Gaizka Mendieta a Bayern München elleni BL-döntőben hiába kényszerítette térdre a szintén világklasszis Stefan Effenberget, a serleget nem a Valencia, hanem a Bayern München emelhette a magasba (Fotók: AFP, Imago Images)

 

 

NÉVJEGY: GAIZKA MENDIETA ZABALA  
Született: 1974. március 27., Bilbao
Nemzetisége: spanyol (baszk)
Sportága: labdarúgás
Posztja: támadó középpályás/jobbszélső
Magassága: 173 cm
Válogatottsága/góljai: 40/8
Klubjai: Castellón (spanyol, 1992), Valencia (spanyol, 1992–2001), Lazio (olasz, 2001–2004), Barcelona (spanyol, 2002–2003 – kölcsönben), Middlesbrough (angol, 2003–2004 – kölcsönben, 2004–2008)
Kiemelkedő eredményei: U21-es Európa-bajnoki ezüstérmes (1996), az UEFA Intertoto-kupa győztese (1998), Király-kupa-győztes (1999), spanyol Szuperkupa-győztes (1999), 2x Bajnokok Ligája-döntős (2000, 2001), angol Ligakupa-győztes (2004),UEFA-kupa-döntős (2006), 2x a legjobb középpályás az UEFA választásán (2000, 2001)

Talán éppen ez, a tragikus hősökre jellemző sors tette őt igazán szerethetővé. Aki látta Gaizka Mendietát játszani a Valenciában, sohasem felejti el, miként vezette két egymást követő idényben Bajnokok Ligája-döntőbe a ragyogó tehetségekből álló csapatot, amely azonban mindkét alkalommal kénytelen volt fejet hajtani Európa egy-egy óriása előtt. Ám amíg 2000-ben a Real Madrid valóban felőrölte Mendietáékat (0–3), a rákövetkező évben a Bayern München csak úgy tudott tizenegyesekkel nyerni, hogy a Valencia végig egyenlő rangú ellenfélként állta a sarat. Mendieta pedig 120 percen át, és a tizenegyespárbajban is csapata vezére volt: a 3. percben ő értékesítette az ellene elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőt (a második félidő elején egalizált a Bayern), majd a hosszabbítást követő szétlövésben – miután Paulo Sérgio kihagyta a bajorok tizenegyesét –, Mendieta elsőként állt oda a spanyolok közül, és a rá jellemző hidegvérrel rúgta a kapuba a labdát.

Akkor talán kevesen gondolták volna, de ez volt a támadó középpályás utolsó labdaérintése Valencia-mezben, mert miután a Bayern végül felülkerekedett a tizenegyespárbajban, őt pedig az év középpályásának választotta az UEFA, a nyáron, minden idők legdrágább spanyol játékosaként átszerződött a Lazióhoz 48 millió euró ellenében. Ne feledjük, 2001-et írtunk – ekkora összeget még ma is csak topjátékosokért fizetnek ki!

Jellemző pillanat Mendieta pályafutásából: a 2001-ben elveszített BL-döntő után


Lehet, hogy Mendietát túlságosan is nyomasztotta az irdatlan vételár, esetleg szimplán nem találta a helyét Olaszországban, de tény, hogy a Rómában eltöltött egyetlen idénye alatt csak árnyéka volt önmagának, majd miután a Lazio a következő évben kölcsönadta a Barcelonának, csupán egy fokkal mutatott jobb teljesítményt, így egy újabb év múlva, a következő állomására, a Middles­brough-hoz is kölcsönbe érkezett. Itt ugyan segített elhódítani a klub történetének első jelentős trófeáját, a Ligakupát, a Boro pedig véglegesen szerződtette a Laziótól, ám ez már a hattyúdal időszaka volt Mendietának, aki az egyre szaporodó sérülései miatt végül 2008-ban tett hivatalosan pontot profi pályafutása végére.

Természetesen a spanyol válogatottnak is meghatározó tagja volt, ám a La Rojával is inkább a keserűség jutott neki osztályrészül, hiába tartozott a csapat a világ legjobbjai közé. Már utánpótláskorában tapasztalta a fájó kudarcot: az 1996-os, hazai rendezésű U21-es Eb-n a spanyolok 11-esekkel maradtak alul a döntőben Olaszország ellen. A 2000-es Eb-n a negyeddöntőben a későbbi győztes franciáktól kapott ki a válogatott, a 2002-es világbajnokságon pedig a Dél-Korea elleni emlékezetes bírói döntések után elvesztett negyeddöntő jelentette a végállomást.

Akárhogy is nézzük, Mendieta az a játékos volt, aki tehetsége és teljesítménye révén, pályafutása csúcsán simán megérdemelte volna az Aranylabdát, ám fájó módon ezt az elismerést elsősorban az eredményekhez kötik. Visszavonulása után sem távolodott el a futballtól, és az évek során több sporttelevíziónál dolgozott elemzőként, manapság pedig a La Liga nagyköveteként is tevékenykedik. Ebbéli szerepkörében vett részt azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen lapunk is jelen volt. Tehát Gaizka Mendietával beszélgettünk.

Negyven mérkőzésen szerepelt a spanyol válogatottban


– A La Liga jelenlegi játékosai közül kiben fedezi fel önmagát?

– Nem nagyon szeretem összehasonlítani magam más játékosokkal, mert mindenki egyéniség a maga módján, de hasonlóságokat fel tudok fedezni. Esetleg, ha Pedrit és Gavit összegyúrnánk – de ezt nem nagyképűségből mondom. Hasonlóan játsszák át a középpályát, hasonlóan védekeznek, hasonló a támadófelfogásuk, és gólokat is szereznek. Sok minden függ egy adott taktikai rendszertől is, és mai taktikákban nehéz egy hozzám hasonló középpályás-feladattal megbízott játékost találni. Nekem elsősorban a támadásokkal kellett törődnöm, a védekezéssel nem annyira.

– Hogyan látja a La Liga mostani idényét, ki lehet a bajnok?
– A Barca mindig esélyes, idén új csapatot épített, Xavi pedig már rátalált a saját stílusára. A Barca és a Real Madrid új játékosai mindannyian a legjobbak közé tartoznak. Úgy érzem, az Atlético Madridnak kicsit nehezebb lesz rálelnie a trófeához vezető útra, de Diego Simeone biztosan nem adja fel, mert kiváló kerete van. A Sevillával és a Villarreallal is számolni kell a kerete minősége miatt, a negyedik helyre bármelyikük odaérhet, de én elsősorban a Villarrealt várom oda, mert rengeteget fejlődött az utóbbi négy-öt idény során, nemcsak Spanyolországban, hanem Európában is. Szerintem tehát a Barca és a Real a favorit, mellettük az Atléticót és a Villarrealt várom a négybe.

– Milyennek találja Gennaro Gattuso Valenciáját?
– Nagy reményeket fűzök hozzá, mert Gattuso kiváló munkát végzett korábbi csapatainál, a támadójátékra helyezi a hangsúlyt, márpedig a Valencia szurkolói a támadófutballra vevők, a csapat történelmileg is a támadójátékra van berendezkedve. Remélem, hogy Gattuso is a támadók köré építi a csapatát, a Getafe ellen már sikerült öt gólt szerezni, és ugyan nem lehet minden meccsen ilyen eredményesnek lenni, de az látszik, milyen filozófiát ültetett el a csapatban, és ez a legfontosabb.

BEST OF MENDIETA


– Nehezebb ma profi futballistának lenni, mint húsz éve volt? A big data, a nagy mennyiségű adatfeldolgozás rendszere dönt szinte mindenről.
– Ez egy fontos kérdés manapság. Sohasem volt könnyű profi labdarúgónak lenni, mert mindig is konzisztens formát kellett produkálnia a játékosoknak – technikailag, fizikailag egyaránt. A kilencvenes években is nehéz volt átugrani a lécet, mert mindig a legjobbadat kellett hoznod, ha csak egy kicsit is meginogtál, azonnal lemaradtál. Manapság talán még nehezebb, mert a technika fejlődése révén több játékos közül választhatunk – korábban ezek a lehetőségek behatároltabbak voltak, ma leülünk a számítógép elé, és több száz játékost elemezhetünk. De aki jó fizikailag és fegyelmezett taktikailag, könnyebben elérhet a professzionális szintre. Én magam nagyon szeretem a big datát, mert rengeteget segít az elemzői munkában.

– Mit gondol a játékosokra mostanság nehezedő médianyomásról?
– A sajtó mindig is nagy nyomást gyakorolt a sportág szereplőire, de manapság nemcsak a hagyományos média van jelen, amelyik megmondja, hogy egy játékos jól játszott-e vagy sem – ezt egyébként meg kell szokni, ez a szakmánk része –, már a közösségi médiára is oda kell figyelni, ami sokkal veszélyesebb lehet. A játékosoknak, a kluboknak, a profi labdarúgásban dolgozóknak meg kell tanulniuk, hogyan kommunikáljanak ezeken a csatornákon.

AMIKOR KIJÖTT A LÉPÉS
Gaizka Mendieta ugyan szinte a modern futball tragikus hősének archetípusa, a cervantesi bús képű lovag, de akadt egy sorozat, amelyben nemcsak a Valenciának, de neki is nagyon kijött a lépés: az 1998–1999-es Király-kupában legendás teljesítménnyel vezette diadalra csapatát. A nyolcaddöntő visszavágóján az ő gólja döntött a Levante ellen, majd jött a Barcelona elleni negyeddöntő, amelyen egy-egy góllal vette ki a részét a Valencia kettős győzelméből, hogy aztán a Real Madriddal szembeni elődöntő első mérkőzésén, többek között az ő találatával, a Turia-partiak 6–0-val küldjék haza a királyi gárdát. A 2–1-re elveszített visszavágó már nem számított. Végül az Atlético Madrid elleni döntőben szerezte élete egyik legnagyobb gólját: mellel vett le egy beadást a tizenhatosnál a kapunak háttal, jobb combbal dekázott egyet, majd szintén jobb lábbal átemelt két védőt, hogy aztán a kapura fordulva, a le sem eső labdát ballal a hálóba zúdítsa. A Valencia 3–0-ra nyerte meg a döntőt, Mendieta pedig csapatkapitányként emelhette magasba a trófeát.


– A La Ligában jó ideje nincs magyar játékos. Elképzelhetőnek tartja, hogy a spanyol élvonalba szerződjön valaki a közeljövőben?
– Természetesen elképzelhetőnek tartom, mert a La Liga nemzetközi közeg, a big datán és a megfigyelőrendszeren keresztül pedig minden országot górcső alá veszünk, és csak idő kérdése, hogy lesz-e magyar a La Ligában. Minden a játékos kvalitásán múlik, ide ugyanis csak a legjobbak juthatnak el. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor érkezhet magyar labdarúgó a La Ligába. Természetesen a játékos tudásától és a bajnoksága színvonalától függ, és attól is, hogy szerepelt-e a válogatottjával nagy tornákon, vb-ken, Eb-ken. Remélem, minél hamarabb sor kerül rá, mert előnyös minden félnek: a ligának jót tesz, ha minél több nemzet képviselői szerepelnek benne, és Magyarországon is nagyobb érdeklődés övezné a spanyol bajnokságot, ha lenne magyar szereplője.

– Melyek a legjobb érvek a La Liga mellett, összehasonlítva más bajnokságokkal?
– Számos televíziós társaságnak dolgoztam már az évek során, különböző ligák és európai kupák közvetítésén vettem részt, és mondhatom, hogy a taktikai és technikai színvonal a La Ligában a legmagasabb. Az egyéni képességek terén, az edzők szaktudását tekintve, főleg a topcsapatainknál, a La Liga kiemelkedik. Az együttesek versenyképessége évről évre változik: a La Ligának több különböző bajnoka volt az elmúlt 15-20 évben, mint a világ más bajnokságainak. Persze mindenkinek a Barca–Real Madrid versengés ugrik be, de ha megnézzük a Premier League-et, a Bundesligát vagy a Serie A-t, mindig ugyanazok a klubok bukkannak fel. A fő érvem mégis az, hogy a La Liga adja a legtöbb tehetséget idényről idényre.

– Mit gondol az új Barcelonáról? Olyan legendák kényszerülnek a kispadra, mint Gerard Piqué vagy Jordi Alba.
– Nem jó érzés, ha az ember legendás játékosokat lát a kispadon ülni, de labdarúgóként el kell fogadni ezeket a ciklusokat: ők a barcelonai karrierjük végéhez értek. Ezzel együtt fontos tagjai a csapatnak, amelyben rengeteg a fiatal tehetség, akiknek szükségük van a tapasztalt játékosok segítségére, mert a nagy meccseken elsősorban fegyelmet kell tanulniuk. Xavi nagyon okosan gardírozza a keretet, mert az együttes vérkeringésében tartja a tapasztalt játékosokat is. Labdarúgóként én is átéltem ilyen időszakot, és nem volt kellemes, hiszen játszani akartam, mégsem játszhattam annyit. Természetesen mindig az edző szava dönt, minden labdarúgónak el kell fogadnia a kijelölt szerepkört, de Xavi mindig a csapat érdekeit szem előtt tartva rakja össze a gárdát. A Barcában rengeteg a fiatal tehetség, megérkezett az új generáció, és ezt el kell fogadni.

– A spanyol válogatott mindig is a világ legjobbjai közé tartozott – mi hiányzott a 2000-es Eb-n és a 2002-es vb-n a csapatból, amelynek ön is a tagja volt?
– A spanyol válogatott mindig felvette a versenyt a legjobbakkal, és minden tornán az esélyesek közé tartozott. Sajnos,az én időmben rendre hiányzott egy kis szerencse, mert egyébként kiváló egyéni képességekkel megáldott labdarúgókból álló nagyszerű válogatottjaink voltak, mégsem sikerült révbe érnünk. Ezzel együtt az én korosztályom adta meg az alapot annak a generációnak, amely később minden fontos trófeát elhódított. Nálunk minden generáció az előtte lévő szintjét szeretné elérni, és ez a lépcsőzetesség vezetett a 2008-as és 2012-es Európa-bajnoki, valamint a 2010-es világbajnoki címhez. Válogatottunk történetének fontos eleme, hogy folyamatosan fejlődni akarunk. A mai válogatottnak is meg kell találnia az egyensúlyt, felnőnie a korábbinál is magasabb szintre, hogy versenyképes legyen. Idén világbajnokság lesz, remélem, Spanyolország ismét az aranyéremért küzd.

A FUTBALL ÉS CASTELLÓN, MINT CSALÁDI ÖRÖKSÉG
Gaizka édesapja, Andrés Mendieta (jobbra) szintén labdarúgó volt, igaz, ő kapusként játszott. A Baszkföldön született apa a Valencia autonóm közösséghez tartozó Castellón tartományban, a CD Castellónban fejezte be pályafutását, majd a klub alkalmazottjaként dolgozott. A fia ugyan szintén Baszkföldön, Bilbaóban született, ám labdarúgóként a Castellónban (balra) kezdte bontogatni szárnyait. Ennek az örökségnek köszönhető tehát, hogy a baszk klasszis az édesapja nyomdokain haladva nem Baszkföldön kezdte karrierjét, egyébként csakúgy, mint Ander Herrera (Zaragoza) és Roberto Rios (Betis).


– A rockzenész Lou Reed az ön egyik kedvence, az egyik legnagyobb slágere pedig a „Perfect day” (Tökéletes nap). Milyen volt a tökéletes nap önnek a pályafutása során?

– Szerencsére több tökéletes napom is volt a karrieremben, persze a tökéletes jelző kicsit erős, inkább azt mondanám, boldog napjaim voltak. Azok, amikor a Valencia csapatkapitánya lehettem, amikor trófeákat nyertem a Valenciával, amikor a világbajnokságon játszottam, az Európa-bajnokságon vagy kupadöntőkön – számos szép emléket őrzök. Ha igazán tökéletes napot kellene megneveznem, ahhoz világbajnokságot kellett volna nyernem vagy Bajnokok Ligáját. Természetesen nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértem, de a tökéletességhez nagy trófeák kellenek.

– A kelet-európai játékosoknak miben kell fejlődniük, hogy odaérjenek a La Ligába?
– Fontos, hogy a régió bajnokságai nagy hangsúlyt fektessenek a tehetséggondozásra, a fiatalok kinevelésére, és lényeges, hogy a játékos minél több mérkőzést játsszon az adott bajnokságban, és érjen el a válogatottjába is. Érezze a fejlődést, érezze, hogy mindig a maximumon teljesít, mert a La Liga elvárásainak csakis így lehet megfelelni. Ma már minden ligát könnyű szemmel tartani, ez a saját tapasztalatom is, így viszont óriási a merítési lehetőség.

Mendieta vallja, a taktikai és technikai színvonal a spanyol élvonalban a legmagasabb


– Az elmúlt idényben a Real Madrid nemcsak a bajnokságot, a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Az immár a Robert Lewandowskival felálló Barcelona megismételheti ezt a sikert?

– Nem kérdés, hogy az esélyesek közé tartozik a Barcelona, de a Real Madrid ugyanazt a szintet hozza, mint az előző kiírásban, így a királyi gárda is a fő favoritok közé sorolható a BL-ben. A két spanyol óriás mellett a szokásos nagyágyúk tűnnek még fel – Bayern München, Manchester City, Liverpool, Paris Saint-Germain. Meglátjuk, hogyan alakul a BL, ráadásul ez különleges idény lesz a téli világbajnokság miatt. Személy szerint nagyon boldog lennék, ha a Barcelona több trófeát is elhódítana, de annak is örülnék, ha valamelyik spanyol csapat nyerné meg a Bajnokok Ligáját.

– Ki az a három fiatal játékos, akire idén érdemes lesz odafigyelni a La Ligában?
– A bőség zavarával küzdök, mert tényleg nagyon sok fiatal tehetség játszik idén is a La Ligában. A Barca és a Madrid tehetségeit mindenki ismeri, ezért inkább máshonnan választanék. Nagyon tetszik Aimar Oroz az Osasunából, aki fiatal kora ellenére nagyon érettnek tűnik, és biztos vagyok benne, hogy sok örömet szerez majd a csapat szurkolóinak. Jon Karrikaburu a Real Sociedadból szintén kiváló játékos, a csapata is ragyogó erőt képvisel, és tőle is sok jóra számíthatnak a Real szimpatizánsai. És Nico Williams a Bilbaóból – ő talán nem is annyira ismeretlen, tavaly már szerepelt a felnőttcsapatban, és azt várom, hogy idén valóban berobbanjon. Ő és a bátyja, Inaki nagyon sokat tehet a Bilbaóért.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 24-i lapszámában jelent meg.)