Tavaszi őrület – Csinta Samu publicisztikája

Mintha egy tébolyult forgatókönyvíró hagymázas álmaiban született volna, úgy alakult a Sepsi OSK bajnoki alapszakasza utolsó körének története. Igazából az egész idény, amelyben a bravúros kezdést követő zuhanáson, majd a bravúros felemelkedésen át az infarktusközeli, több mint szerencsés végkifejletig mindent tartalmazott, amit a thriller műfajának szakirodalma ajánlani szokott. A végkifejlet persze mindent visz: a háromszéki csapat a román labdarúgó-bajnokság felsőházában folytathatja a küzdelmet, és ezzel izgalommentes tavaszt tett biztossá magának, hiszen a hatodik helynél hátrább már nem végezhet. Ezért a „karosszékes” pozícióért hajtott a mezőnynek több mint a fele, a hajsza pedig olyan célegyenesbe torkollt, amelybe négy csapat is gyakorlatilag azonos eséllyel fordult. Sőt, az egymás elleni korábbi eredmények nyomán a Sepsi szorult a külső ívre, mégis ő ért be elsőként.

A puszta eredmények szintjén kezelve a dolgot azt is mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi különleges, hiszen a 2011-ben alapított klub hat évvel később kezdődő első ligás történetében szinte megszokott már. Az első, vért, verejtéket, könnyeket – a végén örömkönnyeket is – követelő, de bennmaradást hozó bajnokság utáni hat évadban ugyanis három alkalommal is felkerült a „klubba” a szentgyörgyi csapat. A csúcsot 2021 nyara jelentette, akkor negyedik lett, igaz, fényévnyi távolságra a bajnoki dobogótól. Másik két alkalommal a hatodik helyet érte el, a tavaszi derűs napsütést azonban többször is beárnyékolta, hogy csak néha sikerült pontot elcsípnie a nagyoktól. Márpedig a szurkolói – esetenként talán a klubvezetői – vágyak ennél jóval magasabbra hágtak, pofozógépnek lenni egyébként sem jó sem a pályán lévők, sem pedig a lelátón izgulók számára. Ez a veszély persze ezúttal is fennáll, a dobogón lévő, illetve oda ácsingózók blokkját, valamint az azonos pontszámmal induló címvédő Farult és a Sepsi OSK-t jelentős pontkülönbség választja el egymástól.

A végül is megnyugtató módon záruló alapszakasz azonban alaposan próbára tette a szurkolók idegeit. Pedig a nyári fiesztát – kupagyőztesként az európai színtéren is érdekelve voltak a piros-fehérek, sőt az Európa-konferencialiga főtáblájára kerülés küszöbét is csak egy erősen vitatható játékvezetői ítélet emelte átugorhatatlan magasságba – még remek bajnoki rajt követte. Az új edző, Liviu Ciobotariu nem akarta újra felfedezni a meleg vizet, elődje, az olasz Cristiano Bergodi által összerakott együttesbe alig belenyúlva vitte tovább a mutatványt. Hét lejátszott meccs után – a nemzetközi kupaszereplés miatt két találkozót későbbre halasztottak – az OSK veretlenül, 13 ponttal stabil helyet foglalt el az élmezőnyben. A lejtmenet szeptember 16-án kezdődött a CSU Craiova elleni idegenbeli 1–3-mal, és gyakorlatilag november végéig, a „kisebbik” Craiova, az FCU elleni vereségig tartott. Akkor fogyott el a trénerbe vetett bizalom is, amikor 17 forduló után tizedik volt a székelyföldi klub, mindössze két ponttal az osztályozós helytől.

A futball által sokszor újraprodukált számtalan nehezen magyarázható helyzet közül az egyik tipikus jelentkezett: mitől romlik el egy sokáig működőképes gépezet? Sokan már a botladozás kezdetén kétségbe vonták a Hagi-féle román aranycsapat hajdani középhátvédjének szakmai tudását, mondván, hogy korábban is csak Bergodi hagyatékából élt. Aki, íme, most a Rapid Bucuresti élén művel újabb csodákat… Kár volt elengedni, mindenáron meg kellett volna tartani őt, dübörgött a különböző világhálós fórumokon a megfellebbezhetetlen ítélet. Holott az olaszt szívesen megtartották volna, ha ő is úgy akarja. Csakhogy Bergodi családi okokra hivatkozva mindenképpen menni akart, az irányításával elnyert második Román Kupa-győzelem sem tudta megingatni elhatározásában. Minden valószínűség szerint úgy érezte, kimaxolta a szentgyörgyi keretben rejlő lehetőségeket, és sikerei csúcspontján úgy távozott, hogy mindenki visszasírta. A dolog erkölcsi élén mindössze az ejtett némi csorbát, hogy nem hazament Olaszországba, hanem a román fővárosba tette át a székhelyét, és csapatával most a bajnoki címre sokáig megkérdőjelezhetetlen esélyes FCSB-t szorongatja. Pláne a legutóbbi egymás elleni meccsen aratott 4–0-s győzelem után. Ciobotariu viszont a bajnoki sikerek fölötti ellágyulásában lassan elveszítette a gyeplőt, és már nem tudta összeterelni a megzavarodott csikókat. A kiteljesedő káosznak esett áldozatul a korábbi két év kupasikerei nyomán szinte szentgyörgyi „hitbizományként” kategorizált Román Kupa is, amelytől a második osztályos Vajdahunyad otthonában kellett búcsúzniuk.

Az új rajtot már a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya, Bernd Storck irányításával vette a Sepsi. A német edző poroszos szigort vezetett be, a játékosok kezdeti berzenkedését pedig azzal győzte le, hogy első öt közös meccsükből négyet megnyertek, egyet döntetlenre hoztak. Kezdőemberként vette figyelembe a keret két volt magyar válogatott játékosát, Kecskés Ákost és Varga Rolandot is, és ezzel a szurkolók előtt is újabb bónuszpontokat szerzett. A december 22-én kezdődő téli vakáció újra playoffpozícióban találta az együttest. Béke volt, nemcsak karácsonyi; a téli edzőtáborozás változatlan kerettel és igényekkel zajlott, azaz mindenki biztosra vette a felsőházba jutást. A derűlátást fokozta a január 19-i „tavaszi” rajt is, amikor a Storck-alakulat idénycsúcsot felállítva 6–0-s győzelemmel indította útjára az évet.

S akkor beütött az újabb krach. Sorozatban elszenvedett négy vereség következett, megtűzdelve néhány gyanús játékvezetői tévedéssel, és ez így, „csomagban” máris kialakított egyfajta üldözöttségi pszichózist: „felsőbb erők” nem akarják, hogy az OSK az idén is az első hat közé kerüljön. Három mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt újra a tizedik helyen találta magát a csapat, és az sem hatott biztatóan, hogy a sok keresztbeverés, tömörülés elméletileg még semmit sem zárt ki. A bizakodást főleg a minden elképzelést, néha talán lelkesedést is nélkülöző szereplés tartotta takaréklángon, hiszen semmi sem utalt arra, hogy bármilyen pozitív kanyar következhet még. Aminek ívét a sereghajtó FC Botosani elleni idegenbeli 2–1-es győzelem kezdte felskiccelni, de a meggyőző produkció változatlanul váratott magára.

A Sepsi mindenesetre hozta a következő kötelezőt, egy imponáló félidőt is produkálva elgázolta a Voluntari-t, az utolsó fordulóban pedig győzelemre ítélve utazott a Petrolul Ploiesti otthonába. Azzal a tudattal, hogy sorsa nem kizárólag saját kezében van, három másik mérkőzés eredményének is kedvezően kellett alakulnia ahhoz, hogy érvényesülhessen a reménybeli győzelem. Amely végül a már említett infarktusos körülmények közepette született meg, a mérkőzés elején szerzett előnyt négy perccel a rendes játékidő vége előtt semlegesítette az ellenfél, és amikor már a holtsápadt klubvezetők kalkulálni kezdték, ki ellen is kezdik az alsóházi küzdelmeket, a horvát Debeljuh a hosszabbítás perceiben belőtte csapatát a felsőházba. Közben a többi meccshelyszínen piros-fehérbe öltözött angyalok vigyázták a „rendet”.

Így aztán az első helyen álló FCSB otthonában kezdheti március 16-án a gondtalan tavaszt a Sepsi. Ami a tévés jogdíjakból való, nagyságrendekkel magasabb részesedés kétségtelen haszna mellett hozhat esőt, de hozhat gyönyörű kikeletet is, mert a futballal kapcsolatosan ismert számtalan közhely közül egy újra érvényesült: hosszú távon igazságot szolgáltató játék ez. Persze nem árt, ha megfelelő teljesítmény is társul hozzá.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!