Roham a bombagól után

Döbbenetes volt: a mérkőzés első perceiben a Fáy utcai stadion nézőterének legfelső sorában is tisztán lehetett hallani, mit kiabálnak egymásnak a játékosok. A szurkolók ugyanis még nyilvánvalóan a megemlékezés hatása alatt voltak, áhítatos csend ülte meg a tribünt. Néhány perc elteltével a lelátói élet visszatért a megszokott medrébe, és Lázok János ügyes csele után felharsant a kórus:

„Hajrá, Vasas!”

Furcsa dolog ez: manapság rengeteg bajnoki mérkőzés után érez az ember elkeseredettséget – ezúttal már a kezdő sípszó előtt szomorúság volt az úr. És aztán akármilyen nehéz is volt, a nézők figyelme egyre inkább a mérkőzés felé fordult.

A jelenlévők talán meglepve tapasztalták, hogy a Vasas korábbi játékosa, a ZTE csatára, Waltner Róbert csak a kispadon kapott helyet. Meg nem erősített híreink szerint véleménykülönbség alakult ki a csatár és Supka Attila vezetőedző között abban, hogy kell-e, és ha igen, mennyit kell védekeznie az előretolt éknek.

Talán ezért, talán másért, de az időnként élvezetes stílusban futballozó Vasas uralta az első félidőt. Igaz, gólt nem sikerült szerezniük az angyalföldieknek az első negyvenöt percben, mert bár a mezőnyben ügyesen, gyorsan és pontosan paszszolgattak, a tizenhatos vonalánál elfogyott a lendületük. A vendégcsapat jól láthatóan biztonságos védekezésre helyezte a fő hangsúlyt, és kontratámadásokkal igyekezett összezavarni a hazai gárdát – kevés sikerrel.

Alig kezdődött el a második félidő, amikor Mariusz Unierzyski a kapuba fejelt, és korábban sohasem hallott gólöröm töltötte be a XIII. kerületi sporttelepet: zengett-zúgott a „Rudi bácsi! Rudi bácsi!”

Némileg váratlanul egyenlített a ZTE, és mondani sem kell, hogy a játékvezetői döntés jókora vihart kavart a nézőtéren. A felhördülés persze nem zavarta Roguy Meyét, aki könyörtelenül a hálóba bombázta a labdát.

Néhány percig úgy tűnt, a Vasast kizökkentette a ritmusból a nem várt fordulat, a piros-kékek nem találták a ritmust, de aztán néhány pillanat elég volt ahhoz, hogy Mészöly Géza csapata a maga javára fordítsa a mérkőzést. Szasa Dobrics talán a forduló legszebb találatát érte el, amikor ballal kilőtte a felső sarkot. A bomba olyannyire meghozta a fővárosiak játékkedvét, hogy gyorsan megismételték a gólörömöt: Németh Norbert fejese nyomán gyakorlatilag eldőlt, hogy az egerszegiek pont nélkül utaznak haza.

A kétgólos hátrány láttán Supka Attila pályára küldte Waltner Róbertet, a támadó az egyik legnépszerűtlenebb futballista ebben a stadionban, mert minden megmozdulását fülsiketítő füttyszó kísérte.

A füttyöt aztán felváltotta a taps, a szurkolók hosszan éltették megérdemelt sikert arató csapatukat. Ahogy illik: a Vasas győzelemmel búcsúzott el Illovszky Rudolftól...