Nyolc év után lehet ismét Európa-bajnoka Magyarországnak

– Gyógyír a balul sikerült olimpiára a mostani finálé?
– Azért Pekinget még mindig nagyon sajnálom. Ezzel együtt nagyon boldog vagyok, és ez feledteti velem, hogy mit műveltem Kínában. Mindenkinek az a vágya, hogy világversenyen döntőt bokszolhasson, nekem most megadatik.

– Mi járt a fejében, amikor meglátta a másik sarokban Joyce-t?
– Pontosan azért nem idézném, de biztos, hogy arra gondoltam: meg kell vernem, és nem létezik, hogy kettőből kettőt veszítsek ellene három hónapon belül. Kellett a reváns, az ember nehezen veszi tudomásul, ha az olimpiai álmát szétzúzzák.

– Mit tett másképp, mint Pekingben?
– Nem hagytam hülyét csinálni magamból, nem szállt el az agyam, Joyce nem tudott kizökkenteni a ritmusomból. Nem sétáltam bele a csapdájába, kivártam, húztam magamra, és most ő fáradt el fejben sokkal hamarabb. Attól kezdve pedig jött a pofonokért.

– A válogatott hogyan állt talpra a gyenge olimpiai szereplés után? Öten mentek ki Pekingbe, és Szellő Imre révén összesen egy győzelmet hoztak.
– Mindenkinek magának kellett eldöntenie, mit akar csinálni, de az biztos, hogy főleg a saját erőnkre támaszkodhattunk. A lelkesedés mindegyikünkben megvolt, csak elfogytunk. Bedák Pali elment profinak, Szellő megbetegedett, Liverpoolra hárman maradtunk, Kalucza Norbi nem bokszolt jól, súlycsoportváltáson is átesett, Varga Mikivel ketten viszont egész jól mentünk előre.

– És hol az út vége? Londonban, 2012-ben?
– Egyelőre maradjunk az Európa-bajnokságnál, még legalább egy napig. Én erre tűztem ki célokat magamnak, a többit majd utána meglátjuk.

– Látjuk még olimpián?
– Bennem van még London. Legalábbis remélem. Ha minden jól megy, akkor ott leszek.

A TELJES INTERJÚT A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA EL.