Beindul az embersportfogadás

Áttörést jelentett az 1947-es év a magyar sportfogadás törénetében, az előző évtizedek morális vitáinak tükrében úgy is mondhatjuk, a döntéshozók akkor lépték át a Rubicont. Bevezették a Totót, és onnantól kezdve nem volt visszaút: az „embersport totalizatőr” engedélyezése szabad utat engedett a humán sportokat érintő fogadásoknak, és minden ezzel együtt járó erkölcsi veszélynek. A legalizálás gondolata már évtizedekkel korábban foglalkoztatta a magyar sport irányítóit, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1922. januári értekezletén is napirendre került az eshetőség, az Országos Testnevelési Tanács azonban ellenezte a tervet, így akkor elvetették. A Czeglédi Híradó című lap korabeli jegyzete felhívta a figyelmet a kockázatokra, és a később egész maffiahálózatoknak teret adó sportfogadási lehetőségekre gondolva a vélemény akár profetikusnak is nevezhető: „Az embersportversenyekbe bevonul az üzlet, fokozódik az emberekben a nyerészkedési vágy s félő, hogy az a testedzésre, a sportra is káros kihatással lesz. Veszít komolyságából s maga is közel fog esni az üzlethez. Csak maradjon meg az embersport a maga valódiságában. Aki nyerészkedni akar, államilag engedélyezett intézmény nélkül is köt ma is fogadásokat. Ezek a magántermészetű fogadások azonban a sportra semminemű befolyást nem gyakorolnak.”

Hogy mindezen aggályok ellenére miért dolgozták ki mégis 1947-ben a Totó rendszerét? A válasz az addigi erkölcsi fenntartások tükrében lelombozó, ám racionális szempontból kézenfekvő: kellett a pénz.

„A magyar sport hazánk jó hírnevét keltette az egész világon. Nem lehet közömbös számunkra, hogy sportolóink a jövőben is ott lesznek-e a nemzetközi viadalokon. Ez azonban súlyos áldozatokat követel, s így született meg a sport-totófogadás, amely országszerte hihetetlenül rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert” – halljuk a „Megindult a Totó fogadás” címen vetített filmhíradó-epizód bevezető narrációját, miközben az akkori magyar élsport jelenetei peregnek a képernyőn, felvillantva a labdarúgás, a magasugrás, a távolugrás, a gátfutás és az úszás mozzanatait. A sportpillanatok után következik egy képkocka a Totó első reklámplakátját nézegető fiúcskáról, a hirdetményen kiugrik a nagybetűs kifejezés: „EMBERSPORT FOGADÁS”. Ma már talán furcsálljuk itt az „embersport” megjelölést, a körülményeket megértve azonban nagyon is indokolt volt a kitétel, addig ugyanis a sportfogadás szinte egyet jelentett a lóversenyeken régen kialakult tipprendszerrel. Apropó, tipp: ha már belemerültünk a másfél perces film nyelvi részleteibe, azt az érdekességet is kiszúrhatjuk, hogy a 0:33-nál felbukkanó „Tipszelvény árusítás” táblán a „tip” szó egy „p”-vel szerepel. A magyarázat megint csak a lóversenykultúrában, annak is brit hagyományaiban keresendő, a tipp szó angol eredetijének 1940-es évekbeli használatát megérthetjük a Magyar etimológiai szótár „tipp” szóhoz fűzött leírásából: „Az angol tip (‘borravaló; sportfogadási tanács’) illetve tipster (‘hivatásos tippadó’) átvételei; a tip ebben az értelmében tolvajnyelvi eredetű szó.”

A videó forrása: Filmhíradók Online

De vissza a totó bevezetéséhez! Nem véletlen az időpont, a háború után súlyos anyagi nehézségekkel küzdő magyar sportéletnek szüksége volt a forrásokra, hogy fedezni tudja az 1948-as londoni olimpiai szerepléshez szükséges költségeket. Erre utal az egyébként mai mércével is rendkívül magas színvonalú Totó-propagandafilm záró gondolatsora: „Így lesz valóság az álmokból s ez a titka, hogy hetenként több százezer fogadó tölti ki reménykedve a totószelvényt. De a sport-totó nemcsak tömegszórakozás és egyesek hallatlan szerencséje, sokkal több annál. A totó biztosítja, hogy sportolóink részt vegyenek a nemzetek nagy küzdelmén, a londoni olimpián.”

Kormányrendelet határozott arról 1947-ben, hogy „az olimpiai felkészülés és részvétel támogatására az embersportversenyekkel kapcsolatos esélyfogadás, az úgynevezett tippverseny szervezését engedélyezi”. Európa országai közül Angliában, Svédországban, Finnországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban működött már sportfogadás. Pálffy László, a Szerencsejáték Zrt. játéktörténeti szakértője 2016-ban a Magyar Időknek kifejtette, a magyar változat az 1, X, 2 lehetőségeket kínáló svéd és a tizenkét soros, hétről hétre változó struktúrával működő svájci modellt ötvözte. Kezdetben 12+4 mérkőzés szerepelt a totószelvényen, a 13+1-es rendszert csak 1964-től használták. A Magyar Totó első, 1947 októberi szelvényén a következő találkozókra lehetett fogadni: 1. Újpest–Ferencváros, 2. Kispest–Vasas, 3. Erzsébeti MTK–MTK, 4. Csepel–SZAC Barátság, 5. Elektromos–Mateosz, 6. Szolnok–Haladás, 7. Salgótarjáni BTC–Debreceni VSC, 8. Hatvani BTC–ErSo Madisz, 9. Békéscsabai Előre–Orosházi MTK, 10. Soproni VSE–Tatabányai BSC, 11. Diósgyőri VTK–Pereces, 12. Győri MÁV DAC–Postás. A pótmérkőzések: 13. Ceglédi VSE–Magyar Acél, 14. Drasche SE–Előre BszKRT, 15. Ózdi VSK–Wolfner SE 16. Dorog–Nagykanizsai Vasutas

„Az első héten 20 682 szelvényt küldtek játékba, közülük 12 találatos és 11 találatos nem akadt, csupán tíz darab 10 találatos – rögzítette a Budapest futballkönyve című 2023-as kiadvány a témával foglalkozó fejezetében. – A totószelvény 3 forint 30 filléres ára a korabeli viszonyok között igen magasnak számított, egy kiló kenyér ugyanabban az időben 0.96 forintba, egy kiló finomliszt 1.40 forintba, egy liter tej 0.90 forintba került. Ennek ellenére rohamosan nőtt a játék népszerűsége, 1948 elején már heti 1.2 millió darab felett járt az eladott szelvények száma, ami közel 4 millió forintos árbevételt jelentett. Ebből szelvényenként 10 fillér jutott a postának, 10 fillér az értékesítő bizományosnak, 10 fillér a fenntartási költségekre, szelvényenként másfél-másfél forinttal pedig a nyereményalap bővült és az állami sportfinanszírozás gyarapodott. Érdekesség, hogy a játék hatodik hetében maga Tildy Zoltán köztársasági elnök is hozzátette ehhez a maga 3 forint 30 fillérjét, nem állhatta meg, hogy ne próbálja ki az új játékot – három találata lett.”

Az államfő kitűnő reklámarca volt az új játéknak, nem mellesleg a tippelés demokratikus jellegét igazolta, hogy ő sem élvez semmilyen előjogokat. Megint csak a hangalámondásos filmhíradó korabeli szövegét idézhetjük (nem mellesleg itt említik a totóbizottság tagjai között a vágóképen is felbukkanó Mező Ferencet, az 1928-as olimpia szellemi versenyének győztesét): „A tippelők között, akik között mindig ott van Tildy köztársasági elnök is, nincs különbség, mindenkinek egyforma esélye van a nyerésre. A szelvények beadása után a mérkőzéseken izgulnak a szurkolók, s alig hangzik el a meccs lefújását jelző sípjel, a Takarékpénztár központjában megkezdődik a szelvények kiértékelése. A totóbizottság részéről dr. Sas László előadó, Mező Ferenc alelnök, a Takarék részéről Morvay Géza helyettes vezérigazgató végzik az ellenőrzést. Riportunk idején Kiss Éva kisasszony nyerte a legnagyobb totónyereményt.”

Az utolsó mondat alatt olyan képsor fut, amely alighanem végképp meggyőzte a potenciális totóvásárlókat arról, hogy megéri a 3 forint 30 filléres befektetés: az említett Kiss Éva kisasszony áll a pultnál, a „Totó nyeremények kifizetése” feliratú tábla alatt, és a néma tömeg ámulatától kísérve kötegszámra pakolja be a bankókat táskájába.