Puskás? C. Ronaldo? Nem – náluk is több gólt szerzett a németek elfeledett gólvágója

Az újdonsült Király-kupa-győztes Real Madrid 1934 nyarán, június 16. és július 23. között tizenegy mérkőzést vívott Németországban és Svédországban helyi csapatokkal. Hét győzelem és két döntetlen mellett mindössze kétszer szenvedett vereséget. A túra első állomásán, a szászországi Chemnitzben rögvest kikapott a jó erőkből álló PSV Chemnitztől, amely 5:2-re múlta felül. Idehaza a Nemzeti Sport is beszámolt a mérkőzésről, azt írta, hogy  „a Madrid kapujában Zamora védett, de a kitűnő német Helmchen bombalövéseivel szemben tehetetlen volt”.   A madridi sztárcsapat a 33 éves Ricardo Zamorán kívül további négy spanyol válogatottat vonultatott fel, aki a június 10-én véget érő labdarúgó-vb-n is szerepelt. A hazaiak részéről ellenben senki sem vett részt az olaszországi tornán. Még a kitűnő, a spanyol kapusfenomént háromszor is elszomorító Erwin Helmchen sem.

De kicsoda is volt a chemnitziek bombázója? És miért nem hallottunk eddig róla?

Utóbbi kérdésre a válasz a német történelemben, illetve a német labdarúgás korabeli struktúrájában, a különleges bajnoki rendszerben keresendő. Helmchen Németország 1949-es kettéosztását követően, az NSZK és az NDK megalakulása után keletről Nyugat-Németországba költözött, ott is élt haláláig. Mivel az ötvenes évek közepétől eltávolodott a futballtól, az évek múlásával kikerült a kollektív (nyugat)német futballemlékezetből – nem úgy, mint például a szintén keletről (Drezda) származó Helmut Schön, aki szövetségi kapitányként 1974-ben világbajnoki címig vezette az NSZK válogatottját. Helmchen háború előtti sikereit – érthető módon – a szocialista államot építő NDK-ban sem firtatták.

A német labdarúgó-bajnokság története a köztudatban sokáig egyenlő volt a Bundesliga történetével. Az 1963-ban elrajtoló elitsorozat több évtizedes keszekuszaság végére tett pontot, megszüntetve a regionális ligákra épülő, olykor átláthatatlanul szövevényes, többlépcsős bajnoki rendszert. A Bundesliga története nyitott könyv a megalakulása pillanatától fogva, minden fontos adata (mérkőzések, gólszerzők, tabellák), statisztikája ma is bármikor elérhető, ellenőrizhető. Ellenben a Bezirks-, Gau-, Kreis- vagy éppen Oberligák pontos adatait – így a játékosok meccs- és gólszámát – sok évtizedes homály fedte még az ezredforduló előtti években is. Legalábbis amikor a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet, a lipcsei alapítású és évekig bonni székhelyű IFFHS 1997–1998-ban lajstromba vette és kitüntette a világ legjobb első osztályú góllövőit – magyar részről Puskás Ferencet, Zsengellér Gyulát, Szusza Ferencet és Deák Ferencet –, Erwin Helmchen neve nem szerepelt a listán.

Helmchen 1907. május 10-én született Cottbusban. 1924–1928 között az FV Brandenburg Cottbus színeit viselte, majd áttette székhelyét Lausitzból Szászországba, közelebbről Chemnitzbe. Itt a helyi rendőregyesületbe, a PSV-be lépett be, ahol a háború végéig, a klub feloszlatásáig futballozott. A Polizeisportverein a húszas években általában lemaradt a CBC mögött a chemnitzi házi vetélkedésben, az erőviszonyok azonban megváltoztak a harmincas évek elején. Két biztos pillére volt a PSV-nek: Walter Weggel a kapuban, Helmchen elöl, az ötös fogatban. A „rendőrök” az 1931–1932-es idényben olyat tettek, amit addig soha, megnyerték Közép-Németország bajnokságát, jogot szerezve, hogy megküzdjenek a német bajnoki címért. Csoportgyőztesként, egy pontot veszítve, 120 gólt szerezve jutottak be a középnémet bajnoki rájátszásba, ahol a következő eredménysort sikerült felmutatniuk: 17:1, 10:2, 7:5, 7:2. A döntőben 3:2-es győzelmet arattak hosszabbításban a háromszoros címvédő, azaz Jimmy Hogan Dresdner SC-je ellen.

A német bajnokság mindent eldöntő, 16 csapatos kieséses szakaszában aztán 5:1-es győzelemmel (Beuthener SuSV) nyitottak, majd 3:2-re kikaptak a későbbi bajnok Bayerntől. Helmchen e két mérkőzésen összesen öt gólt jegyzett, míg az említett százhúsz gólos termésből 51 találattal vette ki a részét. Ezenkívül még ötször, összesen tehát hat alkalommal szerzett legalább 40 gólt a bajnokság első vonalában. Puskás Ferenc kétszer, Deák „Bamba” négyszer, Pelé négyszer, Josef Bican is négyszer, a maiak közül Lionel Messi és Cristiano Ronaldo egyaránt háromszor szolgált ezzel a bravúrral karrierje során.

Hiába a chemnitziekkel elért újabb klubsikerek, mint a Madrid már taglalt 5:2-es kiütése vagy az ismételt, 1935-ös és 1936-os végső fázisba jutás – és az itt neve mellé kerülő 17 gól – a bajnokságban, Helmchen sohasem lett német válogatott. Lehetett volna, de mindig közbejött valami.

Tíz évig volt a tűz közelében (ma úgy mondanánk: a keret tagja), ám sem Otto Nerz, sem Sepp Herberger nem vitte el egyetlen nagy tornára sem, lemaradt két olimpiáról és két világbajnokságról is. Hol megsérült, hol rossz formában volt, hol a beválogatása után maradt ki a csapatból, hol pedig ő maradt távol a nationalelftől – esküvőre volt hivatalos. Mindazonáltal viselte a német válogatott mezét: hatszor is, edzőmérkőzéseken. 1928-ban Dél-Bajorország (3:1), 1932-ben az Everton (2:3), 1933-ban a glasgow-i Rangers (2:3), 1936-ban a közép-rajnai válogatott (6:1), 1937-ben pedig a Manchester City (3:2) és a Gau Brandenburg (3:2) ellen. Csak hivatalos válogatott találkozón nem... Ez is hozzájárult elfeledettségéhez.

Bajnoki mérkőzéseken több mint 700 gól fűződik Erwin Helmchen nevéhez, tétmeccseken – legalább – 982-szer volt eredményes. Walter Grüber a 2006-ban kiadott Fussball-Torjägerstatistik Deutschland című könyvében összesen 2121 gólt tulajdonít neki, más források szerint Helmchen meg sem állt 2500 gólig.

A csatár 1945-től négy éven keresztül játszott az SG Chemnitz Nord csapatában, majd Schleswig-Holsteinbe költözött. Előbb az Eintracht Rendsburgban futballozott, 1950 februárjától pedig már a VfB Lübeck színeit képviselte játékos-edzőként. A lübecki rendőregyletből vonult vissza a játéktól 1951 derekán, 44 éves korában. Kielben folytatta: rendőrként a schleswig-holsteini Belügyminisztérium berendezésbeszerzési osztályán, trénerként meg az SV Friedrichsortban. Csak 1956-ig edzősködött, utána a családjának szentelte idejét.

Kiel Elmschenhagen nevű városrészében élt 1981. június 8-án bekövetkezett haláláig. Még életében az volt a kívánsága, hogy korábbi labdarúgósikereinek színhelyén, Chemnitzben, a Gellertstrassén lévő stadion területén helyezzék örök nyugalomra, ami nem teljesült végül. Ezért halálának 20. évfordulóján chemnitzi szurkolók egy csoportja elhatározta, hogy a chemnitzi stadion gyepéből egy darabot átültet a kieli sírjára.

„Egy nagyszerű chemnitzi labdarúgó emlékére”    – tették hozzá.