Zebrarészvény – Csinta Samu publicisztikája

Amikor Torinóban Buffon állítgatni kezdte a sorfalat, talán még senki sem vette kezébe a telefont vagy kattant rá a világhálón a megfelelő oldalra Juventus-részvények adásvételének céljából. A lüktető, változatos, de látványos megvalósításokban nem túl adakozó Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első meccsének 71. percében jártunk, benne volt a pakliban a Tottenham egyenlítése is, de nem feltétlenül. Hadd lám, mi lesz ebből a szabadrúgásból, lazítottunk egy pillanatra a testtartásunkon. Az idők folyamán sokszor lőttek már gólt húsz méterről szabadrúgásból, szóval akármi is történhetett volna, de azért ez mégsem tizenegyes a rá jellemző magas sikerkoefficienssel. A bal kapufánál Buffon jobb keze apró gesztusaival, csaknem negyven évének, pályafutásának minden tapasztalatával tologatta jobbra-balra a falban állókat, a szemkontaktust Higuaínnal tartotta, mellette Mandzukic, Pjanic, Bentancur lépegetett engedelmesen, amíg a kapus kérésének megfelelően be nem takarták a kapu bal oldalát. Aztán ahogy a nagykönyvben írva vagyon, Buffon beállt a jobb sarokba, Eriksen pedig a sorfal mellett épp oda rúgta. Hogy egy másodperccel a lövés előtt miért tett a kapus egy lépést a kapu közepe felé, ember nem értette, tény, hogy az utolsó pillanatban megpróbált visszavetődni, de már csak érinteni tudta a labdát. Így egyenlített a Tottenham (2–2).

A Juventus-részvények másnap 7.2 százalékot estek a tőzsdén, amire egy átlagosan képzett bróker már felrántja a szemöldökét. A drukker meg a magamfajta, a szurkolói és az objektív megfigyelői státusz között folyamatosan egyensúlyozó újságíró pedig pislog. És újfent rácsodálkozik a világra.

Mint köztudomású, a Juventus nemcsak a Serie A és általában a futballtörténelem nehézsúlyú alakítója, hanem 2001. december 20-a óta tőzsdei szereplő is. Bár mi tagadás, az ottani indexeket valamivel kisebb hatásfokkal befolyásolja. A részvények 98 százaléka az Agnelli család – hivatalosan az Ifi nevű cég – birtokában van, egy papír értéke e sorok írásakor 0.79 euró volt, tavaly 0.32, illetve 0.96 euró között jegyezték az annak idején 3.7 eurós árfolyamon bevezetett „zebrarészvényeket”. Akinek mindez felkeltette a szurkolói, netán befektetői típusú érdeklődését, az a JUVE „tickert” keresse.

És ezzel lassan el is kezdhetjük annak tárgyalását, mitől válik üzleti tényezővé egy rosszul felállított sorfal, illetve egy kapufára bombázott tizenegyes – hogy Buffon mellett Higuaínt is „bemártsuk”. De fogalmazhatunk úgy is: mit keres a tőzsdén egy futballklub?

Elvileg pénzt, amióta kiderült, hogy a háborúhoz hasonlatosan a labdarúgáshoz is mindenekelőtt az kell. A tőzsdében rejlő lehetőségeket felismerő, és annak jegyében lépő első futballklub a Manchester United volt, 1991 júniusában 10 millió fontos nyilvános kibocsátással lépett a tőkepiacra. A szolgálandó ügyet az akkoriban kezdődő stadionfejlesztés finanszírozásaként azonosították, a 385 pennys árfolyamon bevezetett részvényeket a szurkolók megvásárolhatták. Ezzel együtt, amikor a Glazer család 2005-ben megvette a „vörös ördögöket”, a patinás klubot kivezette a tőzsdéről. A második bekerülést 2012-ben már a csapat sikerei kiváltotta kiemelkedő érdeklődés indokolta. Tizennégy dollárral indultak a részvények, az eddigi legmagasabb érték 19.34 dollár volt. A regisztrált legmagasabb hozam 37 százalék körül mozgott, de Alex Ferguson visszavonulása, illetve az új menedzser, David Moyes által jegyzett kevésbé dicsőséges éra jelentősen csökkentette a árfolyamot. José Mourinho munkássága már e tekintetben is sokkal nagyobb szolgálatot tett a klubnak.

Bár a részvények értéke természetesen nem függetleníthető a pályán elért eredményektől – sőt, az is előfordul, hogy az éjszakai elektronikus kereskedésben egy-egy futballmeccs pillanatnyi állásának megfelelően mozog az áruk –, a papírokat leginkább a szurkolói ragaszkodás élteti. Úgy tetszik, az igazi drukkeridentitáshoz immár nem elegendő a bérlet, a mez vagy a sál, a klubhovatartozás megélése részvénybirtoklásban is megnyilvánul. Bizonyos országokban és bizonyos csapatok esetében a szurkolói azonosulás magasabb minősítésének számít a klub tulajdonlásában való részvétel. Szakértők szerint a jelenség szűkkörűsége mögött a szigorú tőzsdei szabályozás keresendő, miután a benne szereplő vállalatoknak a gazdálkodásukkal kapcsolatban pontos és rendszeres beszámolási kötelezettségük van. Ez lehet a magyarázata annak, hogy például miért nincs a tőzsdén a jelentős tömegeket maga mögött tudó Barcelona: a Neymar megvásárlása körüli pénzügyi körülmények nemcsak Sandro Rosell klubelnök bukásával jártak, hanem a tőzsdei átláthatóság „bemaszatolásával” is. Mert a piaci jelenléthez bizonyos vállalkozói kultúra is szükséges, a viszonylagos költségvetési lazaság attitűdjét pedig nem díjazzák az értékpapírpiacokon.

Holott a tőzsdecápa fogalmát ma már nemcsak a hozzáértők ismerik. Miközben a piac manipulálását célzó kísérleteknek legfeljebb a töredékét ismerhetjük, arról is többnyire utólag értesülhettünk, amikor a kevés információ birtokában lévő kisbefektetők már bőven megfizették a bennfentesek nagy kaszálásainak díját. A sportbefektetések környékén is történt már egy-két durranás – egy a szó legszorosabb értelmében is. Német lapértesülések szerint az egyetlen tőzsdén lévő Bundesliga-csapat, a Borussia Dortmund papírjainak manipulálását célozta meg a 2017. április 11-i robbantás, amelyet az AS Monaco elleni BL-negyeddöntőre tartó Borussia autóbusza mellett hajtottak végre. Ügyészségi források szerint a letartóztatott fiatalember a robbantás előtt az interneten 78 ezer euróért 15 ezer Borussia-részvényre szóló eladási opciót vásárolt. Mivel több játékos súlyos sérülése vagy halála időlegesen jelentős mértékben elértéktelenítette volna a papírokat, a robbantó mintegy 3.3 millió eurós nyereséget remélt, de szerencsére senkinek nem lett semmi baja. Korábban nem volt példa rá, hogy kifejezetten spekulációs céllal hajtsanak végre terrorakciót – a merénylő igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy az akció muszlim terroristák műve –, bár a World Trade Center elleni 2001-es elleni merénylet idején „bennfentesek” több biztosítótársaság részvényeit is shortolták.

De vissza a Juventushoz, abban a reményben, hogy a klubnál sem Buffonnal, sem pedig Higuaínnal nem fizettetik meg a papírok értékvesztését. A futball ugyanis képes olyan árfolyam-befolyásoló hatásokat is gyakorolni, amelyek amúgy idegenek a tőzsde világától. A 2006-os olasz bundabotrány kirobbanása után a klubnál végigsöprő erkölcsi és a szakmai válság súlyos gazdasági krízissel is fenyegetett: három nap alatt 25 százalékot esett a Juve-értékpapírok árfolyama, egy időre fel is kellett függeszteni a forgalmazásukat.

A Tottenham elleni visszavágó sikeres teljesítése, a Bajnokok Ligájában a nyolc közé jutás természetesen nem lesz majd tőzsdekövetkezmény nélküli. Mert Torinóban is igyekeznek ám vigyázni minden eurocentre. Talán ezért szerepelt a tőzsdei jelenlétre hivatkozás abban a felszólításban is, amelyet a román bajnokság sereghajtója, a Juventus Bucuresti vezetőihez intéztek: sürgősen változtassák meg a címerüket és a nevüket! A fennállása óta az első első élvonalbeli idényében szereplő együttes ugyan címe-rében a torinói mintára létrehozott bukaresti Juventus alapítási évét, 1924-et hirdeti, lényegében azonban egy 1992-ben alapított „lakótelepi” csapatról beszélhetünk. A bukaresti klubnál a bajnokság befejezte utánra ígérik nevük megváltoztatását.

Addig más árfolyamnövelő elemekkel kell kalkulálni a Fiat-városban.