Tigran Barszegjan: Elszántan és jól játszva akarunk helytállni az esélyesebb magyarok ellen

A Konferencialigában már találkozhattunk idén nyáron az örmény válogatott szövetségi kapitányával, Jegise Melikjannal. Akkor még a Pjunik Jerevánt irányította, a második selejtezőkörben 2–1-es hazai sikert követően Győrben 3–1-re kikapott csapatával, így kiesett. A szoros párharc ellenére Borbély Balázs mindkét találkozón felülmúlta örmény kollégáját, aki kifejezetten mély védekezést választott hazai pályán. A 2–1-es előny tudatában az idegenbeli visszavágón szintén erre és persze az első mérkőzésen hatékonyan működő kontraakciókra építette csapata játékát, azonban Győrben már sokkal pontosabban, türelmesebben és kreatívabban játszott az ETO, és viszonylag könnyen alakította ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, a 4–3-as összesítés pedig hízelgő volt a jerevániakra nézve. 
Az örmény válogatott eddigi két világbajnoki selejtezőjére sem változtatott sokat a stílusán a szakvezető – a keret összetétele miatt nincs is rá különösebb oka vagy lehetősége, messze a legszerényebb képességű válogatott keret áll rendelkezésére –, a felállás azonban négyről háromvédősre változott. Inkább a csapat bal oldala az aktív a labdás játékban, és ez abban is megmutatkozik, hogy máshonnan nem is teremt veszélyt az együttes. Érdemes a Slovan támadójára, Tigran Barszegjanra és a Krasznodar középpályására, Eduard Szpercjanra odafigyelni a bal oldalon, de a nigériai származású védekező középpályás, Ugochukwu Iwu is a csapat erősségei közé tartozik, és persze fontos láncszem a Puskás Akadémia védője, Giorgi Harutjunjan.
Szakmai partnerünk, a Cube stíluselemző grafikonjai szerint nincs igazán kiemelkedő erőssége az örmény válogatottnak: átlag feletti a kontrajátéka, a fejpárbajai száma és a labdabirtoklása, de mindez két mérkőzés mintája, és valószínűleg a magyar válogatott sokkal inkább rá tudja kényszeríteni az akaratát, mint az ír, amely tizenegy a tizenegy elleni játékban ötlettelenül, többségében előkészítetlen beadások erőltetésével futballozott a két őszi tétmeccsén. A júniusi, Azerbajdzsán elleni felkészülési mérkőzés egyértelműen az örmények elleni selejtezőre való felkészülést szolgálta, és akkor négy védővel állt fel a magyar válogatott. Elsődleges, hogy mélyen védekező, kontrákra játszó csapat ellen a lehető legtöbb labdaügyes játékost küldjön pályára Marco Rossi, és a labdás játékot a kreatív megoldások mellett a türelem jellemezze: Tóth Alex és Szoboszlai Dominik szerepe rendkívül fontos a védelem bontásában, ahogy a két támadó szellemű szélső és szélső védő váltásai is. Ha esetleg Tóth Barna lesz a középcsatár, nem sokat kell módosítania a megszokott játékán, a Paksban rengeteg időt tölt az ellenfél tizenhatosán belül, sokat is ér labdába a legveszélyesebb területen, mert jól helyezkedik.
Portugália ellen teljesen fegyvertelenül szállt harcba Örményország (0–5), de Írországot megverte (2–1), s nem lehet kihagyni a képletből, hogy Magyarország legyőzésével hatalmas lépést tehetne a pótselejtező felé. Motivációból nincs hiány, a magyar válogatottnak kulcsfontosságú, hogy a labdajáratásba ne csússzon hiba, mert a vendégek kontratámadásai végzetesek lehetnek a világbajnoki reményeinkre nézve. (M. D.)

Tigran Barszegjan, a szlovák élvonal, a Niké Liga egyik nagy egyénisége. A Slovanban vezérszerepet tölt be, különc stílusát sokan kedvelik, mások kevéssé tolerálják, szokása, hogy góljai után úgy tesz, mintha pénzt szórna a közönség felé. Vladimír Weiss, a pozsonyi együttes vezetőedzője szerint kivételes tehetség, aki „ha kicsit többet edzene, biztosan nem nálunk, hanem már elit klubban futballozna”.
Furcsa szokása továbbá, hogy minden mérkőzés előtt betér az egyik népszerű gyorsétterembe.
„Nálam ez évek óta alap. Kizárólag csirkés burgereket eszem, mellé sült krumpli, nuggets és kóla – ez a csúcs!” – mondta nevetve a Slovanról készült dokumentumfilmben.
Az örmények csapatkapitánya mindemellett különleges cipőben futballozik.
„Az összes csukám közül a hupikék törpikés a legjobb, abban rúgtam a legtöbb gólt. Hogy miért ezek a figurák vannak a cipőn? Egyszer elvittem a családomat a Hupikék Törpikék Parkba Pozsonyban. A kisfiamnak nagyon tetszett, folyton énekelte is a meséből ismert dallamot, s azt mondtam magamnak: rendben, akkor törpöket nyomtatok a stoplisomra. Meg is tartottam az ígéretemet.”
Akik esetleg nem kifejezetten kedvelik, azok is elismerik, hogy óriási szíve van, emberségéről nemrégiben a dunaszerdahelyi szurkolók is megbizonyosodhattak, holott a Slovan-játékosok a legkevésbé sem a kedvenceik. A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzésén a pozsonyiak 3–2-es vezetésénél Ammar Ramadan kihagyta a DAC büntetőjét. Több slovanos sportszerűtlenül viselkedett a szír játékossal szemben, amikor közbelépett Tigran Barszegjan és védelmébe vette a csatárt: „Mondtam neki, ne csüggedjen, én nemrégiben BL-meccsen hagytam ki tizenegyest, ami miatt több millió eurótól esett el a Slovan.”
Egyébként is vallja, nem a meccsek, a gólok és a győzelmek a legfontosabbak, hanem az egészség és maga az élet. Nem mellesleg teljesítette a kétéves katonai szolgálatot, éles helyzetben segített kimerült bajtársain.

Az előző két meccsen már Jegise Melikjan ült az örmény válogatott kispadján, vele szemlátomást szervezettebb a csapat, szélesebb a taktikai repertoárja, mindamellett idő kell még, hogy a kapitány elképzeléseit teljes mértékben elsajátítsák a labdarúgók. Éppen emiatt alakulhatott úgy a Portugália elleni mérkőzés, hogy súlyos vereség lett a vége, az írek legyőzésekor sokkal jobban nézett ki a válogatott, okosan futballozott, szerintem megfelelő színvonalon teljesített. A portugálok alighanem megnyerik a selejtezőcsoportot, de a magyarok és az írek mellett mi is versenyben leszünk a második hely megszerzéséért. Nagy csapás és hátrány nekünk, hogy Henrih Mhitarjan, az olasz Inter középpályása nem szerepel a keretben, jóllehet így is vannak vezéreink a pályán, Eduard Szpercjan, Nair Tiknizjan, Tigran Barszegjan és Ugochukwu Iwu nevét mindenképpen kiemelném.