésen (ahogy manapság, akkoriban is az öt csillag volt a legjobb meccsosztályzat). A tavaszi kör mérkőzése (1982. április 28.) előtt a tabellán a Győr két ponttal vezetett a Fradit megelőzve, és Burcsa Győző nem tagadta: „Azt nem állítom, hogy győzünk a Fradi ellen, de abban biztos vagyok, hogy mi leszünk a bajnokok!”      

Novák Dezső ekkor bizakodott, mondván, „hiszem, hogy ha most sikerülne legyőznünk a Rába ETO-t, akkor képesek lennénk megnyerni a bajnokságot!” A szintén négycsillagos találkozón – amelyen Rab Tibor kihagyta a tizenegyest – 4–3-ra győzött a Győr, Verebes József így nyilatkozott: „0–1 után teljesen átvettük az irányítást, s az Üllői úton a volt bajnokcsapat ellen bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül rúgtunk ennyi gólt.” Az FTC szakvezetője kesergett: „Ki hitte volna, hogy három gólt rúgunk a Rábának és kikapunk?!” Végül a Rába ötpontos előnnyel nyerte meg az aranyat az FTC előtt.

A következő idényben a rangadót megelőzően Novák Dezső újra kesergett: „Amit az utóbbi hetekben Rab, Ebedli, Pogány, Nyilasi, Szabadi, Judik és Murai produkált, az – megengedhetetlen!” Szániel János a győriek ügyvezetője optimistán mondta: „Győzni megy a Rába ETO a Népstadionba is!” Le is mosta 3–0-ra a tartalékos hazaiakat a négycsillagos találkozón, amelynek szünetében Ebedli Zoltánt kiállították. A győriek „Mágusa” reális volt („Azt hiszem, hogy a helyzetek alapján megérdemelten győztünk”), míg az FTC edzője ismét morgott: „A 0–3 túlzás, nem fejezi ki hűen az erőviszonyokat.”      

Az őszi szezonban Csepel, Győr, Honvéd sorrend alakult ki, az FTC hatodikként telelt. A tavaszi Győr–Fradi előtt a hazaiak egypontos előnnyel vezették a tabellát, a vendégek a 87. percben még 3–2-re vezettek, aztán az ugyancsak négycsillagos parádén Burcsa Győző egyenlített (3–3). Az FTC mindhárom gólját Nyilasi Tibor szerezte, a fradisták a Győrnek megadott büntetőt sérelmezték, a szakmai értékelés ekképpen szólt: „Biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből.” Verebes József a hosszú monológja végén megjegyezte, hogy „Rendkívül értékes számunkra ez a döntetlen.” Igaza lett, a Rába egy ponttal megelőzve a Ferencvárost bajnok lett.