Káté Gyula Pekinggel kel és fekszik, és a kondijában bízik leginkább

Hangja olyan kisfiús, hogy aki nem ismeri, el sem hinné róla, ő a nemzetközi mezőny egyik legkeményebb, legelpusztíthatatlanabb bokszolója. Aki azt állítja, hogy többet, fanatikusabban edz Káté Gyulánál, valószínűleg festi magát…

Nekem úgy tűnik, idehaza még sohasem verték meg. Ez persze túlzás, de tényleg, mikor kapott ki legutóbb magyar bokszolótól?
Öt vagy hat éve Kertész Henriktől egy Bocskai István-emlékversenyen – mondta Káté Gyula. – Még könnyűsúlyban vagy tán harmatsúlyban… Azóta állom a fiatalok rohamát, Bacskai Balázsét, Klasz Árpádét, Nemes Erikét, Görbics Gáborét. Azért ez megnyugtató érzés.

Mit gondol, mivel tud felülkerekedni a hazai riválisokon? Azután, hogy időről időre feltűnik egy „ügyeletes zseni”…
Egyértelmű: a kondíciómmal. Lehet, hogy vannak nálam ügyesebb, virtuózabb, technikásabb bokszolók – sőt biztos, hogy vannak –, de egyszerűen keresztülmegyek rajtuk. Ha kell, akár a falon is átmegyek. Nem hiszem, hogy lenne olyan ökölvívó, aki nálam keményebben készül. A sok és intenzív edzéssel kell pótolnom azt, amit esetleg tehetségben nem kaptam meg a sorstól.

Beavatna edzései módszertanába?
Tizennégy éves koromban szegény néhai Fogarasi Misi bácsi fedezett fel, de jelenlegi edzőm, Drexler Géza is azonnal munkára fogott az MTK-ban. Ám az ottani edzésekkel párhuzamosan évek óta járok egy K1-es mesterhez, Sándor Györgyhöz is, a Pitbull Teamhez. Erősíteni, kondiedzéseket tartani. A kettő együtt kiegészíti egymást.

Drexler Gézát nem zavarja, hogy másutt is edz?
Dehogy! Annál ő sokkal intelligensebb, semhogy féltékeny lenne. Ő is tudja, hogy a párhuzamos munka csak a javamat szolgálja.

És a sok erősítéstől nem megy fel a súlya?
Most egy kicsit már oda kell figyelnem, de eddig fogyasztás nélkül is hatvanöt kiló voltam.

Nem is olyan régen nagyon aggódtunk, olyan sokáig betegeskedett. Rendben van már?
Hogyne, köszönöm szépen, kigyógyultam az arcüreggyulladásból, bár a kondim még nem tökéletes. A minap az angolok elleni válogatott meccsen olyan fáradt voltam a második menetben, hogy az egyik ütésemnél a lendülettől majdnem elestem. Ha rajtam múlik, ki sem utaztam volna Lengyelországba, az Európai Unió-bajnokságra, de a válogatottnak szüksége volt rám, s én még sohasem hagytam cserben a hazámat. Pláne, hogy én vagyok a csapatkapitány.

Felnéznek önre a társak?
Ezt nem tőlem kellene kérdezni, de úgy érzem, igen. Igyekszem példát mutatni a munkában.

Kikkel szokott kesztyűzni?
Harcsa Norbival, Klasz Árpival, Varga Mikivel, olykor Bacskai „Bendzsivel”, tehát könnyűsúlyúakkal és nagyváltósúlyúakkal is. Jót tesz a változatosság.

Oda-odavágnak egymásnak, vagy csak „kamuznak”?
Néha összecsattanunk, mert a virtus kibújik belőlünk, de azért vigyázunk egymásra.

Gondolkodott már Pekingen?
Más sem jár az eszemben. Van még jó egy hónap a rajtig, addigra szeretném tökéletes fizikai és szellemi formába hozni magam. Ha az utóbbi sikerül, nem fogok félni senkitől. A kazah világbajnok, Szapijev virtuóz bokszoló, de kondival legyőzhető, az orosz Kovaljov hosszú egyeneseit már kiismertem, a bolgár Georgievet már nyolc éve, a juniorvébé döntőjében legyőztem, azóta kettő kettő a mérlegünk, a kubai srác, Sotolongo a sötét ló. Ismétlem, a lényeg a lélektani felkészülés, mert a kondimmal biztosan nem lesz baj.

És aztán jöhet a profi élet…
Vagy nem. Eldöntöttem, hogy a novemberi, liverpooli amatőr Európa-bajnokságot még megcsinálom, az olimpia után úgyis sokan elmennek hivatásosnak, javulhatnak az esélyeim az aranyérem megszerzésére. Egyébként sem halmoznak el kecsegtetőnél kecsegtetőbb ajánlatokkal, egyáltalán nem biztos, hogy beállok profinak.

Pedig az amatőr bunyó minden, csak nem igazságos sportág…
Az biztos. Szinte undorodom attól, hogy nincs már őszinte bunyó, mint régen, amikor elkezdtem. Akkor bementünk a szorítóba, egymásnak estünk, s aki talpon maradt, vagy többször megütötte a másikat, az győzött. Most meg? A pontozógépnek kell bokszolni, arra kell figyelni, hogy úgy üssünk, ahogy az a pontozóknak is megfelel. Ezért is örülök, hogy a négyszer két percet az olimpia után felváltja a háromszor három perces mérkőzésidő. Abban a felállásban jobban érvényesülhet a kondícióm. Ezért is tartok ki – legalább – Liverpoolig.