Nem az olimpia az egyetlen nagy sportesemény, amelyen külön jegy is szükséges (lehet) ahhoz, hogy bejusson az akkreditált újságíró a versenyekre: a nagy labdarúgótornákon szintén jegyosztás és kvótarendszer van, ha valaki kimarad, akkor szerencsés esetben várólistáról kerülhet tovább.
Az ötkarikás játékokon általában azokra az eseményekre adnak ki korlátozást, amelyeken egyrészt hatalmas a nemzetközi érdeklődés, másrészt a meghatározó országok (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Németország, Nagy-Britannia, Japán stb.) sajtósai tömegével vonulnak ki. Így aztán egyértelmű volt, hogy jegyes lesz az összes úszódöntő: Hosszú Katinkáék fináléira csak úgy juthattak ki (példának okáért) a magyar újságírók, hogy saját olimpiai bizottságon keresztül „álltak sorba” jegyért.
A nemzeti olimpiai bizottságokat pedig nem mindig kényeztetik el, volt olyan úszódöntős nap, amelyre az eredeti elképzelés szerint csak 3 plusz 1 (fotós) jegyet kapott volna a teljes akkreditált magyar sajtórészleg. Ez aztán sajtóattaséi közbelépésre megváltozott pozitív irányba az első döbbenet után...
Az úszódöntőkön kívül jegyrendszert írtak ki a női torna csapatverseny és egyéni összetett döntőjére, itt elképesztő volt az amerikai, kínai és orosz érdeklődés. Az amerikai–kínai férfi kosárlabdameccsre szintén korlátozott volt a bejárás, míg a nyitó és záró ünnepségek mindig külön belépősek. Szintén kiemelt esemény a férfi kosárlabdatorna, valamint tenisztorna döntője is.
A listára érdeklődéstől függően kerülnek fel az események, de le is lehet onnan kerülni: előbb a strandröplabda helyosztókra oldották fel a korlátozást a szervezők, majd általános meglepetésre pénteken kitették, hogy az atlétika sem lesz külön belépős, beleértve a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét is. Mondhatni, Usain Boltra közel sem annyira kíváncsiak, mint Hosszú Katinkáékra. Tegyük hozzá: az Olimpiai Stadion médiaszektora is jóval nagyobb, mint a versenyuszodáé.
Mi történik, ha valaki saját olimpiai bizottságán keresztül sem jut jegyhez? Az utolsó lehetőség beállni azokért a jegyekért, amelyeket a bizottságok nem osztottak ki, ezek ugyanis visszakerülnek a várólistára.
A jegyelosztásnál mindig prioritást kapnak azok az országok, amelyek érintettek az adott sportágban: a magyaroknak könnyebb dolguk volt bejutni az úszódöntőkre, hiszen ezekben rendre érintettek voltunk, de kosárlabdára vagy a tornafinálékra érintettség hiányában már jóval nehezebb bekerülni.
A jegyek nagyon hasonlítanak a rendes olimpiai belépőkre, csak jelzik az akkreditált személy helyét (asztalos munkaállomás, asztal nélküli pozíció vagy fotós pozíció), azt, hogy a belépő csak akkreditációval együtt érvényes, hátul pedig a szigorú figyelmeztetés: tilos eladni a jegyet vagy üzérkedni vele, aki ezt a szabályt megszegi, azt nemcsak kizárják az olimpiáról, hanem azonnal jogi eljárást is indítanak ellene.
No de hogyan drukkolhatnak a helyszínen a sportolók? Az ő jegyrendszerükről már írtunk korábban!