Kikényszerített rekordok – Csinta Samu publicisztikája

Immár szinte konkurencia nélkü viszi a sportújságok címlapjait a futballal és a rögbivel de facto már holnap elkezdődő párizsi olimpia. Bizonyára sokan beállították már az „ébresztőiket” a különböző sportágak tv-közvetítéseire. Nyilván elsősorban a közvetlen érdekeltség, a kedvenc sportágak szerint, az atlétika nézettsége azonban minden „elfogultságtól” függetlenül bizonyára most is toplistás lesz. A nemzetközi szövetség (WA) által közzétett adatok alapján immár tudható, hogy a 2021-es tokiói játékok győztesei közül 36 versenyző – egy kivételével valamennyi férfi (21), illetve 15 női címvédő – készül az ismétlésre. Mellettük pedig több világcsúcstartó. Összesen mintegy 200 ország 1800 sportolója indul a 23 női és 23 férfi-, valamint a két vegyes számban. Egyszóval garantálható az atlétikai csillagok háborúja a Stade de France-ban és Párizs utcáin rendezendő versenyeken.

Többnyire mindig így volt ez, nem véletlen, hogy a valamennyi sportág bázisául szolgáló, a legtermészetesebb emberi mozgásformákat „intézményesítő” sportág olimpiai létjogosultságát sohasem kérdőjelezték meg. A könnyen értelmezhető versenyek – aki elsőként ér célba, az a győztes, akárcsak a legmagasabbra, legtávolabbra ugró vagy a szert legtávolabbra hajító – ma már sokkal színvonalasabb körítéssel kerülnek a néző elé, ennél több pedig aligha kell a népszerűséghez, az „eladhatósághoz”. Emellett az atlétika menetrendszerűen kitermeli a maga sztárjait, miközben lassacskán fogynak a sokat vitatott hitelességű „ókori” csúcsok, az újakat már napjaink sokkal alaposabbnak hitt és remélt ellenőrzései mellett, azaz etikusabb körülmények között érik el. S talán lassan az a letargikus állapot is eltűnik, amelybe a kommunista érából származó „űrrekordok” érinthetetlensége süllyesztette egy időben a sportágat.

Ezt a trendet erősíti az ukrán Jaroszlava Mahucsih nemrégiben elért 210 centis magasugró-világcsúcsa, amely révén a bolgár Sztefka Kosztadinova 1987-es, egy centivel kisebb világrekordját küldte jól megérdemelt nyugállományba. Nyilván sokakban megfogalmazódhat a kérdés, hogy a 140 tagú ukrán olimpiai küldöttség derékhadát adó atléták a szomszédban dúló háborús állapotok közepette hogyan képesek több számban is olimpiai dobogóra esélyes versenyzőt kiállítani. A magyarázat egyrészt a szovjet atlétikai módszerekre építkező, ugyanakkor a sok versenyzőt alapul vevő szakmai munkára vezethető vissza, másrészt arra, hogy a piacképes ukrán atléták ma már kivétel nélkül külföldön élnek és edzenek. Akár az afrikai csodafutók, akik csak látogatóba járnak haza.

Mahucsih odüsszeája azután kezdődött, hogy 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az agresszió kirobbanása után a belgrádi fedett pályás világbajnokságra készülő maroknyi ukrán csapat előbb egy kis edzőtáborba költözött Hmelnickijbe, majd néhány nap múlva a nyugati határ közelébe vitték őket, aztán három napig tartó viszontagságos utazás után, napokkal a vb-rajt előtt Szerbiába érkeztek. A hányattatások ellenére a tokiói olimpiai bronzérmes Mahucsih 202 centis ugrással győzött Belgrádban, és azt követően már nem is tért haza. Szponzorai segítségével a klasszikus versenyhelyszínekhez jóval közelebb fekvő, Nürnberg melletti egyetemi városban, Erlangenben telepedett le, azóta ott él édesanyjával, nővérével és annak kisfiával. Felkészülését, fejlődését a jelek szerint nem törte derékba az elszakadás, az otthon maradt apa iránti aggódás, és 2024. július 7-én a párizsi Charléty Stadionban rendezett Gyémánt Liga-viadalon mindjárt első kísérletre átugrotta a 210-re emelt lécet.

Tekintve, hogy mindössze 22 éves, remélhetőleg sokáig és egyre nagyobb magasságokban láthatjuk repkedni versenyfrizurának „rendszeresített” copfjait. Hogy a Track and Field News magazin által 2000-ben a 20. század legjobb női magasugrójának választott kétszeres olimpiai bajnok Balázs Jolán nyomdokaiba lépjen, azt elsősorban a felgyorsuló idő, illetve a sportág egyre magasabb színvonala látszik korlátozni. Ne feledjük ugyanis, hogy az 1936-ban Temesváron született magyar ugrófenomén 1949-től 1967-ig tartó pályafutása során 14 lépésben „emelte” 174-ről 191-re a női magasugró-világrekordot, tíz éven át uralta a nemzetközi versenyeket, 1957 és 1967 között 140 viadalt nyert meg – köztük két olimpián is diadalmaskodott. Miközben neki is sokszor meg kellett küzdenie a nemzetközi helyzettel.

A pillanatnyi atlétikai helyzet viszont vitán felül fokozódik, megkockáztatom, minden idők legkiegyensúlyozottabb mezőnyét láthatjuk majd a nyári játékokon. A csillagok szerencsés állása mellett mindennek „magyar okát” is felfedezhetjük, hiszen a nemzetközi rangsorolás rendszerének kidolgozója és működtetője a legendás statisztikus, Spiriev Bozsidár utódja, Spiriev Attila és csapata. Részben ez a pontrendszer kényszerítette ki a versenyzők programjának a Covid-időket követően tapasztalt példátlan besűrűsödését, hiszen pontokat csak versenyezve lehet szerezni, a pontszámok pedig a világversenyeken indulásra jogosító helyezéseket alakítják. A sokasodó viadalok, a rajtuk való részvétel prése természetesen kezdetben szakmai körökben sok gyanakvást szült, hiszen elsüllyesztette a korábbi évtizedek során klasszikussá vált edzésperiódusok elméletét. A versenyzőknek gyakorlatilag áprilistól szeptemberig kell folyamatosan a csúcsforma közelében lenniük, a fedett pályás idényben sem nagyon lazsálhatnak. Az elsősorban a csapatsportokban honos nézet – amely szerint a legjobb edzés a mérkőzés – az atlétikában is egyre inkább érvényessé válik, a javulás pedig nemcsak a topversenyzők esetében érzékelhető, a mezőny általános nívója is sohasem látott magasságokba emelkedett. Mindezek alapján elképesztő színvonalú küzdelmek várhatók a párizsi olimpián, hiszen néhány kiemelkedő – például a rúdugrózseni „Mondo” Duplantis szintű – atlétát leszámítva a számok többségében inkább esélyesek csoportjáról beszélhetünk, mintsem csúcsfavoritokról. Így előre és nevesítve legfeljebb Sifan Hassan öngyilkos vállalkozására tudnám felhívni a figyelmet, az etióp-holland futó négy versenyszámban készül indulni: 1500, 5000 és 10 000 méteren, valamint a maratonin.

Óhatatlanul felvetődik, hogy mire lehetnek képesek a magyarok ebben a már-már áthatolhatatlan sűrűségű mezőnyben. A húsztagú csapat létszámában nem fest rosszul, főleg a fentebb ecsetelt rangsorolás tükrében. A tavalyi budapesti világbajnoksághoz képest elsősorban nem számbeli szempontból beszélhetünk mégis némi megtorpanásról, inkább abban a tekintetben, hogy néhány egy évvel korábban berobbanó atlétánk idei versenyzése különböző okokból kevésbé sikerült jól. Éremközelben változatlanul a kalapácsvető Halász Bence jár, de még józanabbul hangzik, ha azt mondjuk: az első hathoz tartozik, és ebből aztán majdnem bármi kisülhet.

Az olimpiai előtti szezonzáró viadal, a hétvégi, londoni Gyémánt Liga-verseny eredményeit látva mindenesetre már dörzsölhetjük a tenyerünket: úristen, micsoda olimpia vár ránk! A sportág, amelynek világtérképén ma már gyakorlatilag nincsenek fehér foltok, emlékezetes napokat ígér augusztus első napjától, amikor 7.30-kor elrajtol a férfi 20 kilométeres gyaloglás mezőnye, egészen a záróceremóniáig, augusztus 11-ig. Személy szerint azt sem zárom ki, hogy Jarmila Kratochvilová 800 méteres síkfutásban 41 éve regnáló 1:53.28 perces világcsúcsának végzete is elérkezik. Az angol fővárosban ugyanis a brit Keely Hodgkinson 1:54.61-gyel ért célba…