Géczi István meghúzódott a kapuban

Géczi István pályafutását keretbe foglalta Mészáros József személye.

Ő volt az edző, amikor a fiatal kapust a Ferencvároshoz elhozta Egerből. A Heves megyei ifjúsági válogatott kapujában állt az Üllői úton Dél-Budapest válogatottja ellen, jól ment neki a védés. Később így emlékezett: „Kétszer mentünk át a félpályán, egyszer a félidőben térfélcserénél, majd a gólnál, amit mi rúgtunk…”  Kivédte az ellenfél szemét, több nagy klub is felfigyelt rá. Mészáros ennyit mondott: 

 Így lett a zöld-fehérek igazolt játékosa 1962. július elsején. Tizenhét évvel később, 1979. augusztus 7-én az FTC–FC Bruges mérkőzésen tíz percre beállt – ahogyan a Népsport írta, „volt egy bravúros beavatkozása” –, majd átadta a helyét Zsiborás Gábornak, a csapatkapitányi karszalagot pedig Nyilasi Tibornak. Amikor a nézők vastapsa kíséretében vonult le a pályáról, a Springer-szoborhoz érve Mészáros József átölelte, s bekísérte az öltözőbe.

Első NB I-es mérkőzésén a Vasas 2:0-ra nyert a Népstadionban 1962. augusztus 26-án, a válogatottban a csehszlovákok ellen mutatkozott be, szintén a Népstadionban (1964. október 11., 2:2) a győri Tóth László cseréjeként a 70. percben, „nem keltett túlságosan jó benyomást, kétszer is rosszul hagyta el a kaput, ő is kiejtett labdát” . Válogatottunk következő meccsén, a jugoszlávok ellen a Népstadionban (1964. október 25., 2:1) már a félidőben váltotta Tóthot, de neki se ment jobban. Baróti Lajos végül nem vitte ki az 1966-os vb-re, ám nem biztos, hogy ez csak az ősz mester döntése volt… Még a torna előtt Egerbe hívták be három hónapos katonai szolgálatra, ahol az elhárító tiszt elétett egy papírt, hogy írja alá… Félreérthetetlenül utalt rá, hogy csapattársait kellene megfigyelnie, de ő arra hivatkozva talált kibúvót, hogy szabad idejében tanul. Ahogyan mesélte: „Nem írtam alá azt a bizonyos papírt. Ez lehet az oka válogatottbeli mellőzésemnek.”   A legjobbak között végül 1964 és 1974 között 23 alkalommal lépett pályára.

Géczi István klubjában viszont nem mindennapi rekordot mondhat magáénak – Juhász Istvánnal együtt a Ferencváros történetének mindhárom kupadöntőjében ott volt. A Juventus ellen 1965-ben megnyerte a VVK-t, 1968-ban második lett, akárcsak az 1975-ben a KEK-ben. A torinói, Juventus elleni döntő (1:0) után Mészáros József edző kiemelte: „Szinte minden mérkőzésen ragyogóan védett, biztosak voltak a kifutásai, sokszor gólnak látszó labdákat is megfogott. Biztonságot adott egész védelmünknek, hogy ő áll a kapuban.”  A Leeds ellen finálé első meccsén (1968) balszerencséje volt: „Sajnos nem értem el a labdát. Nem fértem hozzá a hosszú sarokhoz Charltontól, és utána már nem tudtunk felszabadítani.”  Mick Jones a hálóba fejelte a labdát (1:0), a budapesti visszavágó pedig 0:0 lett…A másik nagy angol ellenféllel, a Liverpoollal szemben a KEK 1974–1975-ös sorozatában idegenben (1–1) „kitűnően védett, gólnak látszó lövéseket csípett el. Döntő része van a sikerben.”Az elődöntő visszavágóján (Crvena zvezda–Ferencváros 2–2) „Géczinek több bravúros védése volt”.

A válogatottban akkor lett stabil helye, amikor Illovszky Rudolf másodszor lett szövetségi kapitány (1971). Géczi 1964 (!) után lett ismét válogatott. Ráadásul a csapatnak lekötött mérkőzése volt a regnáló világbajnok Brazíliával Rióban… Talán mondani sem kell, mindenkinek presztízsmeccs volt: a régi-új kapitánynak és a pályára lépőknek egyaránt. A 0–0-ra végződő találkozó után Illovszky továbbra is bízott kiszemeltjeiben, így Gécziben is. A brazilok ellen „a magyar válogatottban Géczi hibátlanul – két ízben bravúrosan is – védett”.

Ő kapott bizalmat az 1972-es Eb-selejtezőkön, majd a belgiumi négyes döntőben is. A Szovjetuniótól elszenvedett 1–0-s vereség során  „egyetlen hibát követett el, amikor az első félidőben kiejtett egy labdát. Ezt a hibáját azonban a későbbiek során jóvá tette, mert több bravúros védése volt.”  A harmadik helyért a belgáktól kaptunk ki 2–1-re, Géczi „a gólok ellenére jól védett. Gyakran hárított gólveszélyes helyzetekben, a kifutásai is rendre sikerültek. A második gólnál súlyosan hibázott.”

Tegyük hozzá, a meccset a helyszínen megnéző, abban az időben spanyol szövetségi kapitány, Kubala László lecsatolta az óráját és odaadta a kapusnak, mondván, ő volt a legjobb.

Az év (1972) októberében Bécsben vb-selejtezőn Ausztria–Magyarország 2–2, a mieink 2–0-ra vezettek, a második félidőben Rudi Glöckner NDK-beli játékvezető 11-est adott a házigazdának, megítélése szerint Géczi túlságosan előrenyújtott lábbal húzott le egy labdát – ám a tudósításban az állt, hogy Glöckner a meglepett magyaroknak azt mondta, Juhász Péter ellökte Kurt Jarát… Az itthoni mérkőzésen 1973 áprilisában is 2–2 született, kapusunk „az első gólnál a vonalon ragadt, a másodikról viszont nem tehet. A 80. percben ragyogó reflexszel hárította Starek közeli bombáját.”

 

Utolsó bajnoki találkozóján a Salgótarján ellen az Üllői úton (1975. szeptember 3., 4–0) „nem volt különösebb dolga, néhány beadást húzott le ügyesen”. Ezt mondta: „Szép volt, kár, hogy vége.”  A válogatottól Jugoszlávia ellen (1974. május 29., Székesfehérvár, 3–2) búcsúzott, akárcsak a hozzá hasonlóan ősfradista Albert Flórián, csak amíg az aranylabdás hivatalosan befejezte pályafutását, a kapus még nem sejtette, hogy őt sem hívják már meg a legjobbak közé… Utolsó találkozóján „keveset foglalkoztatták a jugoszláv csatárok, nem volt alkalma igazán belemelegedni. A gólokról nem tehet.”

Géczi szerepelt a zöld-fehéreknél a legtöbb bajnoki idényben (14), ő védett a legtöbbször (508), a legtöbb NB I-es találkozón (309), a kapott gólokat (306) tekintve ez 0.99-es átlag. Az 1968-as évadban ez a szám 0.59, a legalacsonyabb a poszton. Nem volt vesztes csapat tagja 59 bajnoki találkozón 1966. október 23. és 1969. május 15. között, továbbá 1964. március 15. és 1967. október 31. között 102 NB I-es mérkőzésen állt a kapuban megszakítás nélkül.

Eszményképe Grosics Gyula, Tichy Lajos viszont a mumusa volt: „Nekem Tichy Lajos jelentette a legkeserűbb pirulákat.”   Amikor 1975-ben visszavonult, a Labdarúgás havilapban elmondta: „Gyerekkorom óta vörös a hajam. Sokat csúfoltak emiatt, korán megtanultam magamba fojtani az érzelmeket. Talán azért álltam a kapuba, mert ott szépen meghúzódhattam, egyedül voltam, s nem utolsósorban bizonyíthattam is. Sok kapust ismerek, aki hátvédnek vagy csatárnak indult, hát én elmondhatom, hogy világéletemben mindig ezen a poszton játszottam.”

Az FTC kapusedzőjeként tevékenykedett 1975 és 1980 között, 1977-ben a fiatal kapusokkal foglalkozott, amikor egy ütközés következtében súlyosan megsérült, állapota válságosra fordult. Ám erős szervezete a felépüléshez segítette: „Nagy rangadó volt! A végén győztem, a két pont helyett ezúttal egy életet, a sajátomat nyertem.”

Testnevelő tanári diplomájával a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem testnevelési tanszékén dolgozott, 1984-ben doktorátust szerzett, egyetemi docensként, tanszékvezetőként dolgozott 1987 és 1990 között, az élelmiszeripari kar dékánhelyettese volt. Országgyűlési képviselőnek választották, a rendszerváltozást követően a rákospalotai Ifjúsági és Sportközpont igazgatói tisztét töltötte be.