Nyers István Zakariás József oldalán

Amikor az NB II-be frissen feljutott üzemi egyesület, a Kábelgyári SC 1942. szeptemberében átigazolta az Árpád MOTE 18 éves balszélsőjét, a Fehérvári úti sporttelep környékén senki sem gondolt arra, hogy az óbudai fiú hét évvel később a milánói Internazionale és az olasz bajnokság ünnepelt gólkirálya lesz. A nevelőegyesületét, az Árpádot (így hívták akkoriban a III. Kerületi TVE-t) a kábelgyári csapat kedvéért elhagyó tinédzser nem más volt, mint Nyers István, az Újpest későbbi bajnoka (1945, 1946), a párizsi Stade Francais népszerű csatára, az Internazionale színeiben két scudettót (1953, 1954) besöprő, az AS Románál is emlékezetes éveket töltő kétszeres magyar válogatott labdarúgó.

A száz évvel ezelőtt, 1924. március 25-én született sportember életének tavasszal ötrészes cikksorozatot szenteltünk Képes Sport mellékletünkben, szédítő történetéről, huszadik századi bolyongásairól könyvet mutatunk be december 3-án, akad azonban a kacskaringós pályafutásnak egy olyan kanyarja, amely – a fényes világsiker tükrében megbocsátható módon – mindeddig árnyékban maradt. Noha addigra bemutatkozott már felnőtt bajnoki, illetve kupamérkőzésen a III. kerületieknél is, stabil alaptaggá első csapatban először a kábelgyári zöld-fehéreknél lett. Az alábbiakban a magyar futballtörténet „hontalan” klasszisának ezen rövid időszakát igyekszünk alaposabban megismertetni.

A futballszövetség hivatalos jegyzőkönyvei alapján a játékost az akkor éppen Kábel SC-ként futó egyesülettől 1943. október 9-án igazolták át a Szabadkai Vasutas AK-hoz, vagyis egyetlen szezont töltött a budai gyári csapatban, amely teljesítményének is köszönhetően az 1942–1943-as idényben megszerezte az NB II Zrínyi-csoportjának bronzérmét.

Statisztikákat is ismerünk, igaz, használatukhoz muszáj magyarázatot fűzni: a futballtortenet.blog.hu című, egyébként kitűnő tematikus oldal egy 2015-ös cikkében tévesen az 1927-ben született öcs, Nyers Ferenc neve mellett szerepeltette a vonatkozó időszakra a 22 mérkőzés/18 gól adatpárt. Miután Ferencet az MLSZ csak jóval később, 1944. október 27-én regisztrálta a Kábelgyári SC új igazolásaként (a 3493/44-es számú versenyengedéllyel), biztosak lehetünk abban, hogy a két idénnyel korábbi mérkőzések és gólok a 82168-as számmal iktatott báty, István nevéhez kötődnek. Elvétve tüntettek fel akkoriban keresztnevet a sajtócikkek, innen eredhet a félreértés, amelyet segít eloszlatni Nyers István Népsportnak adott, 1945. szeptember 14-én közölt interjúja is (a riporter az ekkor 23 éves Vándor Kálmán, a későbbi legendás újságíró-dalszövegíró.)

„Az Újpest bajnokcsapatában az utolsó mérkőzéseken új játékos mutatkozott be, méghozzá teljes sikerrel. Nyers nem idegen a labdarúgó berkekben, híres vándorló játékos. Legnagyobb sikerét most az Újpestben érte el, mert két bajnoki mérkőzés után válogatott lett. Nyers egyszerű, keménykötésű vidéki fiú. Kérdéseinkre szerényen, kevés gondolkodás után válaszol. [...]
– Hol kezdett futballozni?
– Még kölyök koromban a grundról kerültem a III. ker. TVE-be. Először a kölyök-, majd az ificsapatban játszottam. Mindkét időszakban válogatott is voltam.
– A III. kerület és az Újpest között még milyen egyesületekben szerepelt?
– A kerületből a Kábelgyárba mentem, ahol Takács II volt az edzőm, majd Szabadkára kerültem a SzVAK-hoz. Ott Takács Géza, a »Mari néni« kezei alatt kezdtem formába lendülni és mutattam meg tudásomat. Szabadkán nagyszerű életem volt. Nem fogom soha elfelejteni. Rövid ideig távol voltam a SzVAK-tól és a Ganzban játszottam, de hamar visszamentem Szabadkára. Most pedig az Újpestben vagyok és maradok is! – mondja nagyon határozottan.”

Kábelgyári mérkőzéseiről vajmi kevés konkrétumot tudhatunk meg a korabeli cikkekből. Azon túl, hogy a csapatösszeállításoknál és a gólszerzők felsorolásánál – már amikor közöltek ilyesmit – lehetett találkozni a nevével, alig-alig írtak róla. Megemlítették, amikor bekerült a Pesterzsébeten fellépő Budapest-válogatottba 1943 nyarán, korábban pedig egy Somogyi Újságban megjelent, 1942. szeptember 21-i cikk foglalkozott vele külön, a kaposvári Rákóczi Kábelgyártól elszenvedett 2:1-es vereségének értékelésében: „Mint elöljáróban leszögeztük, a Kábel megérdemelten győzött. Nagyon szép, irányított észjátékával, lapos és pontos átadásaival, általában irányította a mérkőzést. Különösen elismerésre méltó a csapat minden egyes játékosának sportszerű játéka. […] A Kábelból Reiser játéka viszi el a pálmát, mellette Zakariás és különösen Nyers tűntek ki.”

A Zakariás névre nem ok nélkül kapja fel a fejét az ember: az aznap Fogarasi – Károlyi, Surányi – Rudas, Reiser, Dendis – Deli, Nében, Zakariás, Klekot, Nyers tizeneggyel felálló kábelgyáriaknál a középcsatár posztján az Aranycsapat majdani fedezete, Zakariás József játszott Nyerssel egy sorban. Mi több, a bátyjai miatt sok esetben Zakariás III-ként feltüntetett labdarúgó húga, Zakariás Erzsébet is a Kábelgyári Sport Clubot erősítette, mégpedig a női kézilabda-szakosztály vezetőjeként. A családi kötődés Nyerséknél is markáns lehetett, István és Ferenc mellett fiatalabb nővérük, Rozália is játszhatott a Kábel színeiben, a női kézilabdacsapatról közölt 1942 októberi Képes Sport-fotón legalábbis a hátsó sorban álló, Nyers nevű nőalak vonásai igencsak emlékeztetnek hősünk lánytestvérére, összevetve a látványt egy fennmaradt gyermekkori fényképpel.

Ugyanebben az 1942-es összeállításban olvassuk a futballcsapatról: „A siker másik tényezője a csapat edzőjének, Takács Józsefnek a számlájára írandó. A Ferencváros és a magyar válogatott egykori népszerű üdvöskéje, a kis Taki – mint mondják – legalább olyan kitűnő tanítója ennek a sportágnak, mint amilyen nagysikerű művelője volt annak idején. A játékosok – akik valamennyien a gyár alkalmazottai – nagyon szeretik Takácsot és boldogan teljesítik minden utasítását, így aztán megvan a kellő összhang.”

Az iménti idézetben szereplő „a játékosok valamennyien a gyár alkalmazottai” kitételen kívül nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Nyers István kábelgyári dolgozó lett volna (az biztos csak, hogy 1941-ben idő előtt abbahagyta villanyszerelői tanulmányait), ám ha elfogadjuk a cikk állítását, ezt kell feltételeznünk. Több ismeretünk van arról, hogy Zakariás miként élte meg 1944-ig tartó kábelgyári korszakát, Szeidl István Az Aranycsapat szürke eminenciása című portrékönyvében így ír ezekről az évekről: „Zaki ekkor már szerszámkészítő inas a Kábelgyárban, szorgalmasan dolgozik és tanul, de a felső ipariskolába munkásszármazása miatt nem veszik fel. S bár sok mindenhez tehetséges, szakmát így nem tanulhat. Hetenként háromszor edz, tanonciskolába jár, péntekenként mandolinozik a Munkás Zenekarban, szombaton a cégligában játszik – ez kötelező volt –, vasárnap pedig a budafoki gárdában.”

Takács József kábelgyári edző személye kulcsfontosságú Nyers István pályafutásának alakulásában: az ifjú tehetség minden bizonnyal a korábbi 37-szeres válogatott Ferencváros-csatár, a „kis Taki” ajánlására került 1943-ban Szabadkára, ahol a vasutas csapatot történetesen bátyja, a négyszeres válogatott, Ferencváros-hátvéd Takács Géza edzette. Így pedig az is könnyebben érthető, hogy a „Mari néni”-nek becézett öreg Takács 1945-ös újpesti szerepvállalása nyomán miért vette szárnyai alá és szerződtette az UTE-hoz a még Szabadkáról ismert balszélsőt.