A tinédzser kapus borzalmas estéje

Még hogy nincsenek tehetsé gek Magyarországon!

Csak a hozzá nem értők állítják, hogy elfogyott, avagy „emigrált” a fiatalság labdarúgásunkból. A 19 éves Kurucz Péter esete bizonyítja, észre kell venni, kiben mi rejlik, no és persze mint az életben oly sok mindenhez, a futballhoz is sok-sok szerencse szükséges. Mert hiszen ha az Újpest nem adja kölcsön a kapust (a Megyeri úton Balajcza Szabolcs, Szalma Pál és Dombai András is előtte volt a sorban), ha nem betlizik Herbert Roland az FC Fehérvár ellen (kapitális potya gólt kapott), akkor talán évekig várhatnánk arra, hogy megtudjuk, mire is képes Kurucz Péter. Az FC Fehérvár ellen ugyan már bemutatkozott az élvonalban, de kezdőként először Pakson állt az FC Tatabánya kapujába, s érthető izgalommal várta a találkozót.

„Ideges vagyok – mondta a mérkőzés előtt Kurucz Péter. – Nem magam miatt, mert tisztában vagyok a képességeimmel, sokkal inkább a csapatot féltem, mert bár képesek vagyunk szoros eredményre, helyzetünknél fogva sajnos a nagy zakó is benne van a meccsben.”

A fiatal labdarúgóról Dajka László, a tatabányaiak szakmai koordinátora is rendkívül jó véleménnyel van. Mint mondta, Kurucz Péterre rámosolygott a szerencse, de tett is azért, hogy a kapuba kerüljön, ugyanis profi módon készül, s mindent megtesz, hogy felfigyeljen rá a szakma. A kapus azonban nem csupán tehetséges, úgy tűnik, jósnak sem utolsó: ő kiválóan védett, mégsem tudta megállítani a paksi rohamokat. Mármár a hazai közönség is sajnálta a kapust, hiszen társai ügyetlen megmozdulásai után Tököli Attiláék rendre helyzetbe kerültek, s annak rendje s módja szerint kitömték a Tatabánya hálóját.

A sors alaposan megtréfálta Kurucz Pétert, mert noha megadta számára, hogy kilencven percen át védjen az élvonalban, sikerélményt, örömet nem „mellékelt” hozzá. Bár az is igaz, ha nem a 19 esztendős kapus véd, bizony két számjegyű is lehetett volna a paksi diadal. Az első félidőben is kiállta a próbát, a másodikban már, amikor társai lélekben is összezuhantak, egyedül a kapuson látszott motiváltság. Ötször hárított bravúrosan, ötször járt túl Tököli Attiláék eszén, de ez is csak arra volt elég, hogy fél tucat góllal megússza.

„Álmomban sem gondoltam volna, hogy megalázó vereség lesz a vége – mondta a meccs után szomorúan Kurucz Péter. – Minden tőlem telhetőt megtettem, de egyedül nem tudtam megállítani a paksi rohamokat. Fogalmam sincs, mitől zuhant össze a csapat. Az egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy védhettem, viszont mit nem adnék érte, ha feledhetném a csúfos vereséget, a hat gólt.”

Akik látták, meggyőződhettek róla: nem Kurucz Péteren múlt a vereség, csak remélhető, a csúfság nem veszi el a rendkívül tehetséges kapus kedvét.